Kalandra fel!

A χαραδριὸς, kharadrios a mai görögben a lilefélék családjába tartozó bíbicet jelenti, de ehhez hosszú, érdekes utat kellett befutnia. Nekiugrunk.

bíbic

bíbic

William Geoffrey Arnott (1930 – 2010) szaktudása az antik világ ornitológiájában (Birds in the Ancient World from A to Z, A-tól Z-ig a madarakról az antik világban) már korábban is nélkülözhetetlen volt számunkra. Feltárja előttünk, hogy az ógörögök viszonylag sokat írnak erről a madárról. Aristofanes (Kr.e. 446? – Kr.e. 386) komédiaíró művészetének legkiemelkedőbb darabját, a Kr.e. 414-ben bemutatott Madarakat (’Ορνιθες, Hornithes) már volt alkalmunk közelebbről is vizsgálni. Ebben már szerepel a madár:

ΠΙΣΘΕΤΑΙΡΟΣ
ἄλλως ἄρ᾽ οὕποψ, ὡς ἔοικ᾽, ἐς τὴν λόχμην
ἐσβὰς ἐπῷζε χαραδριὸν μιμούμενος.

PISTHETAIROS
hallos har’ upops, os heoik’, es ten lokhmen
esbas epoze kharadrion mimumenos.[1]

Arany János (1817 – 1882) Aristofanes összes komédiáját lefordította. A Madarak 1885-ben megjelent fordításában (az első kiadás 1881-ből való) ugyanez:

PEISTHETAIROS
Hiába ment hát Bankánk a sürűbe
Dalolni, oly hangon mint egy lile.[2]

kis lile

kis lile

Figyelemre méltó, hogy Arany János már a lilefélék családjába sorolja a madarat, talán újgörög ismeretek alapján. Fordítását kevéssel előzi meg az 1874-es kiadású, Benjamin Hall Kennedy (1804 –1889)-féle angol átültetés, ahol curlew-t, azaz pólingot látunk ugyanebből a családból.[3]

kis póling

kis póling

Platon (Kr.e. 427 – 347) Kr.e. 380 körül írt párbeszéde, a Gorgias XLVIII. szakaszában Sokrates (Kr.e. 469 – 399) példa gyanánt hozza fel a madarat, amit, talán a példázatban szereplő folyadékáramlások miatt, Péterfy Jenő (1850 – 1899) „gödénynek” fordít (ami nem lileféle, hanem egy önálló család).[4]

rózsás gödény

rózsás gödény

Edward Meredith Cope (1818 – 1873), a Gorgias angol fordítója 1864-ben nyíltan beismeri, hogy másokhoz hasonlóan neki sincs fogalma arról, az az ógörög időkben melyik madár lehetett, amit ő a maga részéről, Arany Aristofanes-fordításához hasonlóan, szintén „lilének” mond (plover).[5]
A valamikor 100 és 300 között alkotó Antoninos Liberalis metamorfózis-történetei közül, melyeket a Kr.e. 300 körül élt Boiostól vett át, a tizenötödik Meropis és testvérei átváltozásáról szól. Nem mehetünk el nagyapjuk, Kos királya, Merops szomorú végzete mellett szótlanul.

gyurgyalag

gyurgyalag

A neve, μέροψ, merops mézevő madárra utal (ismeretlen eredettel[6]), ami alapján Linné (1707 – 1778) az inkább méh-, mint mézevő gyurgyalagot[7] (a hasonnevű családból) Merops apiasternek nevezte el[8], azaz „mézevő mézevőnek”, görög-latin párosítással. Különös utólagos etimológiával az ógörögök úgy „fejtették meg” a szót, hogy az a μέρος, meros, „adag”, „mérték” és a ὄψ, hops, „hang” összetétele, és ezért a disztingvált, „jól beszélő” emberekre alkalmazták.[9] Egy bizonyos Hyginus, aki nem okvetlenül azonos a már általunk is többször emlegetett íróval, Gaius Julius Hyginusszal (Kr.e. 64? – Kr.u. 17), Költői csillagászatában azt írja, Merops felesége, Ethemea királyné felhagyott Artemis tiszteletével. Ennek nem lett jó vége. A sértett istennő nyilaival vette űzőbe a tébolyodott nőt, akit végül, segítségnyújtás gyanánt, Persefone a hajánál fogva magához rántott az alvilágba. A gyászoló férj bánata megragadta Hera házitűzhely-istennőt, ezért az univerzum másik végébe, a csillagok közé helyezte, de jól ismerve az emberi természetet, azaz hogy a legnagyobb távolság sem feledteti a szerelmet, még sassá is változtatta, hogy végképp kiölje lelkéből az emberi szeretet utolsó csíráját is. Tekintve, hogy a sas se legyek, se méhek után nem kapkod, arra gyanakodhatunk, hogy Merops inkább szép beszédéről, mint étrendjéről nyerhette nevét. A tisztetlen nemtörődömség génje felerősödve került át Merops unokáiba, akik a teljes isteni kart tették gúnyolódásaik céltáblájává. A méregbe gurult Hermes pásztoröltözékben, Pallas Athene és Artemis leányka alakjában keresték fel az eszüket vesztett bűnösöket. Mikor hasztalanul szólították fel őket tiszteletadásra, a vendégek nekiláttak az átváltoztatásokhoz. Egyiküket kuvikká, másikukat egy olyan madárrá, amelyről felteszik, hogy szintén a bagolyfélékhez tartozó uhu, végül a legszemtelenebb unokát, aki még ki is köpött Hermes elé, a „mi” χαραδριὸς-unkká (kharadrios), amit ebben az összefüggésben az archeológus Francis Celoria lilének fordít.[10] (Maga Linné is a Charadrius nevet adja a lilefélék egy nemének.[11])
Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) hozzájárulása volt a legdöntőbb. Nem véletlenül: hosszú ideig egyedül az ő Kr.e. 350-ben írt Állattana foglalkozott természettudományos igénnyel a madárral. A VIII. könyv 3. fejezetében éppen csak megemlíti olyan más tengeri madarak társaságában, mint amilyen a sirályfélék családja. Igazán érdekes az, amit a IX. könyv 11. fejezetében tudunk meg a rejtőzködő életmódjáról, egyebek mellett azt, hogy vízmosásokba, sziklákra építi fészkét. Mindez nagyon nem jellemző a szintén lileféle, de homokpusztákon élő ugartyúkra[12], mégis ennek fordítják.[13] Conrad Geßner (1516 – 1565) 1555-ben kiadott Historiae animaliumában szerepel egy kép a madárról, melynek semmi köze tengeri madarakhoz és valamelyest az ugartyúkra emlékeztet, mégis Hoefnagel mester (1542 – 1601) 1575 és 1582 között készült Négy őseleme szögezi le egyértelműen, hogy ugartyúkról van szó.[14]

ugartyúk

ugartyúk

Rotterdami Erasmus (1469? – 1536) 1500-ban kiadott, 4151 latin közmondást felvonultató Adagiájában a 3688-adik[15] arra nevel, Charadrion imitans, utánozd a kharadriost: ha segítségnyújtásoddal veszélyt hoznál magadra, inkább rejtőzz el előle.[16] (Egy „inhumanistától” inkább vennénk tudomásul az intelmet, mint Erasmustól, de a tanács gyakorlati értéke elvitathatatlan. És végtére is ő csak idéz.)
A „hasadék” jelentésű görög χαράδρα, kharadra[17] megmozgatta az alkotó népi fantáziát, és Aristoteles jellemzése alapján megszületett a konyhai etimológia a χαραδριὸς-ra (kharadrios): „hasadéklakó madár”. Szkeptikus nyelvészek ezt nem tartják tudományos magyarázatnak.
A Septuaginta a Leviticusban (Λεγιτικον, Levitikon) felsorolja a tiltott ételek között:

καὶ γλαῦκα καὶ ἐρωδιὸν καὶ χαραδριὸν καὶ τὰ ὅμοια αὐτῷ καὶ ἔποπα καὶ
νυκτερίδα
kai glauka kai erodion kai kharadrion kai ta homoia auto kai hepopa kai
nykterida
3Móz11:19[18]

A Vulgata a másodikként emlegetett gémnél tagolódik az eseményekbe (a tagolás a változatoktól is függ), de nem értelmezi a nehezen megfejthető madarat:

herodionem, et charadrion juxta genus suum, upupam quoque, et vespertilionem.[19]

Egy angol változat bíbicnek fordítja[20], ki tudja, talán a fordító újgörög jártassága folytán, hiszen a charadrion, tudjuk, ma bíbic, de hogy mi volt a Septuaginta írásakor, Kr.e. 300 táján… A Károli-bibliában már a gém is az előző vers végéhez csapódik:

Az eszterág és a szarka az ő nemével, a büdös banka és a denevér.[21]

Ez viszont, sit venia verbo, „aranyos”. Jól látható, hogy mind a Septuaginta, mind a Vulgata közvetlenül a gém után teszi a charadriont (az ő nemével), és azt követi a büdös banka. A Károli-bibliában azonban két madár is áll a charadrion helyén: az eszterág és a szarka. A revideált változatban az előző vers végén gém helyett dögkeselyűbe ütközünk (nem ugyanaz a gasztronómiai élmény), míg az eszterág gólyára, a büdös banka búbos bankára korszerűsödik:

a gólya és a szarkafélék, a búbos banka és a denevér.[22]

A Szent István Társulat bibliafordításában a dögkeselyű fehér keselyűvé finomul (természetesen nem a fazékban), míg a folytatás:

a gólya, a különféle gémek, a búbos banka, a denevér.[23]

A gém tehát, a szarkát kiszorítva, visszakéredzkedett a védett madarak közé, de így olybá tűnik, a charadriont egymagában a gólya képviseli. Károli Gáspár (1529? – 1591) esetleg biztosra akart menni, és mindjárt két madarat is eltiltott az egy szem charadrion helyett a fogyasztástól.
Forrásunk emlékeztet rá, hogy az ógörögök erősen hittek a charadrion egy csodás képességében: ha valaki sárgaságban szenved és a szemébe néz, akkor a madár átveszi tőle a bajt, míg maga belepusztul. Itt válik világossá Hoefnagel mester (és esetleg Conrad Geßner) azonosítási kísérlete az élénksárga szemű ugartyúkkal. Plutarkhos (46? – 127?) Lakomáját (ΣυμποσιακάSymposiaka, latin, elterjedt formájában Quæstiones convivales) már említettük. Ennek V. könyve 7. fejezetében világosan (de nem szkeptikusan) ismerteti a hiedelmet. Hozzáteszi, hogy a beteg elé hurcolt szerencsétlen madár ugyan félrefordítja fejét és behunyja szemét (ez a magyarázat valószínűsíti az Erasmus által emlegetett latin közmondás eredetét, hiszen akkoriban, a középkori feltevések dacára, valószínűleg nem az ugartyúkot mondták charadrionnak), de nem merő irigységből, hanem mert a szem erősen ki van téve a fertőzéseknek, és ezt a madár is tudja.[24]
A sárgaság ellen id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XXX. könyvének 28. fejezetében számos gyógymódot ismertet. Lássunk néhányat. (Előrebocsátom, hogy a különösen gyomorforgatókat tapintatból mellőzöm.) Juh tőgyére tapadt piszkot mirhával keverj borba (természetesen, ahogy a továbbiakban is, precíz arányokban). Elhamvasztott kutyafejet elegyíts mézes borral. Ezerlábút borba. Gilisztát mirhával mézsörbe. Fogoly vagy sas agyát borba. Örvös galamb tollait vagy belsőségeit mézes borba. Gallyon égetett veréb hamvait mézsörbe. Látjuk a primum motort mindegyikben: az alkoholt. (A cukor nem az: egy valamirevaló mézsör éppúgy nem édes, mint a bor.) Ezt követően id. Plinius ismerteti az ógörög metódust, különös saját megfejtéssel. Egy icterus nevű madarat emleget (ne felejtsük, hogy görögül a „sárgaság” ίκτερος, ikteros). Ez a madár lehetne éppen azonos a charadrionnal, de id. Plinius a hasonnevű családba tartozó sárgarigóra gyanakszik.[25]

sárgarigó

sárgarigó

A verses  Ὀρνιθιακά, Hornithiaka, Madártan állítólagos költője Dionysios, de szerzőként ilyen néven ketten is felmerülnek: az I. században élt Filadelfiai Dionysios és a II. vagy III. században élt Dionysios Periegetes („Utazó”).[26] Az antik világban kizárólag itt jelenik meg a κάλανδρος, kalandros leírása. Szerzője tudományos megközelítése szerint a madarat hálókkal érdemes elfogni, miközben éppen vizet iszik. Ez a fontos vonás többeket arra inspirált, hogy a hasonlóan madarászott pacsirtafélét, a kalandrapacsirtát tartsa ezzel azonosnak (noha éppen görög földön, legalábbis ma, nem él ez a melegkedvelő madár[27] – talán a háló volt túl sok?).

kalandrapacsirta

kalandrapacsirta

A pacsirta újlatin alauda neve gall eredetű.[28] Linné eredetileg az Alauda calandra tudományos nevet adta a kalandrapacsirtának.[29] Ezt 1828-ban átsorolták Friedrich Boie (1789 – 1870) herpetológus-ügyvéd-entomológus-ornitológus Melanocorypha („fekete fejű[30]) nemébe[31]. A görögöt is beleértve számos mediterrán nyelv „pacsirta” szava emlékeztet a calandrára. Ám, hívja fel a figyelmet William Geoffrey Arnott, magának a Septuagintának az imént idézett részletében a χαραδριὸς, kharadrios írásának a különféle kéziratokban más és más változatait találjuk, így például az (Arnott latin változatából visszafejtve) χαλανδριὸς, khalandrios alakot, azaz nem kizárt, hogy itt is méltán félénk madarunk rejtőzködik.[32]


[1] ’Ορνιθες

[2] Madarak

[3] Birds

[4] Platon összes művei

[5] Gorgias

[6] μέροψ

[7] https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-merapi

[8] Merops apiaster

[9] https://en.wiktionary.org/wiki/Merops

[10] Meropis

[11] https://www.wnve.nl/index.php/nl/genus/325-g-charadrius

[12] https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-buroed

[13] http://classics.mit.edu/Aristotle/history_anim.mb.txt

[14] Geßner és az ugartyúk

[15] http://www.let.leidenuniv.nl/Dutch/Latijn/ErasmusAdagia.html

[16] https://books.google.hu/books?id=yq4_AAAAcAAJ&pg=RA13-PA9

[17] χαράδρα

[18] Leviticus 11

[19] http://www.drbo.org/lvb/chapter/03011.htm

[20] Leviticus 11 – 20

[21] http://biblia.hit.hu/bible/21/LEV/11

[22] https://abibliamindenkie.hu/uj/LEV/11/

[23] https://szentiras.hu/SZIT/Lev11

[24] Lakoma, V / 7

[25] A természet históriája, XXX / 28

[26] Ὀρνιθιακά

[27] https://www.hbw.com/species/calandra-lark-melanocorypha-calandra

[28] https://www.merriam-webster.com/dictionary/Alauda

[29] Melanocorypha calandra

[30] Melanocorypha – melanocoryphus

[31] http://www.zoonomen.net/avtax/pass.html

[32] https://books.google.hu/books?id=EJiBAgAAQBAJ

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s