Austrasiai Brünhilde címkéhez tartozó bejegyzések

Frank Castorf Bayreuthban

Wagner (1813 – 1883) 1848 és 1874 között komponált monumentális tetralógiája, A nibelung gyűrűje (WWV86) Wagner korának élénk nibelung-kutatásának okvetlenül legértékesebb gyümölcse.

a Nibelung-ének C kézirata (Donaueschingen, 1220-50)

Szigfrid halála a Nibelung-ének K kéziratából (bécsi piarista kézirat, 1480-90)

Az alapul vett (és alaposan átformált) Nibelung-ének első írásos emléke a XIII. század elejéről származik[1], több epizódja szoros párhuzamban áll a szintén akkoriban lejegyzett Edda-énekkel. Nem vitás, hogy maguk az énekek jóval korábbiak. Mint már megpendítettük, a történet meglepő hasonlóságot mutat a leírt változat előtt bő hatszáz évvel korábban, 591-re befejezett Historiae (Korunk története) című, Tours-i Szent Gergely (538 – 594) által írt nagy jelentőségű művel, abban is Tours-i Szent Gergely kortársának, Austrasiai Brünhildének (543? – 613) rémtörténeteivel. Sőt, mint láttuk, Brünhilde és a Nibelung-ének Brünnhildéje halála is hasonló, bár ez értelemszerűen nem szerepelhetett Tours-i Szent Gergely történetírásában. Bővebben…

Brünnhilde és Brünhilde

Hamar a két asszony szeme összevillant,
De csak a míg ember frissen egyet pillant,
Hidegen egymásnak azalatt benyelték
Ruháit, alakját, egész teste-lelkét.

Akkor Buda nője messze kitárt karral –
Fogadá vendégét nagy csók-zivatarral,
Ilda is ángyának örvend vala szintén,
Szavainak mézes csemegéjét hintvén.

Arany (1817 – 1882): Buda halála („1862. február végén – május 6-án 1863.”)[1]

1 Otterstedt Minna Planer (1809 – 1866) (1835)

Otterstedt: Minna Planer (1809 – 1866) 1835-ben

2 Sohn (1805 - 1867) Mathilde Luckemeyer (1828 - 1902) 1850

Sohn (1805 – 1867): Mathilde Luckemeyer (1828 – 1902) 1850-ben

Wagner (1813 – 1883) viharos szerelme Mathilde Wesendonck iránt, különösen egy elfogott levél után, Wagner felesége, Minna Planer előtt sem maradt titokban. Wagner, békítőleg, gyógykezelésre küldte Minnát, ami nem oldotta fel a konfliktust annak lezárulásáig. Szégyen a futás, de hasznos: Wagner 1858. augusztus 17-én Velencébe menekült. A Palazzo Giustinianban húzta meg magát nyolc hónapig, ott fejezte be életműve legszenvedélyesebb felvonását, a másodikat a Trisztán és Izoldából.

3 Palazzi_Giustinian_and_Ca_Foscari_from_Palazzo_Grassi

A Palazzo Giustinian és a Ca’ Foscari a Palazzo Grassiból

Aggályoskodott, hogy a 49-es drezdai operagyújtogatásai miatt kiadhatják, ezért onnan Luzernbe távozott. (Amint már említettük, 1859 augusztusában ott fejezte be a III. felvonást.)[2]  Bővebben…