Apollonios címkéhez tartozó bejegyzések

Empúszák, Empusák

Xanthiast alakító színész az eltörpülő Herakles mellett egy Kr.e. 350-340 közötti görög vázán

Ξανθίας
ἀλλ᾽ οὐκέτ᾽ αὖ γυνή ’στιν, ἀλλ᾽ ἤδη κύων.
Διόνυσος
Ἔμπουσα τοίνυν ἐστί.
Ξανθίας
πυρὶ γοῦν λάμπεται
ἅπαν τὸ πρόσωπον.
Διόνυσος
καὶ σκέλος χαλκοῦν ἔχει;
Ξανθίας
νὴ τὸν Ποσειδῶ, καὶ βολίτινον θάτερον,
σάφ᾽ ἴσθι.
Διόνυσος
ποῖ δῆτ᾽ ἂν τραποίμην…
Ἀριστοφάνης (446? π.Χ. – 386): Βάτραχοι (405 π.Χ.)[1]
Xanthias
all’ uket’ au gyne ’stin, all’ hede kyon.
Dionysos
Empusa toinyn esti.
Xanthias
pyri gun lampetai
hapan to prosopon.
Dionysos
kai skelos khalkun hekhei;
Xanthias
ne ton Poseido, kai bolitinon thateron,
saf᾽ histhi.
Dionysos
poi det’ han trapoimen…
Aristofanes: Batrakhoi

 

Xanthias
De nem leány most már, hanem kutya.

Dionysos
Úgy hát lidércz.

Xanthias
Az arcza legalább
Tűz-láng merőben.

Dionysos
Hát a lába réz?

Xanthias
Poseidon uccse! s a másik ganaj. Tudod hát?

Dionysos
Most hová bújjak?

Aristofanes: Békák
Arany János (1817 – 1882) fordítása
(megjelent 1885-ben)[2]

Aristofanes nemcsak a Békákban, hanem a Kr.e. 390-ben írt Nőuralomban is, bár ott köznévi formában említi Empusát, illetve egy empúszát, ott egy sebhelyekkel, kelésekkel borított nőalakként[3]. (Arany János értelmezését elfogadva természetesen a Békákban is köznévként szerepel az empúsza.) Filostratos (170? – 250?) Τὰ ἐς τὸν Τυανέα Ἀπολλώνιον, Ta es ton Tyanea Apollonion, azaz A tyanai Apollonios élete címmel könyvet írt a nagy utazóról és filozófusról. Ennek II. fejezete 4. szakaszában szerepel, hogy Apollonios (15? – 100?) a Kaukázusban járva szembetalálkozik egy alakváltó empúszával, de úgy szabadul meg tőle, ahogy tanácsolták neki: csúfolni kezdi, erre az sikoltva menekül.[4] A IV. fejezet 25. szakaszában nagy terjedelemben beszámol egy korinthosi lamiáról, az empúszákhoz hasonló lidércről, aki áldozatát szabályosan felhizlalta, mielőtt nekilátott volna vérük szívásához, majd teljes bekebelezésükhöz.[5] (Filostratos, többször tapasztaltuk, kedveli a csodalényeket, de a görög racionalizmus híveként ezekről igyekszik a lehetőségekhez képest tárgyszerű leírással szolgálni.) Peter J Allen és Chas Saunders kipróbált elriasztásnak mondja a ”Clompy Bumpy Clumpy!”-t („trappoló, döcögős, csámpás!”) – vagyis az empúszák angol nyelvterületen is adventívek – arra az esetre, ha hálószobánk ablakán keresztül próbálna behatolni. Felvették ugyanis azt az életmódot, hogy (vélhetőleg különösen kiéhezett) férfiakat szerelmi szándékkal megkörnyékezik, majd vérükből táplálkoznak.[6] (Vagyis a leegyszerűsítő szemléletű utókor alakjukat egybemossa a lamiáékkal.) Borges (1899 – 1986) az Empusát, illetve az empúszákat nem veszi fel az 1957-ben kiadott Livro dos Seres Imagináriosba (Képzelt lények könyve), igaz, a velük rokon természetű lamiákat annál szívesebben.[7] Bővebben…

Dobálódzunk a szavakkal

1-majorca

Majorca

Tisztelt N. barátom irányította rá figyelmemet a βάλλειν, ballein, „dobni” görög szó szerteágazásaira. A feladat egyszerre könnyű és nehéz, hiszen törzshelyeinken valóban bőséges adatok állnak rendelkezésre, ugyanakkor érdekes „látnivalók” akadnak olyan szavakban is, melyek eredete után nem ennyire gyors a nyomozás. Kezdjük egy ilyen szóval. Bővebben…

A mantikór élete és a halál

1 Manticore_Rochester_Bestiary

mantikór a Rochesteri Bestiáriumban (1230–40 körül)

Az első ismert leírást a mantikórról a feltehetőleg hadifogolyként Perzsiába hurcolt, ott orvosként II. Artakhsasja, azaz II. Artaxerxes Mnemon („Jó”) (Kr. e. 453 – Kr. e. 358) udvarában szolgáló knidosi Ktesias (Kr.e. 416? – ?)[1] Indiáról szóló könyvében olvashatjuk I. Nagy Szent Fotios (810? – 893?) Myriobiblionban („Könyvek miriádjában”) megírt összefoglalójának közvetítésében. Bővebben…

Fókuszban

Hic ubi coeruleo surgunt altaria templo,
authori constructa Deo; sex ordine flexus
circumeunt, totidem rapida vertigine lychni:
in medio focus, aeternaeq; incendia lucis.

Johannes Kepler: Astronomia Nova ΑΙΤΙΟΛΟΓΗΤΟΣ seu physica coelestis, tradita commentariis de motibus stellae Martis ex observationibus G.V. Tychonis Brahe (1609)

Itt a kékségben emelkedik a templom oltára,
melyet teremtőként Isten szerkesztett; hat neme a forgó testeknek
veszi körbe, mind gyorsan pergő orsók:
fókuszukban az örökké fellángoló fény.

Új csillagászat, mely észérveken alapul, avagy égi fizika, magyarázatok formájában a Mars csillag mozgásához Tycho Brahe megfigyelései alapján, Gent (Kepler I. törvénye)

1 Johannes_Kepler_1610

Johannes Kepler (1571 – 1630) 1610-ben

Kepler számos döntő fontosságú műve közül is a legfontosabból idéztünk, mely a Naprendszer bolygói mozgásának általa feltárt törvényszerűségeivel foglalkozik, Tycho Brahe (1546 – 1601) földközpontú szemléletét kommentálva és megváltoztatva. Az egyszerűségi elvre hivatkozott (jó okkal) Kopernikusz (1474 – 1543) is a maga heliocentrikus világképének felállításakor. (Az elv kikezdhetetlen, de kétségtelenül nem dönti el, mi forog mi körül – ez szemléleti kérdés marad.) Kepler korában az ismert naprendszerbeli bolygók száma 6 volt: akkor még nem tudtak az Uránuszról (1781) és a Neptunuszról (1846), és természetesen a Plutóról (1930 – 2006) sem tudták még, hogy mégsem bolygó. Fel-felmerül, hogy leírása a mai fogalmak szerint homályos, például hogy „elliptikus” helyett a „tojásdad” bizonytalan kategóriáját alkalmazná.[1] Erről szó sincs: számtalanszor alkalmazza helyénvalóan az „ellipszis” szót, melyet matematikusként nyilvánvalóan ismert.[2]  Bővebben…