Viktória-kori aktok

The Nymph of the Severn

There is a gentle nymph not far from hence
That with moist curb sways the smooth Severn stream.
Sabrina is her name, a virgin pure;
Whilom she was the daughter of Locrine,
That had the sceptre from his father Brute.

Severn nimfája

Nem messze innen nyájas nimfa él,
Simavízű Severn hullámain.
Tiszta szűz, Sabrina az ő neve,
Ősi Locrinus szép leánya, ki
Jogarát Brutus atyjától vette.

John Milton (1608 – 1674): Comus[1]

„Essünk” gyorsan túl ezeken a bebugyolált zongoralábakon, bevezetésül.
Az első, ami az eszünkbe jut a viktoriánus kor prüdériájáról, az az, hogy még a zongoralábakat is körbefáslizták, férfiszemeket megóvandó a bűnös asszociációkat kiváltó látványtól. (Képletesen, a viktoriánus kort realisztikusan bemutató érvek hatalmas tömege alatt nyögő angol társadalomnak ez már csak ötödikként jut eszébe Viktória koráról.[2]) Ezzel szemben az igazság az, hogy Frederick Marryat (1792 – 1848) angol író 1839-ben kiadott Diary in America; With Remarks On Its Institutions (Amerikai napló – észrevételekkel az amerikai intézményekről) című útinaplójában egy amerikai lányneveldében szerzett tapasztalatai között sorolja fel a pedagógiai célból fodros kis harisnyákba burkolt zongoralábakat. Tehát: Amerikában, egyetlen lányneveldében, nem bizonyított szándékkal. Ám éppen mivel a viktoriánus Anglia előszeretettel élcelődött Amerika finomkodásain, a sajtó felkapta az esetet. A XX. században félig jól értesült angol színpadi szerzők aztán a Viktória-kori Anglia „leleplezéseként” hasznosították Marryat amerikai észleletét.[3] 
Mielőtt rákanyarodunk tulajdonképpeni témánkra, a viktoriánus kor aktfestészetére, tűzzük ki a vizsgálódás természetes időhatárát. Viktória-kori művésznek tekintjük azokat, akik alkotói periódusának legalább egy meghatározó szakasza Viktória királynő és császárnő (1819 – 1901) hosszas királynői korszakára (1837 – 1901) esik. Se a kor, se maga a királynő nem mondható prűdnek. Mi az hogy – mondaná a kor sajtója, amely a vérbő királynőt még az inasával, John Brownnal (1826 – 1883) is hírbe hozta.[4] A királynő élénk vonzalma az aktfestészethez jól ismert tény volt.[5]
Valamiféle rendet illik tartanunk a következő rövid bemutatóban, mégis úgy kívánja a természetes dramaturgia, hogy a királynő kedvenc festőjéből, sir Edwin Landseerből (1802 – 1873) induljunk ki, aki az állati anatómia páratlan ismerőjeként figyelemre méltó állatfestő volt.

1 Landseer_Az_arab_sator_1866

Landseer: Az arab sátor (1866)

Sőt, mi több, amikor a londoni Trafalgar tér oroszlánjaira szóló megbízást a sikertelen próbálkozás láttán szégyenszemre visszavették Thomas Milnestől (1810? – 1888), a választás sir Edwinre esett, aki ugyan nem volt szobrász, viszont mégiscsak a királynő kedvenc festője volt. Ő nagy odaadással, évekig dolgozott a terveken. Odáig ment alaposságában, hogy a londoni állatkerttől kikérte egy oroszlán tetemét is. A szolgája arisztokratikus hangon érdeklődött a csomag megérkezésekor: – Ön rendelt oroszlánt, uram?[6]

2 oroszlanok

Azt is tudjuk, milyen lett volna festőként az elismert állatfestő. A „prűd” kor egyik kedves témája volt Godiva asszony (980? – 1067), akit zord férje, Leofric gróf († 1057) meztelenül lovagoltat át Coventry városán a jószívű Godiva adócsökkentő kívánsága teljesítése fejében, ám előtte a lady az ablakokat bedeszkáztatja.[7]

3 Landseer_Godiva

Landseer

Úgy tűnik a festményből, hogy Landseer nem véletlenül szakosodott állatok festésére. A ló és az állatok határozottan jobbak az aktnál, a kompozíciós erőfeszítés is csekély.

Érdemes összehasonlítanunk az eredményt a tiszteletre méltó (Honourable) John Collier (1850 – 1934) késő viktoriánus festő azonos témájú munkájával, amely a végsőkig elmegy az akadémikus stílus erényeinek felmutatásában.

4 Collier_Lady_On_Horseback

Collier

A viktoriánus aktfestőket sohasem érte gáncs a meztelen nőalakjaik miatt, ám a toleráns társadalom, furcsamód, betiltással büntette a tiszteletre méltó Collier Klytaimnestra című festményét. Távolról sem a hálóba csalt és bárddal agyonsújtott Agamemnon szobájából kilépő özvegy ruházatának alkalomhoz nem illő lengesége, hanem a bárdjáról nagy valósághűséggel lecsorgó vér látványa miatt.[8]

5 Collier_Klytaimnestra

Collier a Tannhäuser Vénuszbarlang-jelenetét is vászonra vitte egyik legismertebb képén.

Az operában két szóba jövő jelenet is van. A másodikban Tannhäuser halálosan elcsigázott, visszatérő zarándok, ezt éppúgy kizárja alakja a festményen, mint az első jelenetet, amelyhez a térdhajtása nem illik, és a miliő sem éppen barlangra vall. De ez mind mellékkérdéssé silányul a képen főszereplő Vénusz sugárzó szépsége láttán. Kompozíciós bravúr a mellette álló, legalább ugyanennyire szép és nála fiatalabb nimfa alakja, aki azonban nemhogy gyengítené a hatást, hanem felerősíti, kontrasztként mutatva be az igazi, érett női szépséget, amelyet talán még izgatóbbá tesz féltakarása, szemben a nimfa anyaszült meztelenségével.

6 Collier_Venusberg

Lilith című képének túlfűtöttsége ma már viszolyogtatóbban hat, mint a viktoriánus korban:

7 Collier_Lilith

A továbbiakban a festők születési éve lesz a sorrend vezérfonala, a végén két értelemszerű kivétellel. Így nyilvánvalóan az angol aktfestészet „koronázatlan királyával”, de legalábbis fejével, William Ettyvel (1787 – 1849) folytatjuk a sort.[9] A „fej” nem alkalmatlan szó: a művésznek akkorát adott a természet, hogy amikor kalapját a szél a Gran Canalba fújta, a velencei kalaposnál, ahol hiánypótló vizitet tett, nem találtak a fejére illőt.[10]

8 Etty_Venusz_es_Cupido_1830Venus és Cupido című képe ki is lóg az időrendből, hét évvel Viktória trónra lépése előtt festette; a hiperrealisztikus túlzásokat messzire kerülő stílusa is erről árulkodik. Venus arcának elrejtése ügyes izgalomfokozó.

Odysseus

A koronázás évében bemutatott Odysseus és a szirének tumultuózus jelenete a részletek olyan kifinomításával készült, mely korábban idegen volt Ettytől. Ez nem is válik a kép javára.

A mottónkban Miltontól idézett Sabrina nimfa, a Trója alapításában részt vevő Brutus-elsőszülött, a (brit) legendás brit Locrinus leánya hálás témája volt a hazafias angol aktfestészetnek, mint például William Edward Frost (1810 – 1877) kissé túlzsúfolt festményén.

10 Frost_Sabrina

11 Rossetti_Ligeia_sirenDante Gabriel Rossetti (1828 – 1882) a preraffaeliták egyik vezéralakja volt. Különös, szavakban harcias, tettekben szelíd szecesszió volt ez a mozgalom az akadémizmus világából, ám annak kelléktárának megőrzésével és felhasználásával. Nőalakjaik igéző, de örömtelen tekintete, izgató megjelenése mindig hordoz magában valami álomszerű irrealitást, különösen az onirikus színvilággal, amelyben feltűnnek. Ez a hangulat szintén elidegeníthetetlen sajátja a viktoriánus kornak. Ligeia, a szirén című képén jól láthatók a mozgalom törekvései.

Sir John Everett Millais baronett (1829 – 1896), a mozgalom másik jeles alkotója és Rossettihez hasonlóan alapítója csodagyerekként indult: a preraffaeliták elméleti támasza és népszerűsítője, John Ruskin (1819 – 1900) feljegyez egy beszámolót, amely szerint Millais már hétévesen olyan ügyesen rajzolt, mint egy felnőtt. Később a kapcsolatuk összefonódott: Millais elszerette és feleségül is vette Ruskin addigi hitvesét, Euphemia (Effie) Chalmers Grayt (1828 – 1897). Ruskin nem ezért veszett össze a festővel. Árulásnak tekintette, hogy Millais, szembefordulva a preraffaelita éthosszal, mely tiltja a portréfestést (és különösen mint megélhetési forrást), maga is arcképeket kezdett készíteni, megtagadva a mozgalom egyik jelmondatát, a „Le Joshua Reynoldsszal”-t. Joshua Reynolds (1723 – 1792) a maga nemében páratlan tehetségű portréfestő volt.

12 Millais_Mariana_s_languor

Mariana csömöre című aktképét Lord Tennyson (1809 – 1892) 1830-ban írt Mariana című verse ihlette.

She said, “I am aweary, aweary,
I would that I were dead!”[11]

Így szólt: „elfáradtam, elfáradtam,
Bárcsak halott lehetnék!”

A vers címszereplőjének előképe Shakespeare (1564 – 1616) 1603-ban vagy 1604-ben írt Szeget szeggeljének Marianája. Tennyson a végsőkig viszi a társadalomból kizárt ember tragédiáját. Verseiben nem a társaság, hanem annak hiánya vezet csömörhöz. A kép alig kivehető mellékalakjai a természet allegorikus megtestesítői, azt sugallják, hogy a társaság után vágyó ember szenvedését a természet sem tudja feloldani.
13 Leighton_PsycheFrederic Leighton báró (1830 – 1896) semmilyen értelemben nem tartozott a preraffaelitákhoz. Tökéletes anatómiai tudás és akadémikus kompozíciós képesség birtokában megfestett képei kissé émelyítően (ne kerteljünk: giccsesen) hatnak, mint például a Psykhe fürdője című festménye.

14 Burne_Jones_Rock_Doom

Sir Edward Coley Burne-Jones (1833 – 1898) később csatlakozott a preraffaelitákhoz. Stílusvilágukhoz zseniálisan alkalmazkodott, alakjaiban ugyanaz a borzongató, hideg szépség tükröződik. A mozgalomhoz sok szállal kötődő William Morris (1834 – 1896) szocialista író, költő Arkeisios király végzete című hatalmas terjedelmű elbeszélő költeménye[12] az argosi királyra nehezedő különös jóslat beteljesülését dolgozza fel. A királylány, Danae születendő fia, úgymond, legyőzi majd a királyt. A király óvintézkedése maga teljesíti be a jóslatot: lányát egy megközelíthetetlen tengeri kiszögellésen tartja fogva, ám a lány éppen így válik Zeusz szabad prédájává, és gyermeket szül neki. A történetet illusztrálja Burne-Jones A végzet sziklája című képe.[13]
John William Godwardot (1861 – 1922) egészen másfajta languor kerítette hatalmába, mint Tennyson Marianáját. Az „utolsó nagy akadémikus” életműve túlnyúlik a viktoriánus koron. Stílusvilágában van valami hasonló Leightonéhoz. Sikeres művész volt, de öntudatos, akit a maga művészi hite jobban foglalkoztatott a világi hívságoknál. Picassóban (1881 – 1973) látta meg ellenpólusát, akinek realista, ifjúkori képei meggyőzően bizonyították, hogy a XX. századhoz illőbb festészeti felfogást nem kezük feltételezett ügyetlensége miatt választják azok, akik másfajta realizmus szószólóivá váltak. Egyes (elég valószínűtlen) híresztelések szerint az öngyilkos Goodward búcsúlevelében azt írta, a világ nem elég tágas kettejüknek, neki és Picassónak.[14] A kellő távolságtartással olvasva ezeket a szavakat, túl a két festőművész jelentősége különbségéből fakadó komikumon, mélyebb igazságot találunk bennük. De talán a világ az ifjú és az érett Picasso számára sem elég tágas. Vagy-vagy.

15 Godward_Nu_Sur_La_Plage

Godward: Akt a tengerparton

16 Whistler_Purple_and_gold_Phryne_the_superb_builder_of_temples_1901Végül két külföldi születésű festőt említünk, akik tekervényes életútjuk során jelentős műveket alkottak a viktoriánus Londonban is. A más összefüggésből jól ismert James Abbott McNeill Whistler (1834 – 1903) „fél kézzel” már azt a bizonyos másféle realizmust képviseli, ha témáiban gyakori is a régi típusú. A Kr.e. IV. században élt ünnepelt kurtizánról, Mnesaretéről készített, Bíbor-arany Fryne, templomok büszke emelője című festményén (1901) abban a pompájában látjuk a leányt, melyben a saját korában is kevesen.

valaszto

John Singer Sargent (1856 – 1925) 1891-es igéző szépségű festménye, az Egyiptomi lány aktképe búcsúzás a felsorolástól, kicsit magától a kortól is, de a helyszíntől mindenképpen, mert a festményt Chicagóban mutatták be.[15] A lány mindenféle királynői palást, kelim és véres bárd nélkül is fenséges, a csábítás legapróbb szándéka nélkül is csábító.

17 Sargent_nude_egyptian_girl_1891


[1] http://www.bartleby.com/360/6/23.html

[2] 10 mítosz a vikzoriánus korról

[3] viktoriánus zongoralábak

[4] Viktória tiltott szerelme

[5] Viktória szenvedélye az aktképek iránt

[6] http://dotmakertours.co.uk/bestiary/mortified-menagerie/

[7] Lady Godiva

[8] http://www.artrenewal.org/pages/artist.php?artistid=706

[9] https://onokart.wordpress.com/2010/10/12/william-etty/

[10] Etty kalapja és feje

[11] http://www.poetryfoundation.org/poem/174632

[12] http://www.victorianweb.org/authors/morris/poems/doom.html

[13] http://www.victorianweb.org/painting/bj/paintings/p6.html

[14] John William Godward

[15] http://writing.jmpressley.net/essays/sargent.html

Reklámok

2 responses to “Viktória-kori aktok

  1. Visszajelzés: „-taniák” és „-sztánok” | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: A parancsolás tudománya | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s