Antonio Salvi címkéhez tartozó bejegyzések

X. századi sötétségek: Taksonytól Telemannig

A IX. század császári történelméről szóló rövid áttekintésünket azzal a baljós sejtetéssel fejeztük be, hogy a X. század új típusú sötétségeit ott és akkor nem vizsgáljuk. Ennek jött most el helye és ideje. Ebben éppúgy Cremonai Liudprand (920? – 972?) történetíró munkáira támaszkodunk, mint akkor.
II. Berengár (913? – 966) fellázadt Provence-i vagy Arles-i Hugó (882 – 948) itáliai uralma ellen. Aligha tudott volna sikereket elérni Taksony nélkül:

Taksony (931?- 973?)

Berengár a magyaroktól békét vásárol. Ez időben a magyarok Taxis királyuk vezérlete alatt nagy sereggel Itáliába törtek és Berengár tíz véka pénzt adott nekik. De ebből is hasznot merített Berengár, mert megsarczolta a templomokat…

Cremonai Liudprand: Visszafizetés. Jurkovich Emil (1857 – 1936) fordítása[1]

Trónjáról Berengár nem taszította le, a névleges uralmat még Hugó fia, II. Lothár (926 – 950) is élvezhette rövid élete utolsó éveiben. Uralmának megerősítéseképpen feleségül vette Itáliai vagy Burgundiai Szent Adelaidét (931 –  999).

Bővebben…

Át a kín kapuján

Per le porte del tormento
passan l’anime a gioir.
Sta ‘l contento del cordoglio
sul confine.
Non v’è rosa senza spine
né piacer senza martir.

Át a kín kapuján
mennek a lelkek a vígságba.
Ez a bajok végének
öröme.
Nincsen rózsa tövis nélkül,
sem öröm szenvedés nélkül.

Händel (1685 – 1759): Sosarme rè di Media (HWV30)[1], II/8

Földművelő, Igazságos vagy Költő Dénes (1261 – 1325), a Coimbrai Egyetem alapítója bölcs uralmát megnehezítette az a belháborúság, amely törvényes fia, a trónörökös, a későbbi IV. (Bátor vagy Vad) Alfonz (1290 – 1357) és természetes fia, Portugáliai Afonso Sanches (1289 – 1329) között robbant ki. A fegyelmezetlen atya ugyanis a szerelemgyereket favorizálta a trónörökössel szemben, aki tartott egy státusváltás lehetőségétől. Végül győztesen került ki a konfliktusból. Fiának és leendő utódának, I. (Kegyetlen vagy Igazságos) Péternek a helyzete bizonyos fokig emlékeztet apai nagyatyjáéra. Fia, a későbbi I. (Szép) Ferdinánd (1345 – 1383) gyenge fizikumú, beteges gyerek volt. A már házas trónörökös, Péter beleszeretett egy nemes származású, de házasságon kívül született udvarhölgybe, Inês de Castróba (1325 – 1355). Gyermekük, Portugáliai János (1349 – 1397) viruló egészségnek örvendett. A király, IV. (Bátor vagy Vad) Alfonz rosszat sejtett. Várt egy ideig, hogy bővérű fia beteljen az udvarhölggyel, de mindhiába. Az uralkodási képességek a még kiskorú fiúk között világosan mutatták a törvénytelen gyermek fölényét. A nemesség ráadásul tartott a kasztíliai befolyás erősödésétől, ugyanis a királyné, Villenai Constanza Manuel (1315? – 1345) onnan érkezett, és várható volt, hogy egy konfliktusban a fattyú oldalára állnak. A királyné korai halála fokozta a király veszélyérzetét. Rabságba vetette, majd lefejeztette Inês de Castrót. A véres tett végrehajtói közül kettőt Péter elfogatott és nyilvános szívkitépésre ítélt. Ez azonban a történelem menetét már nem befolyásolta. Utóda I. (Szép) Ferdinánd lett.[2]

1-siremlekek

I. (Kegyetlen vagy Igazságos) Péter (1320 – 1367) és Inês de Castro (1325 – 1355) síremléke az alcobaçai Szűz Mária-kolostorban

Bővebben…

Számos és számtalan Berenikék

0 Covent Garden

Covent Garden

1 I Berenike

I.Berenike (Kr.e.345? – 268?)

A ptolemaidák Berenikéi sorában az első gyermekei királyként, királynőként, tyrannosok ágyasaiként népesítették be Kyrene, Thrákia, Anatolia, Szicília, Egyiptom tágas térségeit. Kortársa, a költő Theokritos a XVII. idillben panegyricust írt II. Ptolemaios Filadelfoshoz („Fivérét szerető”, Kr.e. 308 – 246). Ebben megejtő szavakkal emlékezik meg az egyiptomi uralkodó anyjáról, I. Berenikéről.[1] A papiruszok meglehetősen rossz állapota miatt nehézségbe ütköznek azok, akik a „pater incertust”, I. Berenike apját kutatnák. A kutatás fő célja az lenne, hogy megállapítsák, ugyancsak Lagos volt-e az apa, aki a férjéé, I. Ptolemaios Soteré („Megváltó”, Kr.e. 367 – 282), ugyanis ez példa lenne az incesztuális házasságkötésre a ptolemaidák legkorábbi szakaszában. Bővebben…

Händel vizigótjai (a Balaton érintésével)

1 intro

valasztoHol arabok vad csodái egyben
Gótok zord, sötét árnyképeivel
Írják sorát az énekeseknek,
Menj, onnan meríts – int a hegy-szellem:
Hallom, én, gyermek – hallom s engedelmeskedem.

Sir Walter Scott (1771 – 1832): The vision of Don Roderick; a poem.
(Don Roderick látomása. Költemény, 1811)[1]

Händel (1685 – 1759) első teljesen olasz nyelven írt operájával, az 1707-ben bemutatott Rodrigóval (HWV5) már találkoztunk. A darab keletkezéstörténete és témája megér egy kis függeléket a már leírtakhoz. Bővebben…