Emil listája (ignoramus et ignorabimus)

SOOTHSAYER
In nature’s infinite book of secrecy
A little I can read.

Shakespeare (1564 – 1616): Antony and Cleopatra (1606?), I/2[1]

JÓS
A nagy természet titkos könyviben
Olvasni értek egy kicsinyt.

Szász Károly (1829 – 1905) fordítása[2]

JÓS
A nagy természet titkos könyviből
Pár sort tudok.

Mészöly Dezső (1918 – 2011) fordítása[3]

Az ignoramus et ignorabimus (nem tudjuk és nem is fogjuk tudni) középkorias leheletű maximája 1872-ből származik. A kitűnő matematikus, a berlini Paul David Gustav du Bois-Reymond fiziológus bátyja, Emil Heinrich du Bois-Reymond fogalmazta meg[4] Über die Grenzen des Naturerkennens – Die sieben Welträthsel (A természet megismerésének határai – a világ hét talánya) című röpiratában, melyet az agnoszticizmus alapvető dokumentumának tekintenek.

1-du_bois-reymond

a du Bois-Reymond testvérpár: Paul David Gustav (1831 – 1889) és Emil Heinrich (1818 – 1896)

Maga a mű a szerzője egészen kifinomult, lenyűgöző műveltségéről árulkodik. A jellegzetes német Welträthsel, „világtalány” szó impozáns pályát futott be. Nietzsche (1844 – 1900) többször is használja, így például az 1887-re befejezett Vidám tudományban[5], és a pozitivista-agnosztikus tendenciával szembeszegülő, du Bois-Reymond-nal vitázó Ernst Heinrich Philipp August Haeckel (1834 – 1919) 1899-re könyvet fejezett be Die Welträthsel (Világrejtély) címmel[6]. Egyik előszavában du Bois-Reymond idézi Shakespeare Antonius és Cleopatrájából azt, amit mi a mottónkban. Foglaljuk össze, mi is ez a hét világrejtély.

  1. az anyag és az erő természete
  2. a mozgás eredete
  3. az élet eredete
  4. a természet rendje
  5. az érzékletek mibenléte
  6. a gondolkodás és a nyelv kialakulása
  7. az akarat szabadsága.

Du Bois-Reymond listája természetesen nem ilyen csupasz. Alapos vizsgálatnak veti alá ezeket a „nehézségeket”, ahogy ő fejezi ki magát. Transzcendensnek nevezi közülük azokat, amelyek megértéséhez ugyan egyre közelebb és közelebb kerülhetünk, de soha tökéletességre nem juthatunk ezek tanulmányozásában. Ide sorolja az első, a második és az ötödik pontot, de mint nyomatékosan leszögezi, az élet eredetét, azaz a harmadik pontot nem.[7] Így bepillantásunk támad, hogy is érti a transzcendenciát. Amely „talányokat” nem-transzcendensnek minősít, azok szaktudományok által megragadhatók. A kategorizálásban nagy merészségre és előrelátásra vall ide sorolni a szabad akarat problémáját, de ebben igazolta a tudománytörténet du Bois-Reymond-t: túl az évszázados teológiai vitákon ma a kérdéssel az agykutatás birkózik, természetesen nem megfeledkezve a filozófiai vonatkozásokról és leágazásokról. De ilyen leágazásai, tudjuk, a XX-XXI. századi fizikának is vannak. A du Bois-Reymond által transzcendensnek tekintett ignoramus et ignorabimusok kétségtelen vonása, hogy olyan szemléleti és definíciós problémákat tartalmaznak, melyeket korról korra egyre finomítanak, de éppen azért nem várhatjuk, hogy a valóságot ezekkel a finomításokkal tökéletesen megismerhetjük, mert nem a valósággal, hanem a valóság szemlélésének módjával foglalkoznak. Melyek mint eszközök lehetnek a segítségünkre. A XX. századi fizika „határozatlansági relációja” természetesen ismeretlen volt előtte, ami további érdekes színnel gazdagítja du Bois-Reymond „világrejtélyeit”. Ugyanígy nem ismerhették ezeket a pótlólagos nehézségeket ellenfelei. A pozitivizmus vette a bátorságot, hogy szkepszisét ne csak a tudománnyal szembenálló vagy annak képzelt gondolati rendszerekre, hanem magára a tudományra is kiterjessze. Ebben az átfogó értelemben Nietzsche is pozitivista volt. Ezt a tudomány korabeli és későbbi, de Werner Karl Heisenberg (1901 – 1976) előtti nagyságai közül sokakat éles ellenállásra ösztönözte a „megismerés” védelmében, és nyilvánvalóan olykor a szekértáborharc szabályainak megfelelve.

2-hilbert

David Hilbert (1862 – 1943)

3-comte

Isidore Marie Auguste François Xavier Comte (1798 – 1857)

Semmi okunk kételkedni David Hilbert őszinteségében, aki a megismerés töretlenségében és korlátlan lehetőségeiben hitt. 1900-ban a Matematikusok Második Világtalálkozóján Párizsban azt mondta, a matematikában nincs ignorabimus. Korának fejlődését látva ebben valóban őszintén hihetett. A matematika „Heisenbergje”, Kurt Gödel (1906 – 1978) munkássága ezt a kérdést más megvilágításba helyezte. És nehéz lett volna Hilberttől elvárni, hogy ne emlegesse fel a pozitivizmus atyjának, Isidore Marie Auguste François Xavier Comte-nak a félrement jóslatát néhány évvel a színképelemzés feltalálása előtt, hogy a világegyetem olyan tárgyainak a vegyi összetétele, mint amilyenek a csillagok, örökké rejtve marad előlünk.[8] Comte súlyos hibát követett el, amit kései követője, du Bois-Reymond sikerrel elkerült: színtisztán szaktudományi jövendölést tett. És ha ma megnézzük du Bois-Reymond listájának transzcendens pontjait, nem mondhatjuk, hogy a tudománytörténet az ellenfeleinek adott volna igazat. Az anyag, az erő, a mozgás (a világegyetem keletkezése), érzékleteink kialakulása dolgában szemléletünk, érthetően, korszerűbbé vált, ismereteink jelentősen kibővültek, de ma se gondoljuk, hogy a világnak ezeket a „talányait” akár most, akár a jövőben végérvényesen meg fogjuk tudni fejteni. Ignoramus et ignorabimus.


[1] Antony and Cleopatra

[2] Antonius és Cleopatra

[3] Shakespeare összes művei

[4] Emil Heinrich du Bois – Reymond álláspontja

[5] Vidám tudomány

[6] Világrejtély

[7] A természet megismerésének határai

[8] Hilbert az agnoszticizmus ellen

Advertisements

One response to “Emil listája (ignoramus et ignorabimus)

  1. Visszajelzés: Rovartudósok fullánkjai | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s