Márk címkéhez tartozó bejegyzések

A tizenharmadik ember

The hills tell one another, and the listening
Valleys hear

Blake (1757 – 1827): To Spring.[1] In: Poetical Sketches, 1783

A hegyek beszélik s a figyelő
Völgyek hallják

A tavaszhoz.[2] Költői vázlatok.
Szabó Lőrinc (1900 – 1957) fordítása (1959)

Sound the flute!
Now it’s mute.
Birds delight
Day and night.
Nightingale
In the dale,
Lark in the sky,
Merrily,
Merrily, merrily to welcome in the year

Blake: Spring.[3] In: Songs of Innocence, 1789

Flóta, mind
Szólj megint!
Szárny-öröm,
Fény-özön;
A madár
Völgybe’ jár,
Fölsuhan
Vidoran,
Vidoran, vidoran, mig az év ráköszön

Tavasz.[4] Az ártatlanság dalai.
Weöres Sándor (1913 – 1989) fordítása (1959)

1 csaloganyA légykapófélék családjába tartozó fülemüle vagy csalogány egyes vélemények szerint éppen ma, zöldcsütörtökön szólal meg (amikor, másfelől, kegyes ember friss zöldséget eszik, részben a jó termés reményében is)[5], mások a Muravidéken Márk (14? – 68?) evangelista napjához, április 25-éhez kötik azt a népi megfigyelést, hogy ha ekkor hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz[6]. (Tekintve, hogy a Muravidék a nyugati egyházhoz tartozik, és itt a húsvétvasárnap lehető legkésőbbi időpontja éppen Szent Márk napja[7], a két nézet egyidejű elfogadásával sem jutunk logikai feladvány lehetőségéhez.) Márpedig senki sem jár jól, ha hallgat a fülemüle: agytekervényei olyan bámulatos konstrukciót alkotnak, hogy hangterjedelme és repertoárja kimagasló az énekes madarak világában.[8] És mivel a sokféle dallam elfütyülésének csak úgy van kitapintható értéke, ha azokat a madár meg is tudja fejteni, ez lehetőséget teremt a számára a minél tökéletesebb elrejtőzéshez, így a túléléshez.

Bővebben…

Reklámok

Pisztoly és rák együtt

A latin cavitas, „üreg” szóból származó „kavitáció” szóval jelöljük azt a jelenséget, melynek során lökéshullám hatására folyadékban vákuumbuborékok képződnek.[1] Nagy sebességű áramlások alkalmával az alacsony, azaz a telített gőzét elérő nyomású helyeken a folyadék molekulaszerkezete felszakadozik, a részecskék között olykor szabad szemmel is látható rések jelennek meg. Önmagukban ezek a buborékok veszélytelenek lennének, de nullához közeli nyomásuk révén hajlamosak a rohamos sebességű összeomlásra, melynek következményei igen súlyosak lehetnek. Az üregekbe került vízgőz adiabatikus összenyomódásával több ezer fokos hőmérséklet áll elő, és tűszerű nyalábok indulnak el a hang sebességét megközelítő gyorsasággal.[2] Ez a közelben elhelyezkedő tárgyakra, például magát a folyamatot elindító turbinalapátra katasztrofális hatást gyakorolhat. Itt egy szelíd kísérletben figyelhetjük meg működését.
Mint a Kölni Egyetem munkatársai 1934-ben megfigyelték, a kollapszust olykor nemcsak csattanó hang, de élénk fényfelvillanás is kíséri. A szonolumineszcenciának[3], azaz a gyors energiafelszabadulásnak ilyenkénti magyarázatát még kutatják, de azt a magabiztos elméletet, mely azt állítja, a rohamos összeomlás annihilációval, azaz anyag energiává alakulásával járna[4], a mesék birodalmába száműzhetjük. A tudomány hűvös, de megbízható világánál maradva Csanád Máté alapos diákköri dolgozatára érdemes felfigyelnünk, melynek szerzője egyebek között megállapítja, hogy sós vízben a hatás fokozottabb.[5]
Itt kezd el hiányérzet kerülgetni bennünket. Lehetséges, hogy a természet olyan hatékony csodái közül, mint amilyenek a bódító és mérgező anyagok és az áramütés, fájóan nélkülöznünk kell a kavitációt mint hatékony támadóeszközt? Erről szó sincs.  Bővebben…

Más testek teológiája

Az egyik, az ősibb, Uranosz anyanemszülte leánya, akit mi „az éginek” tisztelünk; a másik Zeusz és Dioné leánya, akit „közönségesnek” hívunk.

Platon (Kr.e. 427 – 347): Lakoma
Jánosy István (1919 – 2006) fordítása[1]

1-sodoma

Aldegrever (1502 – 1561?): Lót megakadályozza, hogy a szodomaiak erőszakot tegyenek az angyalokon (1555)

Perintfalvi Rita teológus egy vele készített interjúban, mely nyilvánvalóan nem hagyományos terepe a hitvitáknak és nézetek kifejtésére csak töredékesen alkalmas, a homoszexualitás bibliai elítélésével – el nem ítélésével összefüggésben megemlíti Szodoma és Gomora példáját a Teremtés könyvének 19. fejezetéből. A két bűnös város lakóira az Úr kénköves esőt bocsát, melyet a hosszú bűnösséget követően közvetlenül az előz meg, hogy a Lótnál megszállt küldötteit a Lót háza előtt összeverődött ellenséges tömeg brutálisan bántalmazza. A kérdések, melyeket az epizód felvet: a város lakóinak eredeti bűne a homoszexualitás volt-e, az erőszak, amelyet elkövettek az Úr küldöttein, szexuális természetű volt-e, egyáltalán: biblikus értelemben bűnként emlegethetjük-e a homoszexualitást, végezetül: egyetérthetünk-e a teológusnő megállapításával arról, milyen vélemények, reprezentációk alakultak ki az itt leírtakról. Bővebben…

A lakmusz históriája

Azok szerint, akik úgy tartják, az élők világában a legfontosabb választóvonal az, hogy egy faj felismerte és hasznosítja-e a fotoszintézis fogását („szódavízből cukrot, napfény, membránok segítségével”), a gombák és növények országa között nagyobb a távolság, mint a gombák és az állatok között. A gombák és egyéb élőlények társulási lehetőségei rendkívül gazdagok. Ezek közül például a nemrég óta kutatott mikorrhizának, a gombák és gyökerek különleges összjátékának feltárása alapvetően változtatta meg fogalmainkat a növények életéről, életfeltételeiről.[1] Sokkal régebb óta kutatják a társulásnak egy szembeötlőbb formáját, amikor egy alga és egy gomba szétválaszthatatlanul egyesülve új élőlényként jelenik meg az élővilágban. Ezek a lények alkotják a zuzmók törzsét, természetesen a növények országában, hiszen a társulás lényege és hajtóereje a fotoszintézis.[2] Ugyanakkor vannak gombák, melyek még csak elindultak a fejlődésnek ezen a vonalán. Társulásuk növényekkel világosan felismerhető, de a két lény életvitele még különválik. Más esetekben a gomba egy zuzmóra telepedve találja meg a számára könnyebb életvitel lehetőségét. A „zuzmósodásnak” ezek a természetes formái vélhetőleg új zuzmófajok kialakulásához vezetnek egykor, de ezeket a lényeket jelen fogalmaink szerint a gombák országába kell sorolnunk. Ebbe a típusba sorolhatjuk a François Fulgis Chevallier (1796 – 1840) által 1826-ban létrehozott, ma vitatott státusú Roccellaceae család[3] sok faját.[4] Ugyanez mondható el a nagy XIX. századi zuzmókutató, Gustav Wilhelm Körber (1817 – 1885) által 1855-ben létrehozott Lecanoraceae gombacsalád[5] sok fajáról is.[6] Bővebben…