Rónay György címkéhez tartozó bejegyzések

Kis hercegek égen-földön

A fenséges témákban utazó Rostand család egyik tollforgató tagja, Maurice miután a családi hagyományoknak fiúi készséggel akar engedelmeskedni és miután IV. Napoleon alakjával, mint drámai alakkal végzett, a messze multakban való elbarangolás után napjaink és történelmünk figurái után nyújtja ki bizony bizony gyönge drámaírói tollát.

Gyomai Imre (1894 – 1962): Az utolsó cár egy párisi szinpadon.
Korunk, 1929. november[1]

Nemrég emlegettük a fenséges témákban utazó Rostand család legjelesebb tagjának, Edmond (Eugène Alexis) Rostand-nak (1868 – 1918) hatfelvonásos verses drámáját, a II. Napóleonról 1900-ban költött Sasfiókot (L’aiglon).[2] Gyomai Imre nem mai helyesírással megírt hars kritikájában a méltán kevésbé ismert fiú, Maurice Rostand (1891 – 1968) még méltányolhatóbban elfeledett, IV. Napóleon címmel 1928-ban írt négy felvonásos verses drámáját érinti.
Bővebben…

Híradások a halálról

Trois grands lys Trois grand lys sur ma tombe sans croix
Trois blancs lys poudrés d’or que le vent effarouche
Arrosés seulement quand un ciel noir les douche
Majestueux et beaux comme sceptres des rois…

Apollinaire (1880 – 1918): Le suicidé (1900 – 17)[1]

Három szép liliom jeltelen síromon
Három aranyporos liliom mit a szél ver
S nem öntöz csak az ég zord zápora vizével
Három büszke jogar tündöklik csillogón…

Az öngyilkos. Rónay György (1913 – 1978) fordítása[2]

Muszorgszkij (1839 – 1881) A halál dalai és táncai című ciklusát 1875 és 1877 között komponálta Golenyiscsev-Kutuzov (1848 – 1913) verseire. (A költő 1873-tól volt jó barátja.[3]) A megrázó mű mindig is az orosz fatalizmus dédelgetett kedvence volt. Muszorgszkijnak nem volt kenyere a hangszerelés, így többen úgy gondolták, leghelyesebb lenne zenekari kísérettel ellátni a dalciklust. Sosztakovics (1906 – 1975) nem volt megelégedve az eredménnyel, ezért 1962-ben a maga kezébe vette az ügyet. Nemcsak meghangszerelte a művet, de ki is bővítette azt. Az eredményül kapott sötét tónusú kompozíció, ha lehet, az eredetinél is drámaibb hatású.

Bővebben…

Villámbejegyzés a fulguráról

(Vivos voco. Mortuos plango. Fulgura frango.)

Festgemauert in der Erden
Steht die Form aus Lehm gebrannt.
Heute muß die Glocke werden,
frisch, Gesellen, seid zur Hand!

Schiller (1759 – 1805): Das Lied von der Glocke[1] (1799)

Vivos voco. Mortuos plango. Fulgura frango.

Földbe ásva és agyagba
Égve áll a forma már.
Elkészüljön a harang ma!
Fel, fiúk, a munka vár!

Ének a harangról. Rónay György (1913 – 1978) fordítása[2]

1-andrei_rublev_russian_posterSchiller versének hű megfelelője a mozivásznon Andrej Arszenyjevics Tarkovszkij (1932 – 1986) Andrej Rubljovról († 1430?) készített filmjének 1423-24-ben játszódó zárójelenete a harangöntésről[3]: mindkét megjelenítés a hit, a tenni akarás, a reménység eposza és részletező bemutatása. Vannak, akik Schiller versének mottóját („Az élőket hívom. A holtakat siratom. A villámokat megtöröm.”) magának Schillernek tulajdonítják, ami kegyes túlzás. A harangok nemes veretű szokásos felirata jóval régebbi keletű. A schaffhauseni Mindenszentek-székesegyház tiszteletből Schillerről elnevezett harangján ez áll:

VIVOS VOCO MORTUOS PLANGO FULGURA FRANGO MISERERE DOMINE POPULO QUEM REDEMISTI SANGVINE TUO ANNO DOMINI M CCC L XXXVI.

2-schillerAzaz a „szokásos” invitáláson túl még irgalmat kér Urunktól a népének, melyet vérével váltott meg. A felirat 1386-ból származik. Távolról sem ez az első megjelenése. A karoling reneszánsz idejéből származó Szent Nagy Károly (742 – 814) – kapituláré már 789-ben megemlékezik egy harangról, melyen ez a felirat áll.[4]  Bővebben…

Álljunk meg egy szóra!

1 disputation

Raffaello (1483 – 1520): Az Oltáriszentség vitája (1509-10) a Stanzák freskóiból

Igen szépen megmagyarázza pedig Szent Ágoston, minémű volt az régi pogányok bálványozása; elő-hozván az régi Mercurius Trismegistus írását. Azt itílték, úgymond, az pogányok, hogy az látható ábrázatok nem egyebek, hanem a láthatatlan isteneknek testi. Ezekbe azért az testekbe oly lelki állatokat  ismértek, mellyel mind árthatnak s mind használhatnak azoknak, kik isteni tisztelettel illetik őket.

Pázmány Péter (1570 – 1637): Egy kereztien predikatortul S.T.D.P.P. (Szent Teológiának Doctora Pázmány Péter) az cassai nevezetes tanitohoz, Alvinczi Peter uramhoz iratot eot szep level. Nyomtattatott Pozsonyban MDCIX. Első levél az pápisták bálványozásárúl. Az ékesen szóló és szokatlan bölcsességgel tündöklő, böcsületes Alvinci Péter uramnak adassék[1]

Az indoeurópai sta-, „áll” gyök pályafutása tündökletes és szerteágazó, Karinthy (1887 – 1938) megállapításának megfelelően: „A világ formája a mozgás – lényege a nyugalom”[2]. Ebből ered a latin stare, „állni” és status, „állapot”, „állomás”, mely a mi nyelvújításunkban a „státus”-ból „álladalommá”, „állammá” vált, ahogy az angol state is jelent államot. (Az „állapot” közvetlenül az „áll” ige származéka.) Bővebben…

A gazella évszázadai

…Und der Knabe ging zu jagen,
Und es treibt und reißt ihn fort,
Rastlos fort mit blindem Wagen
An des Berges finstern Ort;
Vor ihm her mit Windesschnelle
Flieht die zitternde Gazelle.

Schiller (1759 – 1805): Der Alpenjäger [1]

…S ment az ifjú a hegyekbe,
Hajtja, űzi őt a vágy
Fáradatlan, messze, messze,
Éjsötét szurdékon át;
Lépte zaján zerge retten
S fut a szélnél sebesebben.

Schiller: Az alpesi vadász
Rónay György (1913 – 1978) fordítása[2]

Az Alpokban nem él gazella, Schiller korában sem élt. Rónay György értő fordításában zergeként szerepel. A két állat nyilvánvaló különbözősége és különbsége dacára meglehetősen közeli rokonok (mindketten a tülkösszarvúak családjába tartoznak), de ami a valóságban Rónay Györgyöt inspirálhatta, az az Apostolok cselekedetei 9. fejezetének részlete a Szent Péter által feltámasztott Tábitháról[3]:

36Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.

1 Raising_of_Tabitha_Masolino_da_Panicale_1425

Masolino da Panicale (1383? – 1447?): Tábitha feltámasztása (1425)

3 zerge_tatra

zerge

valaszto

A tábitha káldeus nyelven gazellát jelent[4], a dorkas ógörögül őzet is, gazellát is[5]. Az Észak-Afrikánan élő dorkászgazella (Gazella dorcas) a nevébe sűríti a régi görög és mai nemzetközi nevet. De nézzük közelebbről a gazella szót.

Bővebben…