A lélek szavai

Kéjesen elnyújtózott Psyche a gyönge füves hely harmatos gyepágyán s rettentő lelki izgalma csillapultán édes álomba szenderült.

Apuleius (124? – 180?): Az aranyszamár, V.[1]
Révay József (1881 – 1970) fordítása

1-canova-1786-93-marble

Canova (1757 – 1822): Amor és Psykhe (1786-93)

Tegnap a lelkeket számlálva megállapítottuk, a trichotomizmus eretnekké váló irányzata az egy testben két önálló lelket feltételez: az értelmet, szellemet, azaz πνεύμα-t (pneuma), latin megfelelőjeként a spiritust, illetve a benső lelket, a ψυχή-t (psykhe), latin változatban psychét vagy animust (azzal, hogy az anima és animus terminusok keverednek). Akkor eltökéltük, hogy közelebbről is megvizsgáljuk ezeknek a szavaknak az eredetét. Hangutánzó gyökként írják le a lélegzést kifejező *pnew- indoeurópai gyököt. Ebből ered az előgermán fneusaną, „tüsszenteni”[2], majd az óangol fnēosanon át a mai angol sneeze, azonos értelemben.[3] Ezért a gyenge kis „karrierért” nem hoztuk volna szóba. De ebből származik az ógörög πνέω, pneo és πνείω, pneio, „fúvok”, „lehelek”, ami közvetlen elődje magának a πνεύμα-nak (pneuma).[4] (A „pneumatikus” természetesen nem kizárólag a teológia szakszava a „szellemire”, hanem a sűrített levegős meghajtás elvét is így mondjuk.) 2-got

A kottaírást megelőző ókori és középkori zenei lejegyzést, a neumát olykor „pneumának” is mondták, míg mások szerint itt fontos különbség teendő: a neuma az örömteli énekek lejegyzése, míg a pneuma a Szentlélek által sugallottaké[5] (talán a világi és egyházi zene megkülönböztetésének kezdeteinél járunk). Ám ez a kegyes megkülönböztetés ártatlan félrehallás eredménye. A „neuma” ugyanis nem a pneumából ered, hanem a szír ne’mo, „dal” szóból, mely közeli rokona az azonos értelmű arab نغمة , naghma és héber נִימָה, ne-imah szavaknak. A szír szót ugyanis ebben az összefüggésben lehet megtalálni Szír Szent Efrémnél (306? – 378?) és Mabbugi Filoxenosnál († 523).[6] Mi több, a héber szó a „dal” mellett „jókedvet” is jelent[7], akárcsak a „neuma”. Persze, tehetjük hozzá, nagyon megnyugtató lenne, ha a szír ne’móról kimutathatnánk ugyanezt a görög vagy indoeurópai eredetet, és ezzel zárhatnánk a kört. Ám erről egyelőre nincs szó, nyelvészek a jelek szerint nem igazolták ezt a feltételezést.


Az egyik latin megfelelő, a spiritus a „fújni” jelentésű indoeurópai (s)peys- gyökre támaszkodik. Ugyanebből a gyökből az élettani értelemben vett altesti „fúvás” szavai is felfakadnak: az ilyen értelmű előgermán fīsanából lett az óangol fisting.[8] Ám a mi megfelelő szavunk uráli eredetű.[9] Sok szép egyéb fejlemény mellett bennünket azonban elsősorban az érint most, hogy ez az indoeurópai gyök a latin spiro, „lélegzem” eredete is.[10] A (finnugor eredetű) magyar „lélek” és „lélegzet” szavak is összefüggnek. Hasonlóan, a latin spiróból származik a spiritus.[11] Mindenek előtt jegyezzük meg: „spiritusz” szavunk szoros összefüggésben áll a latin spiritusszal. A középkorban az alkoholt, erejétől, készítési módjától függően, spiritus előtagú kifejezésekkel illették, hasonló fogalmi elvonatkoztatással, mint a „meggylelkét”. Így például Basilius Valentinus (1394 – 1450?) „a bor lelke” kifejezést alkalmazta, a spiritus vinit, a mi szavunk ebből rövidült.[12] Herman Boerhaave (1668 – 1738), a leideni természettudományok spiritusz rektora alkotta a spiritus rector terminust[13] a különféle illóolajok illatát okozó közös irányító ősösszetevőre, melyben még a XIX. században is hittek néhányan. A tudományos szóhasználatból kikopva a kifejezés mint „útmutató vezér” absztrahálódott.
Az Allegro spiritoso zenei előírás jelentéséhez Haydn (1832 – 1809) számos szimfóniatétele visz közelebb bennünket.

Ám ne hanyagoljuk el a latin igei alak, a spiro szédítő szerteágazását sem. Az aspirare, „felfújni” mint „vággyal telítődni” vezet az „aspiráns”, „aspirál” szavakhoz.[14] A konspirálók „együtt lélegeznek”, ha nem is a szoros és titkos közelségtől, de attól, hogy „egy követ fújnak”, „egy csapatban (fúvó-) zenélnek” uniszónóban.[15] A „folyamatos” lélegzés, a perspiráció a verejtékezés megszépítő szakkifejezése (Angliában a XVIII. századtól).[16] Az inspirált lélekbe a cselekvés „szelleme” adta bele fuvallatát.[17] A közvetlenül vagy másodkézből latin eredetű nyelvekben természetesen még rengeteg „spirációval” találkozhatunk. Csak mutatóba néhányat. Az angol expire, „kifúj” jelentése: az idő letelik.[18] A respiro az olaszban „fellélegzem”, fordított „irányban”, a soupir a franciában „sóhajtani”.


A ψυχή, psykhe, „lélek” szó olybá tűnik, a ψῡ́χω, psykho, azaz „fújok” szóval állhat kapcsolatban, ám tartalmilag ilyen összefüggésben soha nem merült fel a görög irodalomban.[19] Maga a ψῡ́χω, psykho egyes feltételezések szerint egyebek közt a szanszkrit भस्त्रा , bhastra, „bőg” szóval együtt a közös indoeurópai bhes- gyökből erednek, de Robert Stephen Paul Beekes előhellén eredet mellett érvel.[20] A mottóként szolgáló Apuleius-idézet az Amor és Psykhe-történet első megfogalmazásának részlete, mint az nem ritk az antik irodalomban, a lány neve beszélő név, a lelkére utal.

3-watermelon-snow

hóalga

A „pszikro-”, psychro- előtag valami hideggel kapcsolatosra utal. Nem véletlenül, hiszen a ψῡ́χω, psykho az eredete, érthetően a „hideg” görög szavának, a ψυχρός-nak (psykros).[21] Utaljunk itt például a havat lilásra színező hidegkedvelő, pszikrofil növényre, a hóalgára.[22]


További „lélegezni” gyök az indoeurópaiban az ane-. Ebből vezetik le a latin animát és animust, mely két különböző lélektípusra, a tudatos lélekre vagy szellemre és az érző lélekre utal, de ezek a típusok, mint azt láttuk, későbbi zsinati döntések nyomán egybeolvadtak. Ugyancsak ez az indoeurópai gyök az eredete a görög άνεμος, anemos, „szél” szónak is.[23] A korábbi angol szavakat az „állatra” (deor, der, melyek ma az „őz”, deer szóban tükröződnek vissza) az ófrancia animal közvetítéssel bekerült latin animal szó kiszorította, mely nem a „lélekre” utal, hanem megkülönböztetés a nem lélegzőnek hitt növényektől.[24]


Köszönettel tartozom tisztelt N. barátomnak, akinek serkentő figyelemfelhívása nélkül nem írtam volna meg ezt a kis összefoglalót.


[1] http://www.ujakropolisz.hu/apuleius-aranyszamar#5

[2] fneusaną

[3] https://en.wiktionary.org/wiki/sneeze

[4] https://en.wiktionary.org/wiki/pneuma

[5] neuma és pneuma

[6] https://www.yumpu.com/en/document/view/13389416/untitled/181

[7] http://neimah.org/

[8] https://en.wiktionary.org/wiki/fist#English

[9] http://uralonet.nytud.hu/eintrag.cgi?id_eintrag=835

[10] https://en.wiktionary.org/wiki/spiro#Latin

[11] https://en.wiktionary.org/wiki/spiritus

[12] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

[13] spiritus rector

[14] aspire

[15] conspire

[16] perspiration

[17] inspire

[18] expire

[19] ψυχή

[20] ψῡ́χω

[21] psychro-

[22] hóalga

[23] https://en.wiktionary.org/wiki/anima

[24] https://en.wiktionary.org/wiki/animal#English

Advertisements

2 responses to “A lélek szavai

  1. Visszajelzés: A szója és neve eredetéről | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s