Parsifal címkéhez tartozó bejegyzések

A walesi bárdok Parsifalja

Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Arany (1817 – 1882): A walesi bárdok (1857)[1]

A nagy harcosnak, Evrawgnak hét szép szál fia volt. Ő és hat idősebb fia odaveszett a csatákban, a legkisebb még éretlen volt a harcokhoz. Érthető, hogy a legénykét az anyja óvta, mint szeme világát. Hogy távol tartsa őt a világ veszedelmeitől, a pusztaságba költöztek, az egyszerű emberek életét élték. Ám egyszer a gyermek három lovast pillantott meg. – Még sosem láttam ilyen fenséges állatokat és embereket! Kik azok? – kérdezte anyját. – Angyalok – felelte az anya. Ám amint a fiú megtudta, hogy lovagok, nem lehetett visszatartani többé, követte őket. Bővebben…

Reklámok

Grál

Ha valamivel nem szabad foglalkoznunk, az a Grál. Szándékolt homályával, egyben ragyogásával a lehető legkönnyebben esett a bulvár áldozatául, de az ezt megelőző történelmi korszakot is a legapróbb részletességgel feltárták. Ebben természetesen a bulvárnak is szerepe volt, hiszen minden szemfényvesztésnek szüksége van az igazság kis magvára. Mégis foglalkozunk vele, csak azért, hogy egy sokadik spekulációt hozzátegyünk a már létezőkhöz. Bővebben…

Búcsúk a keringőtől

Legkésőbb a Love Story (1970) óta tudjuk, művészi szándékunk, a persziflázs, de legalábbis az idézőjelbe tétel hajlamos a kisiklásra, és a mű, amit létrehoztunk, az utókor szemében nem másodlagos, hanem nagyon is elsődleges lesz. Ennek egy XX. századi szép példáját rövidesen áttekintjük, ehhez szolgáljon rövid bevezetőül ez a kis terjedelmű észrevétel. Bővebben…

Az édes illat

A hárssal már foglalkoztunk; a bejegyzést rövid függelékkel is kiegészítettük; egyet nem tettünk: nem ígértük meg, hogy a hárs-fejezetet nem folytatjuk. Most, amikor a hársillat már szűk egy hete csak emlék és jövendölés, még egy kicsit visszatérünk hozzá. Bővebben…

Megváltások a XIX. század végén

1 Parsifal

A Parsifal (WWV111) egyik legfőbb gondolata az Erlösung der Erlöser, „a Megváltó megváltása” a mű legvégén, az opera utolsó szavaiként dramaturgiai, azaz elsődleges mondandója szerint azt jelenti, a részvét által tudóvá lett Parsifal átveheti Amfortas tisztét, és így elhárul az akadály a Grál műve előtt: a Grál e pillanattól újból segítheti az igazságtalanság áldozatait, és erőt önthet az őket megsegítőkbe.[1]  Bővebben…

Wagner mint vezérmotívum

Párizs odi et amo-viszonyát Wagnerrel (1813 – 1883) szemben és mellette már érintettük van Goghról (1853 – 1890) szólva. A független, de a saját realizmusával szemben permanens és doktriner polgárháborút folytató francia kultúra mindamellett nem lehetett meg a pszichológia kibontakozó tudománya nélkül, melyet a művészetbe, hol „forradalmi”, hol „ellenforradalmi” úton Wagner az elsők között emelt be. A pozitív és negatív Wagner-függések bonyolult francia szövedékében kulcsszerepet kapott Wagner kompozíciós technikája, ezen belül a vezérmotívumok elve és alkalmazása. Bővebben…

Kundry- és Szent Buddha-sztereotípiák

1 Rossetti (1828 - 1882)

Rossetti (1828 – 1882)

Nagypéntek hajnalán, amikor Gurnemanz a tetszhalálból feléleszti Kundryt a Parsifal (WWV111, 1882) III. felvonásának elején, Kundry már nem kettős természet, vagyis átoksúly alatt a végtelen időben bolyongó bűnös, aki a Megváltó szenvedéseit kinevette, és így büntetésből jó és rossz, szolgálat és csábítás között kell töltenie életét, mások uralma alatt. Bűnbánó Magdolna alakja sejlik fel mögötte, aki a csábításának ellenálló, elcsigázottan érkező Parsifal lábát olajjal keni meg.

Bővebben…