Hány lelkünk van?

1-mica

Mića: A lélek mélye

Mielőtt szóeredeti vizsgálatokra térnénk (a közeli napokban), fontos elvi kérdést kell tisztáznunk, azt, hogy hány lelkünk van. Nem az okozza itt a problémát, hogy méltatlan porhüvelyünk esetleg (fordított metempszichózissal) átjáró háza lenne egymást követő lelkeknek. Kétféle lélekről beszélnek már évszázadokkal a kereszténység előtti görög filozófusok is, és ennek felismerhetők a nyomai az Újszövetségben is.

Egyiptomban, Kínában is két lelket különböztettek meg már ősidőktől: az egyik szoros összefüggésben áll testünk működésével, halálunk után vagy megmarad, de szorosan a testünk maradványaihoz kötve, vagy megsemmisül. A „magasabb” lélek ad számot tetteinkről odaát a túlvilágon.[1] A πνοιή, pnoie mint „fuvallat”, „lélegzet”, vagy átvitt értelmekben mint például Hefaistos lehelete, azaz futótűz az Iliasban[2] már Homerosnál (Kr.e. VIII. sz.) is számos helyen előfordul[3]. 2-iliasEzekből kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az ember testét Homeros különféle isteni, a szívét és vérét megélénkítő fuvallatok által átjárt közegnek tekinti. A belélegzett levegő, a πνεύμα, pneuma élettani hatásával aztán természetesen számos görög bölcselő és filozófus foglalkozott. A hosszú megalapozás után Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) mondta ki: a πνεύμα, pneuma összekötő kapocs a test, azaz a σώμα, soma és a lélek, azaz a ψυχή, psykhe között. A későbbi sztoikusok felfogásában „spiritualizálódott” a πνεύμα, pneuma átfogó „szellemmé”. Ugyanez a párosítás a latinban is megjelenik. A „lélegzetből” kialakult „lélek” a spiritus vagy anima, az ez által élő tudatos lelkünk az animus.[4]


Pál apostol számára a két lélek különbsége evidens volt. A tesszalonikieknek így ír első levele 5. fejezetének 23. versében:

Αὐτὸς δὲ ὁ θεὸς τῆς εἰρήνης ἁγιάσαι ὑμᾶς ὁλοτελεῖς, καὶ ὁλόκληρον ὑμῶν τὸ πνεῦμα καὶ ἡ ψυχὴ καὶ τὸ σῶμα ἀμέμπτως ἐν τῇ παρουσίᾳ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τηρηθείη.[5]

Ugyanez a Vulgatában:

ipse autem Deus pacis sanctificet vos per omnia et integer spiritus vester et anima et corpus sine querella in adventu Domini nostri Iesu Christi servetur[6].

Mindkét helyen teljesen egyértelmű az „egész valónk” három részre osztásából fakadó összetevőinek ha nem is egyenrangúsága, de egymás mellettisége, különálló volta. Károli Gáspár (1529? – 1591) 1590-es fordításából is ezt olvassuk ki, ugyanennyire egyértelműen:

Az békességnec Istene pedig szentellyen meg titeket mindenestöl: és az ti elmétec épségben, és lelketec s-testetec, ártatlanságban tartassanac meg, az mi Wrunc Iesus Christusnac el iövetelére.[7]

Hogy-hogy nem, a „mai” Károli-Bibliában döntően megváltozik a hangsúly. Olybá tűnik, hogy megszűnt a három egység önálló jellege:

Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.[8]

Ez nem véletlen. A megkülönböztetés sok évszázados teológiai vita forrása. Mindenek előtt észre kell vegyük, hogy megfogalmazásával Pál ugyan tartja magát a görög filozófia hagyományához, nem „dogmatikus erővel” szögezi le „egész valónk” hármasságát (mint ahogy például Jézus feltámadását). A korai exegéták (írásmagyarázók) így nem is tettek különösebb erőfeszítést a lelkek „összeszámlására”. Így például Origenes Adamantios (182? – 254)[9] A princípiumokról írt főműve I. könyve Istenről szóló I. fejezetének 6 szakaszában, minden különös nyomaték nélkül, megemlíti: mi emberek olyan állatok vagyunk, melyek két részből, testből és lélekből állnak, és ez az egyedüli módja evilági létezésünknek.[10] De ha élhetek egy fantáziajátékkal, mi történt volna, ha a kereszténység első századában bármely hittudóst vagy egyházi atyát megkérdünk, szerinte ugyanaz-e az elme és a lélek, bizonyára minden aggály nélkül nemmel felelt volna. A helyzet azonban később elbonyolódik. A gnosztikusok már a második századtól a hármas felépítés tanát vallják, melynek teológiai neve trichotomizmus.

3-laodicea

Laodikeia

A laodikeiai ifjabb Apollinaris († 390) teljes rendszert épít a trichotomizmusra, bár szakkifejezései megváltoznak. A σώμα, soma, „test” helyett a σάρξ, sarx, „hús” szót, a πνεύμα, pneuma, „szellem” helyett a νους, nus, „értelem” szót alkalmazza, amiben kétségtelenül „élesítő”, tisztázó törekvést fedezhetünk fel. Ugyanakkor, nem kellő körültekintéssel, azt tételezi fel, hogy az emberi értelmet, a νους-t (nus) Jézusban a λόγος, logos, azaz az isteni Ige helyettesíti. Jézus mint isteni Ige emlegetése természetesen ortodox, ám ez az elhirtelenkedett megfogalmazás oda vezet, hogy Jézust túlságosan fontos ponton teszi különbözővé az embertől, és ez által gyengíti „valóságos emberi” mivoltát. A fő baj azonban az volt, hogy „régi barátunk”, Eutykhes (380? – 456?) magáévá tette Apollinaris tanait, és amint már megfigyelhettük, Eutykhes kegyvesztettsége után még évszázadokon át zsinatok beszédtémája és „rossz szelleme” lett. A 869-870-ben megtartott IV. Konstantinápolyi Zsinat így, a bűnös név mint „varázsige” meglebbentésével a leghatározottabban elvetette a kettős lélek tanát.[11]


A nyugati egyházban még sokáig kisebb volt a szavak háborújának jelentősége. Míg Bizáncban súlyos következményekkel járhatott egy-egy szó puszta kiejtése, láttuk ezt Nestorios († 451) pátriárka és Mária mint Kristotokos, „Krisztus anyja” példáján, addig Nyugaton, gondosan ügyelve az egyházpolitikai szövetségi rendszerre, ekkora veszély csak ritkán fenyegetett. Így például Clairvaux-i Szent Bernát (1090 – 1153) szívbéli jó barátja, a szintén cisztercitává lett Liége-i Boldog Saint-Thierry Vilmos (1085? – 1148) a híres Aranylevélben, melyet az akkor még nem régen alapított karthauzi rend barátainak írt. Ebben ezt írja az emberi szubsztanciákról (különösen a hierarchiájukra érdemes figyelnünk):

  1. Az embernek ez az Istennel való egysége, vagy Istenhez való hasonlósága ugyanis amilyen mértékben közeledik Istenhez, olyan mértékben alakítja magához az alsóbb részét, ahhoz pedig a legalsót; hogy szellem, lélek és test a maguk módján elrendezve, a maguk helyére téve, a maguk érdemei szerint értékelve, egyúttal a maguk sajátosságai szerint legyenek is elgondolva. És így az ember kezdi tökéletesen ismerni magát, és az önismeret által előrehaladva kezd felemelkedni Isten megismeréséig.[12]

(A „boldog szentet” különös szál fűzi Origeneshez, erre egyszer kitérünk.) Az 1311-12-ben megtartott Vienne-i Zsinat első határozata azonban egyszersmindenkorra elvágja ezeket a szálakat: leszögezi, hogy két princípiumról beszélünk, a testről és a gondolkodó lélekről. A két lelket ezzel egybeolvasztották.[13]


A lélekről és annak finomságairól természetesen más vallások teoretikusai is gondolkodtak, köztük Abu l-Valid Muhammad ibn Ahmad al-Barbarival, ismert nevén Averroësszel (1126 – 1198), aki az értelmes lelket nem tekintette individuálisnak, hanem egynek és oszthatatlannak az emberiségre nézve. (Ez ma a kis-én és nagy-én elméletében köszön vissza.[14]) Averroës nézetei a kereszténység körében is terjedtek, és ez oda vezetett, hogy az 1512-17-ben megtartott V. Lateráni Zsinaton, neve megemlítése nélkül, de egyértelműen a követőire célozva („némelyek, akik a kellő felelősség nélkül filozófust játszanak”) ismét leszögezték az „egy lélek” tanát.[15] Mindennek jelentőséget újabb kori egyházi aggályok adnak, amelyek a karizmatikus katolicizmus tanaiban látják újjáéledni a trichotomizmust.[16]


[1] https://www.britannica.com/topic/soul-religion-and-philosophy

[2] https://books.google.hu/books?id=jDE9AAAAYAAJ&pg=PA333

[3] https://books.google.hu/books?id=gKjBTERu-SYC&pg=PA421

[4] lélek a kereszténység előtt

[5] http://biblehub.com/text/1_thessalonians/5-23.htm

[6] Vulgata Stuttgartensia

[7] http://www.vizsoly.hu/kepek/n/biblia_eredeti.jpg

[8] http://biblia.hit.hu/bible/21/1TS/5

[9] Origenes Adamantios

[10] http://www.newadvent.org/fathers/04121.htm

[11] http://www.papalencyclicals.net/Councils/ecum08.htm#Canons

[12] http://www.kartuzija-pleterje.si/text/Aranylevel.pdf

[13] http://www.papalencyclicals.net/Councils/ecum15.htm

[14] kis-én, nagy-én

[15] http://www.papalencyclicals.net/Councils/ecum18.htm

[16] http://www.hagiosz.net/?q=pszicheespneuma

Advertisements

3 responses to “Hány lelkünk van?

  1. Visszajelzés: A lélek szavai | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: A boldogtalan, a szent és a boldog | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: A lélek atomjai | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s