Három jó (?) király – 2.: III. Attalos Filometor Euergetes

Τευθρανίδης, ὦ κλῆρον ἀεὶ πατρώιον ἴσχων,
κέκλυθι μηδ’ ἄμνηστον ἀπ’ οὔατος ὕμνον ἐρύξῃς,
Ἄτταλ’, ἐπεί σεο ῥίζαν ἐπέκλυον Ἡρακλῆος
ἐξέτι Λυσιδίκης τε περίφρονος, ἣν Πελοπηίς
Ἱπποδάμη ἐφύτευσεν ὅτ’ Ἀπίδος ἤρατο τιμήν.

Νίκανδρος ὁ Κολοφώνιος (αι II. π.Χ.): ύμνος στον ’Aτταλο[1]

Teuthranides, o kleron aei patroion hiskhon,
keklythi med’hamneston ap’huatos hymnon erixes,
Attal’, epei seo rhizan epeklyon Herakleos
exeti Lysidikes te perifronos, hen Pelopeis
Hippodame efyteusen hot’Apidos herato timen.

Nikandros o Kolofonios (ai II. p.X.): hymnos ston ’Attalo

Teuthranosi sarj, te ki mindörökké bírod atyáid örökét,
Halld himnuszom, és ne száműzd feledésbe füledtől,
Attalos, mert hallám, Herakles és
Bölcs Lysidike utóda vagy, és így Argost megnyerő,
Hippodameiát elnyerő Pelopstól eredsz.

Nikandros: Himnusz Attaloshoz

A Πέργαμον, Pergamon helynevet előgörög eredetűnek gondolják és a πύργος, pyrgos, „torony”, „őrtorony”, „erőd” szóra igyekeznek visszavezetni.[2] Maga a πύργος, pyrgos először Homerosnál (Kr.e. VIII.) bukkan fel. Például itt:

Αἴας δ᾽ ἐγγύθεν ἦλθε φέρων σάκος ἠΰτε πύργον
χάλκεον ἑπταβόειον…

Ἰλιάς, H[3]

Aias d’engythen elthe feron sakos eute pyrgon
khalkeon heptaboeion…

Ilias, E

S Aiász jött közelébe, torony-nagyságu paizzsal,
hétbikabőrü, rezes volt ez…

Ilias, VII.

Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[4]

Ugyanebben az énekben egy további feltűnését magának Aiaxnak jelzőjeként már idéztem. Ugyanott említettem a πύργος, pyrgos ködbe vésző eredetét. (Vannak, akik az urartui burgana, „oszlop”, „oltár”, „alap” szót sejtik mögötte, míg mások a Burg, „vár” szó csodás elterjedéséhez kötik.)[5]

Szörny az érme másik oldalán: IV. Antiokhos Epifanes

^Magnesia

Nemrég a hanuka eredetével foglalkozva természetesen nem hagyhattam ki Makkabeus Júdás (Kr.e. 190? – 160) diadalmas szabadságharcát, az ezt feldolgozó egyik legtökéletesebb Händel (1585 – 1759)-oratóriumot, az 1746-os cullodeni diadalt követő ünnepléssorozat legmaradandóbb alkotását, a Judas Maccabaeust (HWV63) – melybe nem merülhet bele csöbör anélkül, hogy kincsekkel dúsan megrakodva érkezne fel[1] – , és ez utóbbinak történelmi előzményeit. Sokkal szűkszavúbbnak bizonyultam magának a szabadságharcnak a történelmi előzményeivel és körülményeivel. Thomas Morell (1703 – 1784) szövegíró maga sem fektet erre nagyobb súlyt.

Ideje tehát, hogy egy kicsit ezzel a történettel is megismerkedjünk, ezúttal az ellenponttal, a villain IV. Antiokhos Epifanes („Isteni érkezésű”, Kr.e. 215 – 164) királlyal a középpontban.

Halszag a köbön: búcsú a szeleukidáktól

A bőség érzetét felidéző lencse, bab, borsó[1], mák, sokpikkelyű hal népszerű hagyományos karácsonyi-szilveszteri-újévi eledelek, egyikük-másikuk egyéb társult hiedelmekkel[2]. Erről jut eszembe a szeleukidák végső ideje.

Hiénákról

”Out, thou hyӕna! ‘Twas malice brought thee here!”

„Ki innen, hiéna! Rossz szándék hozott ide!”

Newburgh Hamilton (1691 – 1761): Sámson[1], II/2

A hiénának nem adatott meg az a hely a szeretet világában, mint a koalának. Spanyol társneve, az asquerosa egyenesen „gusztustalant” jelent – a görög ἐσχάρα, eskhara, „égési seb” szóból, mely az angol scar, „sebhely” szó alapja is.[2] Händel (1685 – 1759) 1741-ben komponált Sámson (HWV57) című oratóriumában a címszereplő Delilára alkalmazza metaforaként:

Sokáig, tévesen, kutyaféle ragadozónak tartották[3] (angolul: K9, canine), ám a macskaalkatúak alrendjébe sorolják (azaz, a hiéna feline, ha már angolul is szóbahoztuk, hogy mi nem).

Hanuka ünnepére

A hanuka, felszentelés ünnepe idén december 16-án, sötétedéskor kezdődött és 24-éig tart. Az ünnep történeti alapja a zsidó nép hősies szembefordulása a templomgyalázó IV. Antiokhos Epifanes (Kr.e. 215 – 164) királlyal, aki a szeleukida birodalom megrendülő hatalmát próbálja drákói parancsokkal védelmezni, és elődei viszonylagos vallási türelmét nem felvéve a hitükből nem engedőkkel szemben különös erőszakkal lép fel. Az istenfélő zsidók nem tűrik Zeus szobrának elhelyezését a templomban, spontán ellenállásuk végül kiterjedt szabadságharcba, csodával határos győzelembe és az ezt követő, 101 évig tartó függetlenségbe fordul. Az így létrejött hasmoneus királyságot a rómaiak olvasztják be Siria provinciába. Maga a hanuka a templom újraszentelésének ünnepe. A hanukai gyertyagyújtás eredete a hagyomány szerint az a csoda, amikor a felszenteléskor talált, egy napra elegendő kóser olaj nyolc álló napon égett.

Sándor király és Händel újabb Ptolemaiosa

Syria: Acre (Ptolemais) 
Walter Savage Landor (1775 – 1864)

NO city on the many peopled earth
Hath been the witness of such valiant deeds
As thou hast, Ptolemais!…

1746 április 16-án a jakobita lázadás a cullodeni csatában csúcsosodott ki (az utolsó, melyen angol király megjelent), és a Hannoveri ház egy órás küzdelemben katonai értelemben végleg felmorzsolta a katolikus ellenállást. (Diplomáciai értelemben a további próbálkozások messze elhúzódtak.) Händel (1685 – 1759) hosszasan, művek sorával ünnepelte a diadalt (nem feledkezünk meg erről a közeli jövőben). Az ünneplő oratóriumok sorában a negyedik az 1747 nyarán komponált, de csak 1748 márciusában bemutatott Alexander Balus.