IV. Béla címkéhez tartozó bejegyzések

Fehér út

Cseres-tető és az Éles-kövek a Fehér útról

Cseres-tető és az Éles-kövek a Fehér útról

A pesti Kőbánya eredeti neve Kőérként szerepel IV. Béla (1206 – 1270) 1244-es oklevelében. Később az ott bányászott kő adta újabb nevét. Az oda vezető utat fehérre színezte a kőszállító kocsikról lehulló mészpor. Ez a mai Fehér út nevének eredete.[1]


Egy másik Fehér út, mely Perbált köti össze Nagykovácsival, még régebbi: a római korban építették ki. Színe az itteni kövektől fehér.[2]

Fehér út

Fehér út

3pont2


[1] http://fovarosi.blog.hu/2011/03/12/kobanyai_pincerendszer

[2] http://nagykovacsi.hu/nagykovacsirol/

Reklámok

Paprikák és csillagok

Gyakran neveznek el fákról tájegységeket: közéjük tartozik a Jegenye-völgy is.

Felső-Jegenye-völgy a Kovácsi-erdőföldekről

Felső-Jegenye-völgy a Kovácsi-erdőföldekről

Jól elkülönülő három szakaszából a „Felső” a Kovácsi erdőföldek oldalában futó, nehezen észrevehető horhos, a „Középső” a Kerek-hegy oldalában éri el a Les-hegy lábát Budapest és Solymár határában (a híres Shell-kútnál).

Középső-Jegenye-völgy

Középső-Jegenye-völgy

Az „Alsó” pedig Solymár határában futó lenyűgöző természeti szépség, „babakocsis” nehézségű kirándulóúttal, ha leszámítjuk a „sziklavárat”, gyerekek kedvelt kalandtúra-helyét.

Alsó-Jegenye-völgy

Alsó-Jegenye-völgy

Bővebben…

Vigadó a Mennybolthoz

Csakhogy az összeesküvőknek mindezekről nagyon jól kellett értesülve lenniök; mert a bekövetkező éjszakán már nem a Svábhegyen mutatkozott a rejtélyes változó fény, hanem a Zugligetben, a „Vajdabérc” alatt. Mire odasiettek, már nem volt ott.

Frivaldszky Imre (1799 – 1870)
Az éjjeli fogás
(Igaz történet)
Elmondja Jókai (1825 – 1904).

1 Döbrentei_Gábor Barabas M 1844

Barabás Miklós (1810 – 1898): Hőgyészi Döbrentei Gábor (1785 – 1851) 1844-ben

Amikor a jónevű költő, Döbrentei 1844-ben gondos filológiai munkájának gyümölcsét cikksorozatban közzétette a Honderűben Visszamagyarosítás Pesten címen, melyben akkor 56 budai dűlőnév magyarosítására tett javaslatot, melyet Buda közgyűlése „az utolsó pillanatban”, 1847 június 11-én el is fogadott, és amelyet 8 napra rá Dűlőkeresztelő névvel az immár magyar nevét viselő Tündér-hegyen (korábbi nevén „Az Égbolthoz”, Am Himmel) a határozat felolvasásával és 150 fős víg lakomával ünnepeltek meg a névadó társaságában[1], nem is gondolt rá, mekkora fejtörést fog okozni nemes, tudós, és amint később bebizonyosodott, javarészt sikeres akciójával az utókornak. Bővebben…