Aristofanes címkéhez tartozó bejegyzések

Kerekre nyílt szájak korszakai

Grais ingenium, Grais dedit ore rotundo
Musa loqui, praeter laudem nullius avaris.
Romani pueri longis rationibus assem
discunt in partis centum diducere.

Horatius (A.Ch. 65 – A.Ch. 8):
Epistula ad Pisones de arte poetica (A.Ch. 23 – 20)

Szellemet és szép nyelvet adott görögöknek a Múzsa,
hol jó hírnévnél egyebet nem kért soha senki.
Rómában mire oktatják fiainkat? A rézpénzt
(as-t) hogy kell száz részre kiosztani.

Ars poetica
Bede Opika Anna (1926 – 2009) fordítása[1]

Ahogy óva intettünk a „rekalcitráns” szó túlterjesztő értelmű használatától, legalább ennyire óvatosnak kell lennünk az orotunddal is, mely szerencsénkre még nem hatolt be elszigetelt nyelvünkbe. 1926-ban kiadott művében, A Dictionary of Modern English Usage-ben (A modern angol nyelvhasználat szótára) Henry Watson Fowler (1858 – 1933) különösnek találja terjedését éppen azok körében, akiknek, műveltségüknek köszönhetően, fel kellene ismerniük rosszul formáltságát. A szó, teszi hozzá, egyszerre borzalmas mind képzésében, mind használatának tudálékosságában.[2] A „fellengzős” értelemben használt orotund a késő XVIII. századtól tűnik fel az angol szóhasználatban[3], és Fowler minden nyelvféltő intelme dacára ma is él és virul. Bővebben…

Reklámok

Évezredek kisebb-nagyobb zsarnokai

GLOUCESTER
I cannot tell: the world is grown so bad,
That wrens make prey where eagles dare not perch:
Since every Jack became a gentleman
There’s many a gentle person made a Jack.

Shakespeare (1564 – 1616): King Richard III (1591? 1592?). I / 3[1]

GLOSTER
Én nem tudom. Felfordult a világ:
Hol nem mer a sas, ökörszemek rabolnak;
Mióta minden fajankó nemes lett,
Sok jó nemesből fajankót csinálnak.

Szigligeti Ede (1814 – 1878) fordítása[2]

GLOSTER
Nem tudom – züllött a világ s ökörszem
Prédál ott, hol a sas se mer leszállni:
Mióta minden bugrisból nemes lett,
Sok nemes úr bugrissá változott.

Vas István (1910 – 1991) fordítása[3]

Komédiaíró művészetének legkiemelkedőbb darabjában, a Kr.e. 414-ben bemutatott Madarakban (’Ορνιθες, Hornithes) Aristofanes (Kr.e. 446? – Kr.e. 386) két kiábrándult athéni kalandort, Pisthetairost (Rábeszélő) és Heuelpidest (Reménykedő) állítja elénk, akik a földi világról felemelkedve megalapítják „Felhőkakukvárt”. A darab egy különösen nagy kultúrtörténeti jelentőségű részletében ezt olvassuk: Bővebben…

Besúgóból talpnyaló, abból parazita

Diadalszekéren fügefából való phallust vittek, melyet a tömeg, papok és utcagyerekek követtek s tisztes asszonyok és züllött lányok kibontott hajjal, őrjöngve ordítoztak körül.

Kosztolányi (1885 – 1936): Nero, a véres költő (1921). Az isteni színész[1]

Országh László (1907 – 1984) Angol-magyar nagyszótárában[2] a sycophant magyar szava „talpnyaló”, „hízelgő”. Nem a szótárszerkesztő a „hibás” ebben, hanem maguk az angolok. Bővebben…

Kleon, az ódemagóg

A „demagóg” szó mára többé-kevésbé elvesztette eredeti jelentését. Az ógörög δημαγωγός, demagogos a szó eredetét tekintve is, akkori jelentését tekintve is „népvezér”, a δῆμος, demos, „nép” és ἀγωγός, agogos, „vezető” összetételeként.[1] (Ld. a pedagógust a gyermekek vezetőjeként.) Míg mára demagógnak elsősorban valamilyen specifikus módon hibás érvelést tekintünk, az ókori Görögországban ez aktív cselekvést előfeltételezett. Nézzük ezt meg a legklasszikusabb görög demagóg, Kleon († Kr.e. 422) példáján keresztül. Bővebben…