Gomoriták évezredei

1 Nuremberg_chronicles_Hartmann Schedel 1493

Hartmann Schedel (1440 – 1514): Nürnbergi Krónika (1493). Szodoma és Gomora pusztulása. A középpontban Lót sóbálvánnyá váló felesége

A feltehetően a napokban, feltehetően 943 éve meghalt nagy aszkétával, Damiáni Szent Péterrel, az egyházi reformok védőszentjével[1] – aki 1828-tól doctor ecclesiae, egyháztanító – már foglalkoztunk abból az alkalomból, hogy sziklaszilárd elkötelezettséggel feljelentette a sakkozáson lebukott firenzei püspököt II. Sándor pápánál († 1073). Életútjának főbb pontjait már áttekintettük, itt röviden ezt azzal egészítjük ki, hogy a magyar nyelvben meghonosodott neve színtiszta leiterjakab. Életrajzírója, Lodi Szent János (1025 – 1106) kamalduli remete és gubbiói püspök szerint az újszülött Péter szoptatását anyja, örökösödési aggályok miatt, megtagadta, és a halálosan legyengült csecsemőt a fulmináns stílusú szent későbbi céltáblái egyik szereplője, egy kurtizán, méghozzá egy pap ágyasa mentette meg a haláltól.[2] Szülővárosuk, Ravenna egy főpapja volt Damján, Péter testvérbátyja, aki felfigyelve Péter képességeire felemelte őt az ekeszarv mellől, és egyházi pályára irányította. Hálából vette fel Péter az ő nevét másodikként, úgyhogy magyar neve helyesen Szent Péter Damján lenne.[3]
A Cluny-i reformok idején, azaz az egyház történetének egyik legsötétebb százada utáni megtisztulási időszakban különös erőre kapott az egyház mint intézmény kebelében elkövetett durva visszaélések (mint például a simónia, azaz egyházi tisztségek, javadalmak adás-vétele, a nepotizmus, azaz ugyanezek rokoni alapú átjátszása…) és egyéb bűnök elleni fellépés. Mint például a pederasztia.
Az egyház történetének számos megtisztulási periódusában igyekeztek írmagját is kiirtani a pederasztiának. Nem elkülönítve az általános harctól a szodómia, azaz az irreguláris nemi közösülések, sőt fogamzásgátlások és önkielégítések ellen.[4] Például a három „kappadókiai atya” egyike, Kaisareai Nagy Szent Vazul (329? – 379) – akivel már többször is foglalkoztunk – így rendelkezik:

A papot vagy szerzetest, aki ifjakat vagy kisfiúkat zaklat vagy csókolódzáson kapják, vagy valamilyen fertelmességet követ el, korbácsolják meg nyilvánosan, fosszák meg koronájától (tonzúrájától), majd, miután haját leborotválták, arcát borítsák köpésekkel; és verjék őt vasláncokba, ítéltessék hat havi börtönre, csökkentsék fejadagját napi egyszeri és heti három napi rozskenyér*-étkezésre. Minekutána letöltötte hat havi büntetését a magánzárkában egy nagy lelki tapasztalatú, bölcs öreg felügyelete alatt, kötelezzék őt imákra, virrasztásokra, kétkezi munkára, mindvégig két lelki testvér őrizete alatt, eltiltva őt ifjakkal való kapcsolattartástól. [5]

*) E ponton nem árt forráskritikával élnünk. 
Másutt árpakenyérről olvasunk.

Ezt a regulát Szent Sziriciusz (334? – 399) – az első pápa, akit ilyenként neveztek – azzal súlyosbítja, hogy e bűnösök számára nincs visszabocsáttatás az egyház kebelébe. A szodomitákat „a bűn edényeinek” nevezi – mennyivel elegánsabb megfogalmazás a mai megfelelőjénél…

2 Fonte AvellanaAz 1043-tól Fonte Avellanában a kamalduli szerzetesek életét élő Péter bizonyára gazdag, ha nem is személyes tapasztalatok birtokában írhatta meg ma is lebilincselő hatású levelét IX. Szent Leó pápának, feltehetőleg 1049-ben.[6]

A pápa, korábban Brúnó, az elzászi Egisheim és Dagsburg grófja, maga is elkötelezett híve volt az egyházreform és -megtisztítás ügyének, mind a simóniától, mind a szodómiától. Ő figyelt fel Hildebrandra, a későbbi utódjára, VII. Nagy Szent Gergelyre (1020? – 1085), aki, ha lehet, nála is nagyobb purifikátornak bizonyult.[7]

Péter levele lenyűgöző részletességgel zúdítja filippikáit az egyházba férkőzött szodomitákra és bűneik eltussolóira, akik nem elég, hogy

e gennyedző nyavalya szennyének hódolnak,

még van merszük a szentségekhez járulni. A bűn befurakodását az egyházba különösen veszedelmesnek tartja – ha nem is vizsgálódik a mai szociológia eszköztárával a felől, önmagában is mekkora veszélyt jelent egy hivatalos felépítményben a klikkesedés. Hogy minden félreértést kizárjon, nagy műgonddal ecseteli a szodómia különböző fajtáit, kissé pironkodva is a nyíltsága miatt, de hát, teszi hozzá, a doktort nem rettentheti vissza hivatásától a betegség fertelmessége. Természetesen külön szakaszt szentel a kiskorúak kárára elkövetett nemi visszaéléseknek.

3 Damian_Leo

levél- és rendszerváltók: Damiáni Szent Péter (1007? – 1073?) és IX. Szent Leó pápa (1002 – 1054)

Az egyházat lendületesen tisztogató pápa számára kapóra jött az értesítés. Hasonló hangulatban (bár a töredelmes bűnbánók egyházi visszatérése iránti nagyobb türelemmel) megírt, a technikai részletekben megejtő tájékozottságot eláruló válaszlevelével együtt a másolatokat messze földön cirkulálták, mely így, ha nem is egészen a mai értelemben, könyvként funkcionált. (Azaz a két szent egymáshoz képesti hozzáállása éppen fordított, mint Szent Sziriciusz pápa idején.) Az irat neve ilyenként Liber Gomorrhianus, Gomora könyve.
A kutatók véleménye megoszlik arról, hogy IX. Szent Leó kezdetben tanúsított lelkesedése a későbbiekben lelohadt-e. Egyes gyanúk szerint az idő múltával túlzónak érezte Péter lánglelkű sorait, ám, mint mások rámutatnak, a következmények levonásában és a szigorban fennálló árnyalatnyi különbség a későbbiek folyamán sem mélyült el; mi több, a „zarándok pápa”, aki számos zsinaton vett részt[8], mindenütt a szodómia ellen lépett fel. Más, óvatosabb megfogalmazások szerint a pápa tanácsadói találták túlzónak Péter kirohanását.[9] Feltehetjük, hogy Péter sorsa másképp alakul, ha a Szentszék ellenállásába ütköznek a tanai. Mint már láttuk, ostiai püspökségig vitte, sőt viselhette a szent bíbort, és miután engedtek zaklató sürgetésének, hogy inkább visszatérhessen Fonte Avellanába, az után sem lehetett nyugta diplomáciai megbízatásoktól.


Propagandisztikus célokra a Gomora könyve alkalmatlan. Nem az olvasmányosságával van nehézség. Bár haragját a „szodomita” cselekedetekre zúdítja (és inkább a tettekre, mint a késztetésre összpontosít[10]), nem hagy kétséget írója erőteljes általános homofóbiája felől. Szent célját, az egyház megtisztítását ugyanakkor a mai napig helytálló, bátor célkitűzésnek tekinthetjük.


[1] az egyházi reformok védőszentje

[2] a gyermek megmentése

[3] http://www.ourladyswarriors.org/articles/damian1.htm

[4] Gomora napjainkban

[5] http://www.tldm.org/News7/homosexualitySaints.htm

[6] Péter levele 1049-ben

[7] IX. Szent Leó

[8] IX. Szent Leó pápai működése

[9] Túlzás, amit Péter kifogásol?

[10] könyvismertető

Advertisements

2 responses to “Gomoriták évezredei

  1. Visszajelzés: A pokol lepkéi és egy kis katarzis | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Más testek teológiája | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s