Lebegő nőalakok a kettős császár körül

Születésem és halálom: ennyi a teljes élettörténetem.

II. Napóleon, halála közeledvén

Daffinger (1790 – 1849): II. Napóleon (1811 – 1832), Reichstadt hercege, osztrák egyenruhában

A Tuileriák kertjébe vonszolt száz ágyú üdvlövése köszöntötte Napóleon első és egyetlen törvényes gyermekének megszületését a palotában. A párizsiak lélegzetüket visszafojtva számlálták a lövéseket. Huszonkettő! Az üdvrivalgás felülmúlhatatlan volt. Ha az ágyúk a huszonegyedik lövésnél elhallgatnak, az lánygyermeket üdvözölt volna. (De a tömeg nem.) A kertben Sophie Blanchard (1778 – 1819) emelkedett a magasba hidrogéntöltésű ballonján, a charlière-en[1], Jacques Alexandre César Charles (1746 – 1823) találmányán, hogy onnan szórja szerte az örömhírt bejelentő cédulákat.
Az aeronautika úttörőnője nem volt finnyás politikailag: Napóleon elbai száműzetése idején, 1814-ben XVIII. (Óhajtott) Lajos (1755 – 1824) koronázását szintén a magasból ünnepelte. Az elragadtatott uralkodó a restauráció aeronautájának nevezte.[2] De akkor már Európa-szerte ismert híresség volt, aki két évvel azelőtt vérző orral, jégcsapokkal az arcán az Alpokat is átkelte a gázgömbbel. Még két évvel korábban azzal tört borsot Weber (1786 – 1826) orra alá Frankfurtban, hogy légiparádéját a zeneszerző op.87-es Silvana című operája bemutatójára időzítette, ezzel elvonva a műértő publikum nagy részét.

A javára írandó viszont, hogy éppen ezzel a húzásával lehetőséget teremtett Webernek, hogy megkomponálja gitárkíséretes, népszerű Bölcsődalát (Schlaf, Herzenssöhnchen, Aludj, kicsi szívem op.13 Nr.2 J96), amikor, riválisát lebeszélendő az időpontról, az ott talált dajka rövid időre a hangszerével felszerelkezett zeneszerző gondjaira bízta a csak gitárszóval lecsillapítható, bömbölésben kitört Herzenssöhnchent.

Más kérdés, és ezért végképp nem Sophie Blanchard hibáztatható, hogy Weber nem élt a kínálkozó lehetőséggel: népszerű dalát nem ott és nem akkor komponálta, sőt, nem is ebből az alkalomból. Wilfrid de Fonvielle (1824 – 1914) úgy tudja, Sophie Blanchardnak nem is volt gyermeke. Weber feltehetőleg nem járt nála. Ugyanakkor forrásunknak azt a vádját, hogy nemcsak Weber, de Weber apja féltestvére vejének, vagyis Mozartnak (1756 – 1791) is borsot tört volna az orra alá[3], életrajzi okokból el kell vessük. Mozart ugyan Bécsből a Badenben tartózkodó feleségének, Constanzének (1762 – 1842) „rendes napi levelében”, 1791. július 6-án azt írja,

– eben izt wird Blanchard entweder Steigen – oder  die Wiener zum 3:t male fopen! – die Historie mit Blanchard ist mir heute gar nicht lieb –  sie bringt mich um den schlusse meines Geschäftes –…,

– mármost Blanchard vagy fölébe száll – vagy harmadjára is a bolondját járatja a bécsiekkel – ez a blanchardos história nincs ínyemre – miatta hiúsulnak meg dolgaim –[4]

(nem tudni, milyen dolgok), minden józan valószínűség dacára is volt egy további Blanchard a felszálló ágban, mégpedig az akkor tizenhárom éves Sophie (akkor még Marie Madeleine-Sophie Armant) későbbi férje, az első „főállású” aeronauta, a ballon korszerűsítője, Jean-Pierre-François Blanchard (1753 – 1809).
Sophie Blanchard a párizsi Tivoli kertekben lelte halálát egy bemutatón (melyről baljóslatúan megjövendölte, hogy az utolsó lesz). Bengáli tüzet, azaz kálium-klorát és kén alapú gyújtóanyag[5] látványos fellobbantását kívánta bemutatni – egy hidrogénnel telt ballon alól…[6]

Rouget (1781 – 1869): Napóleon (1769 – 1821) és Mária Lujza (1791 – 1847) házassága 1810-ben

De szálljunk vissza a földre, a Tuileriák kertjébe. Az akkori császárné, Mária Lujza – akinek alighanem legemlékezetesebb tette az, hogy Mozart halálára egy héttel született – a béke zálogaként és trónörökös világra hozására minden remény szerint alkalmas Habsburgként az előző évben lett császárné. Családjának 1806-ban éppen Napóleon által felszámolt patinás hagyományából, vagyis hogy a családfők egyben római császárok is voltak, Napóleon annyit mindenesetre átvett, hogy példájukra a trónörököst római királlyá kreálta. A kisded Ferenc Napóleon kétszeri lemondásának megfelelően hatalomátruházás révén kétszer is császár lett, de egyik alkalommal sem élvezhette sokáig uralmát. Mi több, anyja pármai hercegi címének várományosa is volt, de semmi reménye nem volt ezt a posztot betölteni. Egy jelentéktelen címet kapott, a csehországi Reichstadt (ma: Zákupy) hercegi rangját. A Schönbrunnban élt, hadi ambíciókkal telten, amelyek beteljesítését nemcsak a nagypolitika, hanem előrehaladó, korai halálába torkolló tuberkulózisa is meghiúsította.[7]
Az udvarnál a későbbi tehetséges színésznőben, Thérèse Wenzeslaa Pêche-ben (1806 – 1882) találták meg a II. Napóleon megkörnyékezése révén a megfigyelésére alkalmas fiatal lányt. De felmerül, hogy ugyanezt a szerepet játszotta el a kor híres táncosnője, Haydn (1732 – 1809) kottamásolójának, Johann Florian Elßlernek (1769 – 1843) a lánya, Fanny Elßler (1810 – 1884). (Vele már találkoztunk.) Mi több, az is felmerül a találgatásokban, hogy övé az elsőség: Klemens Wenzel Nepomuk Lothar von Metternich-Winneburg zu Beilstein gróf és herceg (1773 – 1859), röviden tehát Metternich initiatrice-ként terelte volna a táncosnőt a balett iránt amúgy is vonzódó II. Napóleon vonzáskörébe, azaz bevezetőjeként a szerelem mesterségébe, az ezzel járó kiszolgáltatottság mint súlyos ár fejében.
Fanny Elßler bizalmas kapcsolatot ápolt a nála ötvennégy évvel idősebb Friedrich von Gentz báróval (1764 – 1832) amelyet Rostand (1868 – 1918) 1900-ban írt hatfelvonásos verses drámájában (L’aiglon[8], Sasfiók – Napóleon madara alapján; ezzel a melléknévvel lett ismert a fiú, Ferenc) mindkét részről meglehetősen frivolként ábrázol:

METTERNICH
Gyermek! Bolondokat gagyog!
Abban gyönyörködik, hogy önmagát piszkolja!
És Fanny?

GENTZ
Elssler Fanny? A más hintóját tolja!
Egy csöppet sem szeret. De annál hevesebben
A bájos herceget!
(Rámutat a reichstadti herceg egyik arcképére.)

I / 3. ifj. Ábrányi Emil (1851 – 1920) fordítása (1903)[9]

Gentz érzései azonban abszurditásukban is megindítóan őszinték voltak. Halála előtt három perccel Fanny nevét írta fel egy papírlapra.[10] És a maguk módján a táncosnőéi is. Fanny Elßler nem veszélyeztette pályáját azzal, hogy liaisonját a reichstadti herceggel nyilvánosan tagadja, bizalmas baráti körben azonban bevallotta, hogy nem volt köztük kapcsolat. Harriet Grote (1792 – 1878) életrajz-írónőnek merészen azt nyilatkozta, bizonyára kedvére lett volna, ha egy Napóleon a kedvese, de ez Gentz halálához vezetett volna.
Gőzölt lelkű bonapartisták Fanny Elßlert hibáztatták II. Napóleon életereje, végül élete teljes elapadása miatt, ám ez nem szolgált császári érdekeket, és a francia királyság ilyen ambíciói nem kerülhették volna el a kiterjedt besúgóhálózat figyelmét.[11]

Die Tänzerin Fanny Elßler, Fanny Elßler táncosnő címen 1934-ben Berlinben mutattak be egy borzalmas operettet ifj. Johann Strauss (1825 – 1899) dallamai alapján Grün (1901 – 1972) és Stalla (1879 – 1953) kompilációjával Adler (1880 – 1957) szövegére. Ennek II. felvonása Rostand drámájánál is erőszakosabban csavarja ki a valóságot. Maga az információéhes Gentz utasítja emberét arra, hogy az akkor már sikert sikerre halmozó táncosnőt csalárd hátsó szándékkal terelje II. Napóleon karjaiba, akit azonban mások lebeszélnek erről a megoldásról.[12]


De mára se maradjunk virág nélkül! Fanny Elßler rózsája mára olyannyira rejtélyessé vált, hogy a jeles írónő és oknyomozó, Louisa Young is csak1902-ben vesz észre legfrissebb feljegyzést az 1835 óta ismert, ám mára egyre kevésbé ismert virágról. Ugyanakkor mindent megtesz a rózsa azonosításáért, és egy képen, mely a táncosnőt ábrázolja, nagyon hasonló rózsákat talál ahhoz, mint amelyeknek fényképére kitartó munkával rábukkant. Munkájának gyümölcse itt megtekinthető.[13]


[1] charlière

[2] https://insider.si.edu/2016/07/up-up-and-away/

[3] Blanchard, Weber, Mozart

[4] http://dme.mozarteum.at/DME/briefe/letter.php?mid=1753&cat=

[5] bengáli tűz

[6] Sophie Blanchard

[7] II. Napóleon

[8] https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k405679v.pdf

[9] http://mek.oszk.hu/10800/10806/10806.htm#1

[10] Gentz báró őszinte érzései

[11] intrikák Fanny Elßler ellen

[12] Die Tänzerin Fanny Elßler

[13] Fanny Elßler

One response to “Lebegő nőalakok a kettős császár körül

  1. Visszajelzés: Kis hercegek égen-földön | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s