Herodotos és kincses Kolozsvár: bevezetés a malária kórélettanába

^{kincses Kolozsvár
Peeters (1660? – 1721?): Kolozsvár}

^{Szent László pénzei}

Boldog Temesvári Pelbárt (1435? – 1504) szentbeszédeinek 1499-ben kiadott, három könyvbe gyűjtött kompilációjában, a Pomerium sermonumban (Szentbeszédek gyümölcsöskertje) precízen leírja a Nummulitidae („pénzfélék”) családba tarozó, akkorra már kihalt élőlény, a Szent László pénze törzsfejlődését. A már nem élő lényt 2016-ban választotta a Magyarhoni Földtani Társulat kezdeményezte nyilvános internetes szavazás az év ősmaradványának. Pelbárt a korában már bizonyára közszájon forgó népi elképzelést rögzítve írja meg, hogy mikor az I. (Szent) László (1046 – 1095) által űzőbe vett kunok az aranypénzek szórásának ősi fogásával éltek, a szent uralkodó fohászára az érmék kővé változtak, és így nem kezdték ki az üldöző seregek harci morálját. A végleges formában 1526 végére elkészült Érdy-kódex hosszasan ír Szent Lászlóról. Ott ez a változat szerepel:

Olvastatik továbbá, miképpen őtet Úristen mindenben megsegéltette. Jelesképpen, mikoron az gonosz tatárokat ízné, és el nem szaladhatnának előtte, nagy bőséggel hányják vala el pénzt és ezist morhát, drága ruhákat az utakon, hogy az magyar sereg reá esvén, tovább szaladhatnának előttök. Azt látván kegyes Szent László királ imádságot tén, és ottan kőbálvánnyá változának.[1]

Patentek patentjei, patinák és patenák

‘Oooh,’ said Bridget, ‘it’s the bachelor’s button! M. Poirot’s got the bachelor’s button!’
Hercule Poirot dipped the small silver button into the fingerglass of water that stood by his plate, and washed it clear of pudding crumbs.
‘It is very pretty,’ he observed.
‘That means you’re going to be a bachelor, M. Poirot,’ explained Colin helpfully.

Agatha Christie (1890 – 1976): The ​Adventure of the Christmas Pudding (1960)[1]

– Óóó, az agglegénygomb! M. Poirot kapta az agglegénygombot!
Hercule Poirot a tányérja mellett álló kézmosótálkába ejtette a kis ezüstgombot, lemosta róla a morzsákat.
– Nagyon csinos – jegyezte meg.
– Ez azt jelenti, hogy jövőre is agglegény marad – magyarázta segítőkészen Colin.

A karácsonyi puding. Sarlós Zsuzsa (1927 – 2007) fordítása (1995)[2]

 Azaz, vesszük fel a fonalat tegnapi, drámai befejezésű bejegyzésünk után, a bachelor’s button (vagy bachelors’ button), „agglegénygomb” elsőre unalmasnak tűnő, ám furcsa tekervényekbe bonyolódó kultúrtörténetébe tekintünk.

Emil listája (ignoramus et ignorabimus)

SOOTHSAYER
In nature’s infinite book of secrecy
A little I can read.

Shakespeare (1564 – 1616): Antony and Cleopatra (1606?), I/2[1]

JÓS
A nagy természet titkos könyviben
Olvasni értek egy kicsinyt.

Szász Károly (1829 – 1905) fordítása[2]

JÓS
A nagy természet titkos könyviből
Pár sort tudok.

Mészöly Dezső (1918 – 2011) fordítása[3]

Az ignoramus et ignorabimus (nem tudjuk és nem is fogjuk tudni) középkorias leheletű maximája 1872-ből származik. A kitűnő matematikus, a berlini Paul David Gustav du Bois-Reymond fiziológus bátyja, Emil Heinrich du Bois-Reymond fogalmazta meg[4] Über die Grenzen des Naturerkennens – Die sieben Welträthsel (A természet megismerésének határai – a világ hét talánya) című röpiratában, melyet az agnoszticizmus alapvető dokumentumának tekintenek.

a du Bois-Reymond testvérpár: Paul David Gustav (1831 – 1889) és Emil Heinrich (1818 – 1896)