Testvériség és viszály (Kotzebue)

Populo, qui stultus honores
Saepe dat indignis, et famae servit ineptus,
Qui stupet in titulis et imaginibus.

Horatius (A.Ch. 65 – A.Ch. 8): Satirae I / 6 (A.Ch. 35?)[1]

a’ nép, a’melly buta, ’s gyakran
Méltatlant felemel, ’s szemvesztő fényre fejet hajt,
Czimereken ’s neveken bámúl.

Virág Benedek (1752 – 1830) fordítása (Szatírák Horátiusból, 1820)[2]

Nemrég írtunk a kalandos életű Kotzebue-ról (1761 – 1819). Ott ismertetett erőszakos halála nem volt derült égből villámcsapás: hosszan tartó gyűlölethullám előzte meg. A reformáció 300. évfordulóján, 1817-ben Eisenachban tartott Wartburgfest (Wartburgi Ünnep) alkalmával könyveit égették el.[3] A Wartburgfesten jelen volt későbbi gyilkosa, a jénai diáktestvériség tagja, Karl Ludwig Sand (1795 – 1820) is.[4] A drámaíró Kotzebue népszerűsége azonban még ekkor is töretlen. Bízvást kijelenthetjük Kerényi Ferenc (1944 – 2008) 1987-ben megjelent nagyszabású, kritikai levélválogatása alapján (A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig), a reformkori Magyarország legnépszerűbb kortárs külföldi drámaírója volt. A közönség lelkesedését a kor irodalmi nagyságai nem osztották egyöntetűen. „Igen/nem”, „elfogadom/elutasítom” kérdéssé sarkosodott a Kotzebue-val kapcsolatos vélemény (leszámítva a vita legnagyobb alakjaiét), és még csak azt sem mondhatjuk, hogy a szereplők ízlése döntené el állásfoglalásukat a vitában. Kotzebue mélabúja, felszínes tréfái és szentimentalizmusa felett ugyan jócskán elrepült az idő, mégsem jelenthetjük ki, hogy aki ott és akkor nagyra becsülte, súlyos tévedésbe, netán ízlésficamba esett volna. Kotzebue ugyanis elismert mestere volt a hatásnak. Amíg ez tartott, addig „élt” Kotzebue, hogy aztán átadja helyét a tartósabb értékek képviselőinek. Mert maga Friedrich Wilhelm Christian Carl Ferdinand von Humboldt (1767 – 1835) is megírta róla, indokolatlanul ellenállhatatlan könnyeket csal a nézői szemébe.[5] Ez ellen pedig nehéz védekezni. Csokonai Vitéz Mihály (1773 – 1805) Kétségbeesése Kotzebue-fordítás:

Hogy ki és mi vagyok? mit kell itten tennem?
E tigrisek s majmok közt kiért kell lennem?
Micsoda célja van bennem az Istennek,
Hogy engem teremtett, mi az oka ennek?
Hát a szív nyögése tetszik-é fülének,
Ez-é az ő nevét magasztaló ének,
Hát örűl-é rajta, hogy nyomorúlt lettem,
Hogy nyögök és sírok – óh, miért születtem![6]

De az 1799-ben írt Karnyónében is Kotzebue hatását tapintják ki az irodalom tudósai.[7] Az 1795-ben játszott Gerson du Malheureux Kotzebue egyik leghíresebb darabját, a Menschenhass und Reue (1790) című érzékenyjátékát utánozza.[8] A Kotzebue-darabot Embergyűlölés és megbánás címen adták nagy sikerrel Kótsi Patkó János (1763 – 1842) fordításában[9]. A Kotzebue-stílust prímán elsajátító Rhédei Lajos gróf (1763 – 1831) 1814. március 6-án így ír Kántorné Engelhardt Annának (1791 – 1854), aki 1819-ben elsőként alakította Gertudist a Bánk bánban:

az érzékeny Euláliának minden jó ízlésűeket érzékenyítő előadása ösztönözvén engemet arra, hogy ezen ide rekesztett csekélységgel kedveskedjem; kérem, fogadja el azt az Asszony a nemzeti játszószínt díszesítő különös tulajdonságainak nagyrabecsüléséből származott szíves hajlandóságom és ezt a hasznos nemzeti intézetet elősegélleni kívánó hazafi indulatomnak néminémű jeléül.

Az érzékeny Eulália az Embergyűlölés és megbánás női főszereplője. De már 1814-ben komikus ellendarabot ír Adolf Bäuerle (1786 – 1859) Der Leopoldstag oder: Kein Menschenhass und keine Reue (Lipót-nap, avagy Semmi embergyűlölés és semmi megbánás) címen, melyet magyarra máskülönben Kotzebue fáradhatatlan fordítója, sopronyi Éder György (1788 – ?) ültet át Mátyás napja Soroksáron, vagy sem embergyülölés, sem megbánás címen. Ezt a darabot 1832-ben mutatták be Miskolcon.[10] De ha már Gertrudist emlegetjük: Katona József (1791 – 1830) Kotzebue két színművét is lefordítja. Az 1808-as Die Erbschaftot Örökség, az 1811-es Der arme Poetet A szegény lantos címmel. (Ezek a fordítások elveztek.)[11] Cinikusan szólva ennél is nagyobb baj, hogy pályája elején Kotzebue-t mesterének vallja, és csak nehezen tudja magát teljesen kivonni a hatása alól.[12] Leginkább Kisfaludy Károly (1788 – 1830) került Kotzebue hatása alá mind szomorú[13], mind vígjátékaiban[14].
A Kotzebue-val szembeni ellenállás Magyarországon azonnali és heves. Vezéralakja Kazinczy Ferenc (1759 – 1831). Véleményét igen tömören foglalja össze rumi és rábadoroszlói Rumy Károly Györgynek (1780 – 1847) 1809. április 16-án írt levelében:

Kotzebue hat Genie, aber ist ein Schmierer.[15]

Kotzebue-ban van szikra, de mázoló.

Fontosabb ennél, amit Berzsenyi Dánielnek (1776 – 1836) ír. Előbb 1815. december 18-ai levelében:

Kotzebűnek minap olvastam, az az e’ tavasszal, Benyovszkiját. Alig vártam hogy végét érjem. Szép scénákat teremt. A’ theáteri fortélyokat tudja, bírja: de mázol, dialogusa rossz, nem elég nemes, ’s minden darabján kitetszik, hogy nem szokott törölgetni.

Bővebben Kotzebue felől nem szóllok, mert én őtet nem ismerem, nem is fogom.
[16]

Benyovszky Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost grófról (1741? – 1786) Graf Benjowsky oder die Verschwörung auf Kamtschatka (Benyovszky gróf, avagy A kamcsatkai összeesküvés) címmel 1795-ben írt darabot, mely sok más művével együtt Európa-szerte népszerűvé vált. Ebből Alexandre-Vincent Pineux Duval (1767 – 1842) 1800-ban operaszövegkönyvet írt (Béniowski ou Les exilés du Kamchatka, Benyovszky, avagy A kamcsatkai száműzöttek), melyet Boïeldieu (1775 – 1834) zenésített meg. (Az operát szerzője 1824-ben fel is újította.)

Madagaszkár Benyovszky után (Fort Manda)

Hasonló marad Kazinczy álláspontja az 1817. március 23-án írt levelében is:

Schillert kellene annak olvasni, ’s csak Schillert, nem Kotzebuet és más silány németeket, a’ ki jó Tragoediát akar írni. Kotzebue szép scenákat teremt, aber er ist ohne alle Würde (ámde érték nélkül).[17]

És hogy mi adja meg e két utóbbi levélrészlet érdekességét? Az, hogy Berzsenyi a leghatározottabb híve Kotzebue-nak. Lánya, Lídia (1800 – 1849) le is fordítja Kotzebue 1798-ban írt Der Opfer-Tod című színjátékát A’ vak buzgóságnak Áldozatja címmel. Ez a fordítás sem maradt fenn.[18] Berzsenyi nem adja be a derekát. Döbrentei Gábornak (1785 – 1851) 1815. december 3-án méltatlankodva így ír:

Hogy tahát itt is mind Tőletek; mind a Bohógyiaktol ismét méltó koszorút nyerhessek, tanits meg, kérlek, mellyek azok a hibák mellyekért Kotzebue mind Tőled mind egyebektöl olly igen gáncsoltatik s mutasd meg hol s mint vét az izlésnek és mesterségnek törvényei ellen, mert én ezt az embert annyira szeretem, hogy az ő hibájinak megismérésére elégtelen vagyok. Hogy tahát azokba ne essem, írj kérlek, valamit csak tudsz róla.[19]

Itt emlékeznünk érdemes arra, hogy Szentgyörgyi József (1765 – 1832) kiinduló művét, a nyelvújítást kifigurázó Mondolatot 1813-ban Somogyi Gedeon (1783 – 1821) dolgozza át, melyre Kölcsey Ferenc (1790 – 1838) és Szemere Pál (1785 – 1861) ad csattanós választ 1815-ben Felelet a Mondolatra néhai Bohógyi Gedeon úrnak címmel[20], Somogyira tett félreérthetetlen utalással. Berzsenyi a Bóhógyiakban tehát az ortológokra céloz, a „tőletekben” a neológokra (bár, tudjuk, maga Kazinczy az ortológiát sem vetette meg).

Szemere Pál 1810. április 27-én Kazinczyhoz írt levele jól mutatja a megosztottságot Kotzebue megítélésében:

A játéknak vége lett. Berzsenyi, Vitkovics s én mind az előadással, mind magával a játékkal meg voltunk némely részben elégedve: nem Kölcsey, semmi tekintetben. Ő ezer meg ezer hibákat lelt mind a darabban, mind az eljátszásban; a szó, minthogy a dráma Kotzebue-é volt, Kotzebue-ra fordult s Kotzebue érdemeire. Énelőttem kiállhatatlanok a Kotzebue darabjai mondá Kölcsey. Miért? kérdezém én és Vitkovics és Berzsenyi. Kölcsey az unitas loci, temporis általhágásával, az érzékeny szcénák víggal, nevetségessel való egybekeverésével állott elős végtére Berzsenyi szólamlik meg: Én nem ismérek olyan írót, aki szívemhez úgy tudna szólani, mint Kotzebue. Schiller munkáit olvasom, s bizony az ész benne szép gyönyörűséget lél, de hidegen marad szívem magas repülete mellett. Ezt ismét nem merném állítani felelék Berzsenyinek, s mind a hárman hazafelé kisértük Budára Berzsenyit.

A reformkorban azonban Kotzebue népszerűsége fenn jár. 1801-ben írt Das Epigramm című vígjátékát Az epigramma címmel Kazinczy már 1802. október 3-án láthatta is, amiről később, 1806. november 15-én Cserey Farkas (1773 – 1842) drámafordítónak mint rossz darabról ír. Kazinczy szilárdan kitart álláspontja mellett. Amikor érdemes barátja, Vida László (1770 – 1831) táblabíró és drámaíró érdeklődik tőle Kotzebue-ról, 1810. szeptember 3-án ezt válaszolja neki:

a Kotzebue tetsző, de nem klasszikus, sőt amennyiben ismerem, sokszor rossz darabjait én nem tartom érdemesnek a fordításra, sőt nem az olvasásra is. S ezeket, édes barátom, vedd leveledre tartozott válaszom gyanánt.

Édes uraöccsének, a költőtárs Szentmiklóssy Alajosnak (1793 – 1849) még 1820. június 24-én is így dohog, nevet nem említve, de sejthetjük, hogy Berzsenyi áll célkeresztjében:

tragikusaink s teremtőink Qui stupet in Kotzebue, hogy a Horác szavaival éljek, ugyan hogy teremthetne az valami jót?[21]

Kölcsey elítélő véleménye még keserűbb, mint ahogy Kölcsey általában is megkeseredett. 1814. december 22-én ezt írja édes ura bátyjának, Kazinczynak:

így láttam én embereket a mi magyarjaink közt, kik imádták Kotzebuet és Csokonait, s Shakespeare és Kisfaludy előttök ostobák voltanak. S igazok van, mert aki Kotzebueban találja fel magát, teljes lehetetlenség, hogy magát Shakespeareban is feltalálhassa. S nem maga-e az ilyen ember magának mértéke minden lehető dolgokra nézve? Az a Hamlet minden originalitásával, minden tüzével, minden humorával stb. micsoda az?[22]

A végére tartogattam Döbrentei ugyancsak megkésett válaszát Berzsenyinek 1820. március 15-én. A tanulmánynak is beillő, mégis kedves és személyes hangú, ugyanakkor határozott gondolatmenetből néhány részletet idézek[23]:



[1] Satirae, I / 6

[2] Szatírák Horátiusból, I / 6

[3] könyvégetés a reformáció emlékünnepén

[4] http://www.demokratiegeschichte.eu/index.php?id=285

[5] http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag075.htm

[6] Kétségbeesés

[7] Karnyóné

[8] Csokonai és Kotzebue

[9] http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz13/595.html

[10] sopronyi Éder György

[11] Katona és Kotzebue

[12] Kotzebue hatása Katonára

[13] Kisfaludy Károly szomorújátékai

[14] Kisfaludy Károly vígjátékai

[15] Kazinczy levele 1809-ben

[16] Kazinczy levele 1815-ben

[17] Kazinczy levele 1817-ben

[18] Berzsenyi Lídia és Kotzebue

[19] Berzsenyi levele 1815-ben

[20] Felelet a Mondolatra néhai Bohógyi Gedeon úrnak

[21] http://mek.oszk.hu/07200/07273/html/

[22] http://mek.oszk.hu/06300/06367/html/03.htm#66

[23] Döbrentei levele 1820-ban

Reklámok

One response to “Testvériség és viszály (Kotzebue)

  1. Visszajelzés: Kővölgyek és Stendhal szíve | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s