I. György címkéhez tartozó bejegyzések

A szőlőszemtől a Furunkulus Kupáig

„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik?

Petőfi (1823 – 1849): Az apostol, XI.[1] (1848)

Az indoeurópai bher-, „vinni” gyökből származik a görög φέρω, fero[2] és a latin fero, „viszek”, de mindkét nyelvben annak az embernek a megnevezése is, aki elvisz valamit: a görög φώρ, for, valamint az előitáliai for közvetítésével a latin fur, „tolvaj”.[3] Francia közbenső állomással ebből lett az angol furtively, „rejtve”, „lopva” melléknév.[4] Az olasz furfante, gazfickó (és így a magyar „furfangos”) azonban nem innen származik.[5]

A szőlőtőke kis göböcskéit az aggódó bortermelők azzal gyanúsították, hogy elszívják a nedveket a gyümölcs elől, és ezért hol „gazemberkének”, latrunculusnak, hol „tolvajkának”, furunculusnak nevezték.

0-staph

Ez utóbbi vált a göbhöz hasonló, leggyakrabban az arcon kiütő kelés névadójává.[6] Az angolban a furuncle mellett, sőt, elsősorban, a carbuncle szóval jelölik a fájdalmas kelést. A karbunkulus szónak ezzel a jelentésével is, a „féldrágakő” jelentésével is foglalkoztunk már: mindkettő az eredeti „parázsszem” jelentésre vezet vissza. A furunkulust a Staphylococcus aureus egy antibiotikumoknak meglehetősen ellenálló és kiújulásra hajlamos baktérium okozza.[7]

1-0-rosenbach

Nem véletlen a kiütközési helye, hiszen, mint megállapították, az orrjáratokban szeret lappangani.[8] A taxont Anton Julius Friedrich Rosenbach (1842 –1923) alkotta meg 1884-ben.[9] Ha hajlunk rá, hogy tudományos nevének különös rokonságát kísértetiesnek gondoljuk az általa okozott kellemetlenségével, vagyis hogy alaktani okokból a baktériumot az „arany szőlőszem”[10] névvel illetik, még jobban meglepődünk, ha azt látjuk, a névadó Rosenbachot 1890 körül lefényképezte egy William Grape nevű mester. Bővebben…

Reklámok

1717.7.17

Dunque maggior d’Orfeo
Tu muovi al canto la mia Musa all’ora
Che il plettro appeso avea a un tronco annoso
E immobile giacea.[1]

Benedetto Pamphilj bíboros (1653 – 1730): Hendel, non puó mia Musa (1708)

Így hát, Orfeusnál nagyobb,
Múzsámat újra dalra fakasztottad,
Kinek pengetője hosszan nyugodott egy vén fatörzsön,
Mozdulatlan merevségben.

Händel, múzsám szava elakad (ha lírádra kellene verset mondania)

1 London_1751

1717.7.17-e, helyesebben 1717.7.17-e még Händel (1685 – 1759) életében is nagy ünnep. Este 7 óra 17-kor már óriási lehetett a sürgölődés a Temze partján. I. György (1660 – 1727) 8 órakor kezdődő látványos vízi parádéról határozott. Az alkotmányos monarchiának abban a szakaszában a király politikai ereje már elenyésző volt, mindamellett nagy súlyt helyeztek rá, hogy a társasági életben a szerepük akkora legyen, mintha „igazi királyok” lennének. A királyfi, a walesi herceg, vagyis a leendő II. György (1683 – 1760) túlzó fényűzése az apát aggodalommal töltötte el. Saját nimbuszát érezte megkopni, és a temzei ünnep a nimbusz „restaurációját” volt hivatva szolgálni.[2] De lássuk az előzményeket. Bővebben…

Händel és Savoyai Jenő

George-ot íróasztalánál fogadta – nagy volt – az írószék is nagy volt; az izgága törpét, Szavojai Jenő herceget – hadd túlozzunk kicsit, egyébként minek volna komédiás az ember – George éppenhogy észrevette: néha babák vagy elfelejtett női alsóruhák hevernek így fotelok karfáin.[1]

Szentkuthy (1908 – 1988): Händel

2 James_Quin

James Quin (1693 – 1766)

„Regényes életrajzában” Szentkuthy Miklós részletesen beszámol egy velencei találkozóról az ifjú Händel (1685 – 1759) és Savoyai Jenő között, melyet a neves angol színész, James Quin szájába ad. Ez a találkozó teljes egészében fikciónak mondható a következő rövid oknyomozás eredményeképp. Bővebben…

Hanuka ünnepére

A hanuka, felszentelés ünnepe idén december 16-án, sötétedéskor kezdődött és 24-éig tart. Az ünnep történeti alapja a zsidó nép hősies szembefordulása a templomgyalázó IV. Antiokhos Epifanes királlyal (Kr.e. 215 – 164), aki a szeleukida birodalom megrendülő hatalmát próbálja drákói parancsokkal védelmezni, és elődei viszonylagos vallási türelmét nem felvéve a hitükből nem engedőkkel szemben különös erőszakkal lép fel. Az istenfélő zsidók nem tűrik Zeus szobrának elhelyezését a templomban, spontán ellenállásuk végül kiterjedt szabadságharcba, csodával határos győzelembe és az ezt követő, 101 évig tartó függetlenségbe fordul. Az így létrejött hasmoneus királyságot a rómaiak olvasztják be Siria provinciába. Maga a hanuka a templom újraszentelésének ünnepe. A hanukai gyertyagyújtás eredete a hagyomány szerint az a csoda, amikor a felszenteléskor talált, egy napra elegendő kóser olaj nyolc álló napon égett. Bővebben…