A szárcsagyökér és a császár

7 szarcsaNem szólok, gyermek-Jupiternek társa, te, hajdan
Celmis, most gyémánt, rólad; s Curesok, a zápor
mint termett titeket; s mint lett Crocus és vele Smilax
csöppnyi virág; szavam édes lesz, mivel új, sziveteknek.

Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások IV.
Devecseri Gábor (1907 – 1970) fordítása[1]

Ha nem is szól hozzánk az édes szavú Ovidius Smilaxról, útbaigazít bennünket id. Plinius (23 – 79), aki A természet históriája XVI. könyvének 63. fejezetében a történetről kissé részletesebben is beszámol. Az ifjú Crocus semmibe vette az utána vágyódó Smilax szerelmét, és így az égiek a bánatában elepedő lánykát kisebb cserjévé változtatták. Crocusból lett a sáfrány.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez volt-e az alkalom Crocus átváltoztatására, vagy az, hogy barátja, Hermes diszkoszvetés közben véletlenül agyonsújtotta.[2] Ez utóbbi változat rokonságot mutat a jácint születésével, amint arról már beszámoltunk.

1-safrany

Crocus (sáfrány)

Ám nézzük csak ezt a kis bozótot, Smilaxot. Id. Plinius óva int, hogy a baljós eredet miatt ne használjuk fel áldozati ünnepségeken, bármennyire is hasonló a szentként tisztelt borostyánhoz. Ám ami a hasznát illeti: jó bútorfa, illetve érdekes kongása van, id. Plinius kortársainak ezzel a kevéssel kell beérniük.[3] Nagy a bizonytalanság, mire is lehetne visszavezetni a görög σμῖλαξ-ot (smilax). Legalábbis közös eredet merül fel a σμῖλος, smîlos, „véső”, μέλλαξ, mellax, „fiú”, μῖλος, milos, illetve μῖλαξ, milax, „tiszafa” szavakkal.[4] Ez utóbbi közrejátszhat abban, hogy vannak, akik a tiszafának feleltetik meg a görög smilaxot.[5] Linné (1707 – 1778) azonban más véleményen volt, amikor a szárcsafűfélék családjába sorolta a szárcsagyökér nemet, azaz a Smilaxot.[6]
A magyar név szépségét jobban átérezzük, ha meggondoljuk, hogy a szárcsagyökér nemzetségnek semmi köze a szárcsákhoz. Két nyelvi körülmény befolyásolhatta a magyar nevet. Az egyik egy valóban szárcsaeledelül szolgáló növény, az úszó békalencse, másképpen szárcsafű neve.[7] A másik a növény magyarban is használt nemzetközi neve, a „szasszaparilla”, angolul sarsaparilla, melynek tréfás torzításából jön a nemnév.[8] Ez a név a spanyol zarzaparillából származik. A zarza előtag (ősi ibér szó[9]) spanyolul „szedret” jelent, az utótag a „szőlőtőke”, a gót eredetű[10] parra kicsinyítése (utalva a gyökérre mint gyógyászatban felhasznált növényi részre).[11] A magyar szó népetimológiájával (népi megformálásával) szemben népi etimológiába, azaz népszerű, de megkérdőjelezhető szófejtésbe is ütközünk. Ez tévesen azt tartja, a zarzaparilla a „tövises”: zarza, „kúszó”: parra és „kicsi”: illa „spanyol szavakból” tevődik össze a nem neve.


Nagy európai népszerűségét a szárcsagyökér annak a hírének köszönheti, hogy gyógyítja a köszvényt és a vérbajt, hasonlóan a guajakfához, amint már láttuk. Ám míg annak izzasztó hatása kiválthatta vagy csökkenthette e betegségek elkerülhetetlen gyógyászati kiegészítését, a hevítéses izzasztást, addig a szárcsagyökér erre nem alkalmas. Hiába hozták óriási tömegben Mexikóból Európába, hiába javasolja még a nagy botanikus, Nicholas Culpeper (1616 – 1654) is, a mai nyugati orvostudomány legfeljebb a vízhajtó hatását hajlandó elismerni.

3-smilax_china

Smilax china

Nem úgy a kínai. A szintén Linné által besorolt faj[12], a Smilax china azonban nagy népszerűségnek örvend Kínában, ott erősen tartja magát a hit, hogy a gyökér szaponinjai valóban használnak szifilisz ellen.[13]
V. Károly római császár (1500 – 1588) súlyos köszvénnyel küzdött. Már láttuk, hogy orvosa, Nicolaus Pol (1467? – 1532) elismert szaktekintély volt a vérbaj guajakfás gyógykezelésének. A császár köszvényes rohamai olyannyira súlyosbodtak, hogy a Lotaringia meghódítását célzó metzi ütközetet 1552-ben el is kellett halasztania. Izzasztószobás kezeléssel kombináltan próbálkozott guajakfával is, szárcsagyökérrel is, mindhiába. Kínjai nem enyhültek. Ez közrejátszhatott abban, hogy visszavonult fia, a későbbi II. Fülöp (1527 – 1598) javára.[14]


[1] http://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.htm#29

[2] Crocus

[3] A természet históriája, XVI / 63

[4] σμῖλαξ

[5] a σμῖλαξ tiszafa?

[6] Linné nembesorolása

[7] szárcsafű,

[8] a szárcsagyökér népetimológiája

[9] https://en.wiktionary.org/wiki/zarza#Spanish

[10] https://en.wiktionary.org/wiki/parra

[11] https://en.wiktionary.org/wiki/zarzaparilla#Spanish

[12] Linné fajbesorolása

[13] szárcsagyökér

[14] V. Károly és a köszvény

Reklámok

5 responses to “A szárcsagyökér és a császár

  1. Hmmm. A spanyol parrilla szó (igaz, dupla r-rel) grill-t, barbecue-t is jelent. Volt szerencsém ilyenen résztvenni 1995 júliusában az uruguay-i kormány vendégházában egy konferencia díszes fogadásán. Az első, és meglehet utolsó alkalom volt, hogy kirántott bikaherét ettem. (Mountain oyster.)

    Kedvelik 1 személy

  2. Visszajelzés: A tiszafa, a borz és a méreg | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: Csigavíz | SUNYIVERZUM

  4. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s