Dávid címkéhez tartozó bejegyzések

Négy szarvas

[1] כְּאַיָּל, תַּעֲרֹג עַל-אֲפִיקֵי-מָיִם–    כֵּן נַפְשִׁי תַעֲרֹג אֵלֶיךָ אֱלֹהִים
Kail terg el apiki mim – ken nepfi terg alik alhim.

quemadmodum desiderat cervus ad fontes aquarum ita desiderat anima mea ad te Deus[2]

Sicut cervus desiderat ad fontes aquarum, ita desiderat anima mea ad te Deus.[3]

Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

Zsolt.42:2[4]

A zsoltárszámozások eltéréseinek okát már érintettük. A héber eredetit tartjuk meg, melyet Károli (1529? – 1591) is átvett. Láttunk már példát olyan igehelyre, melynek a zenetörténetben nincs kiterjedt hagyománya, és sokkal többet, mely mély nyomot hagyott abban. Ez utóbbiak közé tartozik az idézett Dávid (Kr.e. 1040? – 970)-zsoltár, de bizonyosra veszik, hogy a 10. versben emlegetett ellenség (Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?) Asszíria vagy Babilon, tehát a tényleges szerző nem Dávid.[5] A második idézet Szent Jeromos (347? – 420?) Vulgatájából való, a harmadik viszont azt mutatja, hogy az órómai pszaltérium (azaz a Karoling-kor előttről származó hagyományos római zsoltároskönyv[6]) kissé eltérő megszövegezést alkalmaz. Szent Beda Venerabilis (672 – 735) is erre a szövegre támaszkodik bibliamagyarázatában[7], és a zenei feldolgozások is inkább ehhez nyúlnak a barokkot megelőző korokban.
A zsidó ünnepkörben a zsoltár eléneklése az őszi nagyünnepek sorába tartozó nyolc napos sátoros ünnep (szukkót)[8] része.[9] A katolikus hagyomány a zsoltárt húsvét vigíliájához, a Feltámadás első ünnepléséhez köti.[10]
És hogy mi magyarázza a szarvas költői képét? A doctor gratiae (a kegyelem doktora), Szent Ágoston (354 – 430) nyomán egy másik egyháztanító, a jezsuita Bellarmin Szent Róbert bíboros (1542 – 1621) ezt „négyszeres okkal” támasztja alá. A szarvas mint a kígyók esküdt ellensége eleve jó hírnévnek örvend, másfelől a legmagasabb ormokra hág, ha vadász üldözi, továbbá természetes ösztönből magára veszi Pál apostol (5? – 67) intelmét a galatákhoz írt levél 6. verséből (egymás terhét hordozzátok)[11], és melegszívűen segíti bajba jutott vagy kifáradt társait. Mindeközben azonban maga is kimerül, és szomját óriási mennyiségű forrásvízzel csillapítja.
Nincs azonban az a kegyes magyarázat, amely számot tudna adni a zsoltár folytatásának szépségéről a zeneirodalomban. A számos példa közül négyet vizsgálunk meg közelebbről.  Bővebben…

Tom, Jeroboám és a nyaktekercs

Jeroboám erős férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, reá bízá a József háza gondviselésének egész terhét.
1Kir11:28[1]

A harkályfélék családjába tartozó nyaktekercset angolul röviden wrynecknek, bővebben Eurasian wrynecknek hívják, azaz szinte ugyanígy, csak az angol olykor (ellentétben a magyarral, amelyik soha) elé teszi az „eurázsiai” jelzőt is. (Ezzel az angol legalább indokolni tudja, miért tartozik a nyaktekercs a nyaktekercsek nemébe.) Ettől függetlenül Ázsia jellemzően nem nyújt otthont ennek a madárnak, mely Európában és Északnyugat-Afrikában elterjedt. Fő tápláléka a hangya (elfogásához kis horgok fejlődtek a nyaktekercs nyelvcsúcsán). Másik csodás képességét a neve tükrözi: a fejének akrobatikus elforgatását. De fotográfiai versenyfeladat lehetne a megörökítése is: tollazata még közvetlen közelről is  fakéregre emlékeztető.[2] Nem lehetett népszerűtlen az ógörögök körében: besorolták Afrodite szerelemistennő kísérő madarai közé (a veréb, a galamb a hattyú és a fecske különös társaságában – közülük csak a hattyú családja szorul tisztázásra: réceféle).[3] A nemnek is, a fajnak is (Jynx torquilla) Linnétől (1707 – 1778) származik a tudományos neve.[4] A fajnév eredete – nem meglepően – a latin torquere, „tekerni”.[5] A nemnév, a Jynx a madár ógörög ἴυγξ, hiynx nevéből latinosodott iynxszé (illetve jynxszé). A görög madárnév eredete az ἰύζειν, iyzein, „kiáltani”, „vijjogni”.[6] Ez bizonyára hangutánzó szó, Ludwig Preller (1809 – 1861) a németbe juchenként teszi át[7], melynek jelentése „ujjongani” (a juche az azonos értelmű a magyar „juhé” kiáltás eredete). Magának a madárnak a német neve, a Wendehals is „nyaktekercs”, lévén a wenden, „körbeforgatni” és a Hals, „nyak” összetétele. De már fel is sejlik kiegészítő jelentése: a véleményüket váltogató, köpönyegforgató emberekre is használják.[8] Az angolokat balsejtelemmel tölthette el a nyaktekercs rikoltása. A görögből a latin közvetítésével öröklött jynx eredeti alakból keletkező jinx ugyanis „vészmadarat” jelöl”, átvitt értelemben „bűbájt”, „ráolvasást”[9]Bővebben…

Jeruzsálemi hó

1 Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.
1Kir:1[1]

A Királyok első könyve ezzel a mondattal kezdődik. Dávid (Kr.e. 1040? – 970) takarójáról az egyik leghíresebb zsoltár, a Mindenható himnusza[2] gyapjúhoz hasonló hótakarója jut eszünkbe. A 147. zsoltárt a tizenkettedik sornál olykor kettévágják, és így az eredeti két külön zsoltárként szerepel a Zsoltárok könyvében, nem beszélve egyéb számozásbeli eltérésektől. A himnikus zsoltár a Teremtő jótéteményeit dicsőíti, melyet népével tesz, szembeállítva a gonoszok bűneinek megtorlásával. Jótéteményeinek sorában ez is szerepel:

Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Zsolt147:16[3] Bővebben…