Richard Strauss címkéhez tartozó bejegyzések

Búcsúk a keringőtől

Legkésőbb a Love Story (1970) óta tudjuk, művészi szándékunk, a persziflázs, de legalábbis az idézőjelbe tétel hajlamos a kisiklásra, és a mű, amit létrehoztunk, az utókor szemében nem másodlagos, hanem nagyon is elsődleges lesz. Ennek egy XX. századi szép példáját rövidesen áttekintjük, ehhez szolgáljon rövid bevezetőül ez a kis terjedelmű észrevétel. Bővebben…

Reklámok

Megváltások a XIX. század végén

1 Parsifal

A Parsifal (WWV111) egyik legfőbb gondolata az Erlösung der Erlöser, „a Megváltó megváltása” a mű legvégén, az opera utolsó szavaiként dramaturgiai, azaz elsődleges mondandója szerint azt jelenti, a részvét által tudóvá lett Parsifal átveheti Amfortas tisztét, és így elhárul az akadály a Grál műve előtt: a Grál e pillanattól újból segítheti az igazságtalanság áldozatait, és erőt önthet az őket megsegítőkbe.[1]  Bővebben…

Wagner mint vezérmotívum

Párizs odi et amo-viszonyát Wagnerrel (1813 – 1883) szemben és mellette már érintettük van Goghról (1853 – 1890) szólva. A független, de a saját realizmusával szemben permanens és doktriner polgárháborút folytató francia kultúra mindamellett nem lehetett meg a pszichológia kibontakozó tudománya nélkül, melyet a művészetbe, hol „forradalmi”, hol „ellenforradalmi” úton Wagner az elsők között emelt be. A pozitív és negatív Wagner-függések bonyolult francia szövedékében kulcsszerepet kapott Wagner kompozíciós technikája, ezen belül a vezérmotívumok elve és alkalmazása. Bővebben…

Liebestod és Izolda szerelmi halála

1 Wagner_Tristan_opening

Mikor Wagner (1813 – 1883) a könnyednek szánt, mégis az általában sem könnyűnek mondható életmű legnehezebb, legalábbis legsúlyosabb darabját, a legcsekélyebb „engedményt” sem tevő Trisztán és Izolda partitúráját, hosszú évek munkájának gyümölcsét 1859 augusztusában befejezte, nyilvánvalóan sejtelme sem lehetett a zenetörténet – jóval az ő halála után, a századforduló körül – eljövendő egyik legnagyobb tömeghipnózisáról, a Trisztán-kultuszról.

2 Thomas Mann (1875 - 1955) 1905-ben

Thomas Mann (1875 – 1955) 1905-ben

(A Wagnert „gyűlölve szerető” Thomas Mann utal erre 1902-es Trisztán című novellájában.[1]) Azt sem sejthette, hogy a puszta bemutatóért további hat évig kell küzdenie.
Bővebben…