Nádas Péter címkéhez tartozó bejegyzések

Zu

Sa naqba imuru

Szinleqi Unninni (Kr.e. XIII. sz.?): Gilgames-eposz, I. tábla

Aki a mélységet [vagy: mindent] látta

Komoróczy Géza fordítása (1963)[1]

He who has seen everything

Maureen Gallery Kovacs fordítása (1989)[2]

Aki mindent látott

Zászlós Levente fordítása (2004)[3]

Van abban valami jelkép, hogy az ember első írásos eposzemlékének első szavai egy olyan személyről beszélnek, aki már mindent látott, aki számára a megismerés befejezett tény. A tizenkét kőtábla eredeti szövegének keletkezési ideje bizonytalan Kr.e. 2150 és 1400 között.  Első ma ismert lejegyzője, Szinleqi Unninni nem „közönséges” írnok volt, de többek feltételezésével szemben nem is masmassu, varázslópap, hanem, legalábbis amint Gilgamesh and Heroes at Troy: Myth, History and Education in the Invention of Tradition, Gilgames és a trójai hősök. Mítosz, történelem és nevelés a hagyomány megalkotása során című, 2017-ben megjelent tanulmányában Stephanie Dailey írja, kalu, azaz siratópap. Az elmélet nem tőle származik. Dailey Paul-Alain Beaulieu 2000-ben megjelent The descendants of Sin-leqi-unnini, Szinleqi Unninni utódai című tanulmányára hivatkozik.[4]
Maga Gilgames, az opállá nemesült fatörzs, a legnagyobb valószínűség szerint emberként kezdte beláthatatlan ívű pályafutását a kultúrtörténetben. A korai dinasztikus kornak[5] is az elején, azaz valamivel Kr.e. 2900 után lehetett a sumer Unug (akkád nyelven: Uruk) városállam királya. Apja, Lugalbanda pap-király neve feltűnik két sumer költeményben, melyek megelőzik a Gilgames-eposzt. Lugalbanda, talán a történet érdekességének fenntartása céljából, varázslói képességekkel is bírt. A Gilgames név sumér eredetije, Bilgames annyit tesz, „a vérrokon hős”. A Kr.e. XXII. században élt unugi sumér király, Utu-hengal védőistenévé tette Gilgamest, akinek tisztelete Ur környékére is kiterjedt.[6]
A szöveg akkád változatát Austen Henry Layard (1817 – 1894) találta meg 1849-ben Ninivében az Assur-ban-apli (Asszurbanipál, Kr.e. 685? – 627) könyvtárában[7]. Layard expedíciójának célja biblikus események tárgyi bizonyítékának feltárása volt, de ehelyett a biblikus kornak a biblia szóhasználata szerint vett időszaka előtti események (például a vízözön) mitikus lejegyzéseire találtak rá.[8] Például Lilit a Bibliában hapax legomenonként, azaz egyszeri említéssel szerepel a Kr.e. VIII. században élt „első” Ézsaiásnál. Ez azonban nem ennyire egyszerű. A héberben:

Bővebben…

A fóka nagyapja

Első lett, ki igaz szavait tanusítani tudta,
kékvizü Liriope, akit egykor görbefutású
vízzel körbeölelt Cephisos, a habja közé zárt,
s tört testére vadul. Terhes lett, s szült is a szép lány
egy fiat, ezt rögtön kedvelték akkor a nimfák,
s Narcissusnak hívta. Kiről kérdezte, megér-e
hosszu időt, vénsége korát meglátja-e majdan,
s „Hogyha magát sosem ismeri meg!”, szólt erre a szent jós.

Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások III.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]

A kíváncsi Liriope azon nyomban megkérdi, hogy megéri-e vénségének idejét Cephisos fia. Erre a kérdésre a szent jós így válaszol: „Hogyha magát sosem ismeri meg!”

Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről[2]

A közelmúltban vetettünk egy-egy pillantást nagyszülőkre általában, illetve a fóka mitologikus keletkezéstörténetére. Adódik az összekapcsolásuk egy újabb rövid pillantás erejéig, amint azt már említettük is: a fóka mitológiai nagyapjával foglalkozunk. Ovidius szerint, mint idéztük, Medea menekülése közben őt látta sírni unokája átváltozásán. Bővebben…