Picasso címkéhez tartozó bejegyzések

Az ember szegfűvel

Asztalomon őrzöm fényképét
Az embernek a fehér szegfűvel –
Akit a hajnal szürkületében
Keresőlámpák fénykörében
Lelőttek.
Jobbjában szegfűt tart,
Mely mintha a görög tenger
Maroknyi fénye lenne.

Nâzım Hikmet (1902 – 1963) verse
a Советская женщина-ban (A Szovjet Nő, 1952. április)[1]

1918. november 24-én alapították meg Kun Béla (1886 – 1938?) vezetésével Budapesten a Kommunisták Magyarországi Pártját, mely Központi Bizottságának elnöke lett. Pár nappal korábban hívta életre a Vörös Ujságot, miután egy héttel a pártalapítás előtt hazatért Moszkvából.[2] A pártalapítást az ő vezetésével még november 4-én, Moszkvában készítették elő.[3] Bővebben…

Reklámok

Viktória-kori aktok

The Nymph of the Severn

There is a gentle nymph not far from hence
That with moist curb sways the smooth Severn stream.
Sabrina is her name, a virgin pure;
Whilom she was the daughter of Locrine,
That had the sceptre from his father Brute.

Severn nimfája

Nem messze innen nyájas nimfa él,
Simavízű Severn hullámain.
Tiszta szűz, Sabrina az ő neve,
Ősi Locrinus szép leánya, ki
Jogarát Brutus atyjától vette.

John Milton (1608 – 1674): Comus[1]

„Essünk” gyorsan túl ezeken a bebugyolált zongoralábakon, bevezetésül.
Az első, ami az eszünkbe jut a viktoriánus kor prüdériájáról, az az, hogy még a zongoralábakat is körbefáslizták, férfiszemeket megóvandó a bűnös asszociációkat kiváltó látványtól. (Képletesen, a viktoriánus kort realisztikusan bemutató érvek hatalmas tömege alatt nyögő angol társadalomnak ez már csak ötödikként jut eszébe Viktória koráról.[2]) Ezzel szemben az igazság az, hogy Frederick Marryat (1792 – 1848) angol író 1839-ben kiadott Diary in America; With Remarks On Its Institutions (Amerikai napló – észrevételekkel az amerikai intézményekről) című útinaplójában egy amerikai lányneveldében szerzett tapasztalatai között sorolja fel a pedagógiai célból fodros kis harisnyákba burkolt zongoralábakat. Tehát: Amerikában, egyetlen lányneveldében, nem bizonyított szándékkal. Ám éppen mivel a viktoriánus Anglia előszeretettel élcelődött Amerika finomkodásain, a sajtó felkapta az esetet. A XX. században félig jól értesült angol színpadi szerzők aztán a Viktória-kori Anglia „leleplezéseként” hasznosították Marryat amerikai észleletét.[3]  Bővebben…