Ebkolbász máltaigombával és fojtogatással

Tegnapi rövid szongáriai összeállításunkban közelebbről az onnan elterjedt cselőpókot vizsgáltuk meg, de ez távolról sem jelenti azt, hogy más, szintén szívpezsdítően egzotikus élőlények ne származnának erről a varázslatos helyről. Szibéria, Irán, Kína egyes tartományaiban (például Szongáriában) és a „sztánok” háromszögletű nagy területén őshonos az ebkolbász. Tudományos neve körül zsibongást hallunk. Ezt megpróbáljuk mihamarabb tisztázni. Kalandnak nézünk elébe.
Pedanios Dioskorides (40 – 90) Gyógyászati anyagok című műve II. könyve 171. fejezetének címe Περί Όροβάγχης, Peri Horobankhes, azaz A csipkés szádorgóról. Fordításunk némiképpen önkényes, hiszen az azonosításra más ötlet is született. Günther Beck, Mannagetta és Lerchenau lovagja (1856 – 1931) inkább a szulákfélék családjába tartozó, szintén parazita arankát valószínűsíti.

A horobankhe a görög ὄροβος, orobos (már neve is hegyre utal), azaz a pillangósvirágúak családjába tartozó „hegyi lednek” és a ἄγχειν, hankhein, „fojtani” összetétele. (E szónak az indoeurópai hengh-, „szűk”, „fojtani” gyök az eredete.[1]) A növény neve tehát „hegyilednek-fojtó”.

hegyi lednek…

… és egyik ellensége, az aranka

valaszto A görög szóból származik a latin megfelelő, az orobanche.[2] A csipkés szádorgó mellett többen teszik le voksukat. Peter Forsskål (1732 – 1763) a főleg Dél-Európában honos, a vajvirágfélék családjába tartozó csipkés szádorgónak az Orobanche crenata tudományos nevet adja.[3] (A crenata „csipkést” jelent.[4])

csipkés szádorgó

galajfojtó vajvirág

A növény nem kerüli el id. Plinius (23 – 79) figyelmét sem. A természet históriája XXII. könyvének 8. fejezetében serpenyős sütögetését javasolja, bár nem közli, van-e gyógyhatása. (Alaktanilag azonban ugyanarra a következtetésre jut, mint a növény mai szemlélői.) Antoine Laurent Apollinaire Fée (1789 – 1874) felveti a galajfojtó vajvirágot mint lehetséges beazonosítást.[5]
Pedanios Dioskorides azonban a horobankhes egy másik nevét is megemlíti. A κυνομόριον-t (kynomorion).[6] Ennek a szónak az eredete[7], mondhatni, kissé speciálisabb. Vágjunk bele, ne szépítsük. Az előtag a görög κύων, kyon, azaz „kutya” szóból származik. Itt hozzátehetjük, hogy ez összetételekben a κῠν–, kyn– formára rövidül. (A szó eredete az indoeurópai kwo, „kutya”, a megfelelő latin canis, szanszkrit श्वन्, svan, a német Hund, az angol hound őse.)[8] A μόριον, morion jelentése „darab”, „adag”, más szóval „tag”.[9] Hogy a (kan) kutya melyik tagjára gondolhatott az ismeretlen népi elnevező, a képre pillantva megsejthető.

ebkolbász

a skarlátvörös főfaj

fehér fagyöngy hausztóriuma

charmykcserje

Pier Antonio Micheli (1679 – 1737) 1729-ben kiadott Nova plantarum genera (Új növénynemek) című munkája döntő fordulatot hoz a nevezéktanba: az általa Cynomorionnak nevezett csoport egyértelműen az (ebkolbászfélék családjába tartozó) ebkolbászok neme.[10] Ennek latinos Cynomorium alakját fogadta el Linné (1707 – 1778) a maga nevezéktanában[11]. Franz Josef Ruprecht (1814 – 1870) ugyan a Cynomorium songaricum nevet adja a fajnak, de Jean Léonard (1920 – 2013) arra hajlik, hogy a songaricumot a nem egyetlen faja, a Cynomorium coccineum („skarlátvörös ebkolbász”) alfajának tekintse[12].
A parazita növények jellegzetes alaki kelléke a hausztórium, azaz a gazdanövény valamely részének átölelésére fejlődött speciális gyökér.[13]
Nem érdektelen, hogy egy holoparazitát, azaz olyan növényt, mely klorofill híján képtelen a fotoszintézisre, és életét kizárólag élősködésből tartja fenn, mint a legszívesebben charmykcserjék gyökerére tapadó ebkolbász[14], milyen alapon sorolunk a növények országába. Itt nem tekinthetünk el a köztes állapotoktól, azoktól a fajoktól, melyek kisebb-nagyobb mértékben parazita életmódjuk dacára is fotoszintetizálnak. A holoparaziták egy fejlődési folyamatnak a végállomásai, ilyenként „tiszteletbeli” növények. Ám nem mindenki tartotta növénynek az ebkolbászt, amint erre az olyan társnév is utal, mint amilyen a „máltaigomba”. Ennek a névnek az elterjesztésében úttörő szerepet játszott Paolo Silvio Boccone (1633 – 1704)[15], jóllehet ez is tudománytalan besorolás, hiszen az ebkolbász nem rendelkezik a gombákra jellemző micéliumokkal és spórákkal. Azért éppen Málta szigetére esett a névválasztás, mert az Északnyugat-Máltán, Gozo partjainál magasodó Gomba-szikla fennsíkját ellepték ezek a különös lények.[16]

a máltai Gomba-szikla

Az őshazában, különösen Kínában nagy gyógyászati sikereket könyvelhet el magának a faj, talán a szimpatetikus mágia alapján: abban erősít, amire emlékeztet. Népszerű afrodiziákum, és bár itt erős lehet a lelki alapú hatás, a nemzéstechnika különféle nyavalyáin, kínai orvosok véleménye szerint, segíteni képes. A túlságosan bizakodó többletfogyasztók azonban homályos látásra panaszodnak. [17] (Ezt persze okozhatja a belőlünk kitörni képtelen vágy fehérizzása is. Úgyszólván.)

Az élet természetesen nem állhat meg a kutya mégoly impozáns hímtagjánál sem. Máris látjuk a hathatós lépést a kutya heréje felé. Louis-Marie Aubert du Petit-Thouars (1758 – 1831) állította fel a kosborok vagy orchideák családjába tartozó Cynorkis (Cynosorchis) nemet, melynek jelentése „kutyahere”. Ez aligha ér bennünket nagy meglepetésként azok után, hogy az orchideák és a herék mélyen fekvő rokonságát már megismertük.