Révay József címkéhez tartozó bejegyzések

Fantáziák Caesar végszaváról

Ha egy tudományos találgatósdiban az arra rátermettek már letették a garast, a közember erkölcse előtt két út áll:

  • tiszteletben tartja, hogy a rátermettek a kellő munkával, megalapozott tudásukkal jutottak el a véleménynyilvánítás lehetőségéig, és a maga véleményét diszkréten elhallgatja;
  • ha már kifogásokat emelt a rátermettek ötletei ellen, maga is előhozakodik a magáéival, hogy ezzel azokat is támadhatóvá tegye.

Ebben a dilemmában én az alapján hozom meg döntésemet, hogy van-e ötletem a tárgyban. Ha nincs, az első utat választom, ha van, a másodikat.
Van.

Bővebben…

A sajmeggy útja és titkai

Bizonyára tudjátok, szépséges hölgyeim, hogy nem nagy ideje még élt Salerno városában valamely híres-neves seborvos, kinek neve volt Mazzeo della Montagna mester, ki is agg ember létére valamely városabéli szépséges és nemes ifjú hölgyet vett feleségül, kit a város minden más hölgyénél bőségesebben elhalmozott előkelő és gazdag öltözetekkel s más drágaságokkal s minden egyébbel, mi csak egy hölgynek kedvére lehet; viszont igaz, hogy a hölgy legtöbbnyire didergett, mivelhogy a mester nemigen törődött vele, hogy betakargassa.

Boccaccio (1313 – 1375): Dekameron (befejezve 1353-ra),
Negyedik nap, 10. novella
Révay József (1881 – 1970) fordítása[1]

Tegnapi tűzkő-hegyi sétámon felfigyeltem egy növény téliesen szikár vázára, és arra gondoltam, egy merész elmélettel ideje feltárni egy ősi titkot. Megadjuk a módját, sok egyébről is szó lesz.
Bővebben…

A lélek szavai

Kéjesen elnyújtózott Psyche a gyönge füves hely harmatos gyepágyán s rettentő lelki izgalma csillapultán édes álomba szenderült.

Apuleius (124? – 180?): Az aranyszamár, V.[1]
Révay József (1881 – 1970) fordítása

1-canova-1786-93-marble

Canova (1757 – 1822): Amor és Psykhe (1786-93)

Tegnap a lelkeket számlálva megállapítottuk, a trichotomizmus eretnekké váló irányzata az egy testben két önálló lelket feltételez: az értelmet, szellemet, azaz πνεύμα-t (pneuma), latin megfelelőjeként a spiritust, illetve a benső lelket, a ψυχή-t (psykhe), latin változatban psychét vagy animust (azzal, hogy az anima és animus terminusok keverednek). Akkor eltökéltük, hogy közelebbről is megvizsgáljuk ezeknek a szavaknak az eredetét. Bővebben…