Der Zauber und die mächtigste Wirkung der Frauen ist, um die Sprache der Philosophen zu reden, eine Wirkung in die Ferne, eine actio in distans: dazu gehört aber, zuerst und vor allem – Distanz!
Nietzsche (1844 – 1900): Die fröhliche Wissenschaft, II / 60 (1887)[1]
A nők varázsa és leghatalmasabb hatása, – hogy a filozófusokkal szóljunk, – a távolbahatás, actio in distans, azonban ehhez mindenekelőtt és mindenekfölött egy szükséges –: distancia.
A vidám tudomány, II / 60.
Wildner Ödön (1874 – 1944) fordítása (1926)[2]
Man darf vielleicht den ganzen Zarathustra unter die Musik rechnen; – sicherlich war eine Wiedergeburt in der Kunst zu hören, eine Vorausbedingung dazu.
Nietzsche: Ecce Homo (1888). Also sprach Zarathustra
Talán az egész Zarathustra a zene körébe sorolható: az újjászülető meghallás a művészetben egész biztosan előföltétele volt művemnek.
Ecce Homo. Imígyen szóla Zarathustra. Horváth Géza fordítása (1994)[1]
A heidelbergi romantika kimagasló alakja, Carl Joachim Friedrich Ludwig Achim, Arnim szabadura (1781 – 1831) 1805-ben kiadott Des Knaben Wunderhornja, azaz A fiú csodakürtje című verseskötete Mahlerre (1860 – 1911) gyakorolt mély hatásáról nemrég írtunk. A Wunderhorn-szimfóniákba: az 1894-re, 1896-ra és 1900-ra befejezett II. („Feltámadás-”), III., illetve IV. szimfóniái merítenek a versek ihlette dalok zenei anyagából.[2] Mindhárom szimfónia egy-egy teljes tétele egy dal (az első ilyenről ugyanott írtunk). A III. szimfónia daltétele, más átvételekkel ellentétben, nem tartozik a Wunderhorn-dalok ciklusához. Bővebben… →
GURNEMANZ
Nincs arra szó,
de téged ha magának választ,
megkapod bizton majd a választ.
Kereszty István László (1860 – 1944) és Lányi Viktor Géza (1889 – 1962) fordítása[2]
Egy kerevet szélén enyhe Janikovszky-gúzsba kötött fehér ruhás alakot látunk. Gawan lenne, aki ohn’ Urlaub, engedély nélkül kiszökött a lovagok „hőstelepéről”, hogy másodszorra hatásosabb gyógygyökeret találjon Amfortas sebére, ezzel kitéve magát Klingsor hálójának? Csak gyaníthatjuk. Nagy utat nem kellett bejárnia: mindhárom felvonás ugyanabban a keresztény bazilikában játszódik, kis dekorációváltásokkal. Feltehető, hogy a 2016-os bemutató előtt néhány hónappal felrobbantott moszuli dömés órás templomban.[3]Mark Ronan is moszuli kolostorra gyanakszik.[4]
Az impozáns antik feszületgyűjteménnyel bíró Klingsor időnként görcsösen keleteli magát, és imaszünetben ütemtelenül veri szőnyegével a harcképtelenné tett lovagot. Ez, vagy a fekete öltözéküktől megszabaduló[5] hurik bájtánca okozza-e a Zöld Dombon az ugrásszerűen megerősített rendőri jelenlétet (és belépéskor a szigorú személyazonosság-ellenőrzést), nem megállapítható.
Parsifal, ősbemutató. Pavel Vasziljevics Zsukovszkij (1845 – 1912) színpadképe az opera második felvonásának varázskerti jelenetéhez (a ravellói kert alapján)
Wagner 1868 novemberének legelején (elsején vagy másodikán) rokonlátogatásra Lipcsébe utazott. Két nővére, Luise Konztanze (1805 – 1872) színésznő – akit előbb keresett fel – és Ottilie Wilhelmine ugyanabban a háztömbben laktak[1], és hogy életrajzíró zenetörténészeket összezavarjanak, mindketten a nagyhírű Friedrich Arnold Brockhaus (1772 – 1823) könyvkiadó fiaihoz mentek feleségül: Luise 1828-ban Friedrichhez (1800 – 1865), Ottilie a nagy orientalistához, Zoroaster (Kr.e. 628? – 551?)-kutatóhoz, Hermannhoz (1806 – 1877).[2] Wagner magánéleti idilljét közéleti nehézségek árnyékolták be. Már két gyermeke született Liszt Cosimától (1837 – 1930), barátja, Hans von Bülow (1830 – 1894) feleségétől. A félreérthetetlenül homoszexuális II. Lajos (1845 – 1886) még félreérthetetlenebb vonzalma Wagner iránt kezdett kényelmetlen perceket okozni a bajor királyi költségvetésnek. A király ottalvó vendég is volt Wagner tribscheni otthonában 1866 májusában. De mindez így együtt is legyűrhető kényelmetlenség lett volna, ha a király nemcsak erőszakos, hanem erős is. Ereje híján azonban II. Lajost 1865 decemberében arra kényszerítették, hogy szabadítsa meg Münchent Wagner jelenlététől. Keserűségében lemondását és Wagner követését tervezte, amiről a praktikus észjárású zeneszerző sürgősen lebeszélte.[3]Bővebben… →
A Parsifal (WWV111) egyik legfőbb gondolata az Erlösung der Erlöser, „a Megváltó megváltása” a mű legvégén, az opera utolsó szavaiként dramaturgiai, azaz elsődleges mondandója szerint azt jelenti, a részvét által tudóvá lett Parsifal átveheti Amfortas tisztét, és így elhárul az akadály a Grál műve előtt: a Grál e pillanattól újból segítheti az igazságtalanság áldozatait, és erőt önthet az őket megsegítőkbe.[1]Bővebben… →
És nem egy, aki a pusztába ment és ragadozó állatokkal szenvedett szomjúságot, csak azt nem akarta, hogy mocskos tevehajcsárokkal üljön a víztartó körül.
Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra. Könyv mindenkinek és senkinek II. Wildner Ödön (1874 – 1944) fordítása[2] (1908)
A rövid orientalista hangulatteremtés után nézzük vad ötletszerűséggel egy-két (nagyon kevés) arabból kölcsönzött szavunk útját. Itt, felteszem, nem sokáig, rövid filmbejátszást láthatunk egy közös szavunkkal a főszerepben.[3] Nézzük tehát elsőként a haramia szavunk eredetét. A szerb-horvát haramija a közvetlen előd, az az oszmán-török „útonálló”, harami szóból származik, melynek forrása a hasonlóan ejtendő, azonos értelmű arab szó. Itt nem áll meg az eredetvizsgálat: az arab harami a haram, „tiltott dolog” közvetlen leszármazottja, hasonlóképpen a szigorúan tiltott területhez, a háremhez, mely ugyanezen a nyelvi úton érkezett Magyarországra. Bővebben… →
SUNYIVERZUM 
