Halszag a köbön: búcsú a szeleukidáktól

A bőség érzetét felidéző lencse, bab, borsó[1], mák, sokpikkelyű hal népszerű hagyományos karácsonyi-szilveszteri-újévi eledelek, egyikük-másikuk egyéb társult hiedelmekkel[2]. Erről jut eszembe a szeleukidák végső ideje.

Számos és számtalan Berenikék

Covent Garden

I.Berenike (Kr.e.345? – 268?)

A ptolemaidák Berenikéi sorában az első gyermekei királyként, királynőként, tyrannosok ágyasaiként népesítették be Kyrene, Thrákia, Anatolia, Szicília, Egyiptom tágas térségeit. Kortársa, a költő Theokritos a XVII. idillben panegyricust írt II. Ptolemaios Filadelfoshoz („Fivérét szerető”, Kr.e. 308 – 246). Ebben megejtő szavakkal emlékezik meg az egyiptomi uralkodó anyjáról, I. Berenikéről.[1] A papiruszok meglehetősen rossz állapota miatt nehézségbe ütköznek azok, akik a „pater incertust”, I. Berenike apját kutatnák. A kutatás fő célja az lenne, hogy megállapítsák, ugyancsak Lagos volt-e az apa, aki a férjéé, I. Ptolemaios Soteré („Megváltó”, Kr.e. 367 – 282), ugyanis ez példa lenne az incesztuális házasságkötésre a ptolemaidák legkorábbi szakaszában.