Orchideák

Látva a kosborgyökeret, nem hasonló az a férfi nemi szerveihez? Ennek megfelelően… helyreállíthatja egy ember férfiasságát és szenvedélyét.

Paracelsus (1493?–1541)[1]

Orkhis egy szatír és egy nimfa gyermeke volt, aki egy Bakkhos-ünnepségen nem bírt magával, és erőszakot próbált tenni az egyik papnőn. Vadállatok martalékául esett bűnhődésképpen, darabokra esett testéből fejlődött ki az orchidea. (Látni fogjuk, pontosan melyik testrészéből.) Kiábrándító gyanú ébred bennünk, hogy az orchidea valóban csodálatos darwini fejlődése másképp zajlódott a valóságban, ugyanis a történetnek nincs antik forrása, és a legrészletesebb átváltozás-nyilvántartások sem tudnak róla.[2] Az ifjú neve a görög „here”, azaz ὄρχις, horkhis szó. A nyelvtudomány sem támasztja alá az átváltozási történetet: a görög szó eredetéül az azonos jelentésű indoeurópai herghi- gyököt jelöli meg.[3]
A kosbor- vagy orchideafélék családja (Orchidaceae) a maga mintegy 24000 fajával a növények országának legnagyobb családja.[4] És ha már Darwint (1809 – 1882) emlegettük: darwini sikerére sem lehet panaszunk.

Távol-Keleten különösen nagy tiszteletnek örvend.

Az ember „nemesítő” ösztöneit sem tudta kikerülni.[5]

„paradicsomi ékszer”

Hébe-hóba magunk is beleütköztünk már egyes fajaiba, például a Linné (1707 – 1778) által leírt Arethusa bulbosába, azaz a sárkányszájba.


Az arab világban a növényt خوس ياتوس سحلب, khus jatus sahlab néven nevezték, melynek jelentése, forrásunk apró pontatlanságával („rókahere”) szemben: „rókahere-orchidea”. Sok faj gyökere kettős gumó. Ám a névadást nemcsak ez az alaki hasonlóság okozza. Ezek a gumók valamiképpen a nemi vágyat is fokozták. Sok török hite szerint még ma is. (Ez több fajt a kipusztulás veszélyével fenyeget.)

álszálep

Az arab kifejezés a törökben saleppé, „orchideává” rövidült. Perzsiában, Indiában és Törökországban is forró tejbe szórták (sőt Törökországban a mai napi szórják) a kiszárított gumó porát, és gyömbérrel ízesítik. (Magyarországon a salepet „szálep” néven ismerik. Ebben ma már kukoricakeményítővel helyettesítik a salepet.[6])

A nyugati világban mai ismereteink szerint tudományosan először Theofrastos (Kr.e. 371? – 287) foglalkozott a kosborokkal.[7] Id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XXVI. könyvében behatóan foglalkozik a kettős gumójú növénnyel és csudatételeivel, melyet satyrionként emleget. Egyes vélemények szerint a név abból ered, hogy a növényt szatírok fogyasztották előszeretettel kéjvágyuk (további) ajzására.[8] Id. Plinius a 62. fejezetben két faját említi részletes morfológiával. Az elsőt, a tulajdonképpeni satyriont René Louiche Desfontaines (1750 – 1833) vitézvirágként, Antoine Laurent Apollinaire Fée (1789 – 1874) pillangó-sarkantyúkosborként, Émile Littré (1839 – 1861) gérbicsként azonosítja be. Ezek a rokon, de meglehetősen különböző növények elsőre meglepően hatnak ezeknek a jeles tudósoknak a valószínűsítéseiként, de figyelembe kell vegyük az antik világ növényleírásai megfejtésének ismert (óriási) nehézségeit.

vitézvirág, pillangó-sarkantyúkosbor, gérbics

Olof Peter Swartz (1760 – 1818) 1800-ban érthetően adta a Satyrium nevet az orchideafélék egy nemének.[9] Ám van abban valami pajzán, hogy Samuel Hubbard Scudder (1837 – 1911) ugyanezt a nevet egy lepkenemzetségnek adta, amelybe a farkincás-boglárkák is tartoznak. Egy fajukról, a w betűs farkincás-boglárkáról (Satyrium w-album) már írtunk. A másodikként emlegetett faj A természet históriájának ebben a fejezetében a satyrios orchis, melyet magában vagy puliszkába keverve elfogyasztva daganatot lohaszt, és „különféle hatással van” a szaporítószerveinkre. Hogy mifélékre céloz itt id. Plinius, kiviláglik abból a felhasználásból, hogy tejben adagolva házijuhoknak merevedést okoz, ugyanakkor vízben az ellenkező hatást érhetjük el vele.[10] (Nagy kérdés, hogy reagál a szervezetünk rá, ha másfél százalékos tejben adminisztráljuk.) Ezt a fajt ezúttal Desfontaines és Fée egybehangzóan a keserűfűfélék családjába tartozó baracklevelű keserűfűvel azonosítja, szemben Littrével, aki azon az állásponton van, hogy ez a csodaszer inkább a buzérfélék családjába sorolt széleslevelű szálkanyak.[11]

baracklevelű keserűfű, széleslevelű szálkanyak

Mindez azonban elhalványul amellett, amit id. Plinius a következő fejezetben elénk tár a satyrion egy görög rokonáról, az erythraiconról. Ez a kedves növény már azt is meghálálja a földből kiráncigálójának, ha pusztán megfogja a gyökerét. A szerelmi gerjedés már ettől bekövetkezik. A hatást természetesen fokozza, ha savanykás borba porítva fogyasztjuk. Sőt, renyhülő napú kosoknak is használ, ha italukba keverik. Gyakori vélemény szerint ez a bűbájos növényfaj a liliomfélék családjába tartozó kakasmandikó, ám Carl Nikolaus Fraäs (1810 – 1875) kimutatja, hogy ez a növény nem is él görög területen, helyette a pireneusi (?, pyrenaica) kockásliliomot tippeli. Fée azokkal tart, akik a nyelvorchideát valószínűsítik[12] (az erről a fajról elnevezett nemből).

kakasmandikó, pireneusi (?) kockásliliom, nyelvorchidea

Pedanios Dioskorides (40 – 90) a Gyógyászati anyagokban arról a meggyőződéséről tájékoztatja évezredeken át kitartó olvasóit, hogy az ikerherék közül a nagyobbat fogyasztva fiú-, a kisebbet fogyasztva leánygyermeket nemzünk. Thessaliában, írja, kecsketejben adagolták, a lágyabb gumó elősegítette a havivérzést, a keményebb apasztotta.[13] Mindezek mellett a görögök szívesen fogyasztották borba porítva is a gumókat.


Nostradamus (1503 – 1566) szerelmi bájitalok kellékéül számos olyan ínyencségen túl mint hím veréb vére és a szarvas spermája a kos porrá tört heréjét is megemlíti. Másfelől fontos adalékanyag volt a kosbor is. Bárczi Géza (1894 – 1975) vélekedését, hogy a kosbor a nevét a kosokat mámorító hatásáról kapta volna, Rapaics Raymund (1885 – 1954) visszautasítja, mégpedig jó alappal. Nemcsak a bájitalokban és gyógyborokban, valamint id. Plinius leírásaiban fonódik össze a kosok, borok és kosborok fogalma. Mint Rapaics rámutat, a XVI. századi név „kosmonj nözö fw” volt (a beszédes nevű nőszőfüvek egyikével, a széleslevelűvel már találkoztunk). A „monj” vagy „mony”, amint ma a „tikmony” szavunk őrzi, „tojást” jelent. (Ennek kicsinyítő alakjából származik „mogyoró” szavunk, hasonló „mögöttes” jelentéssel.[14]) A magyar felfogás a kosborokról egybevág a nemzetközivel. Higgadt, józan szerelmi mámor, semmi alkoholos túlfűtöttség. Minden vitát eldönt, hogy Laskai Csókás Péter (†1587) id. Pliniusra hivatkozva, őt idézve adja a satyrion magyar nevéül a „kosbort”. Szikszai-Fabricius Balázs (1530? – 1576) 1590-ben a satyriont ismét „nöszö fü” néven említi. Középajtai és árkosi Benkő József (1740 – 1814) 1783-ban (nyilván nem minden moralizáló szándék nélkül) a „nősző fű” név helyett az „emberevőt” használja. Veszelszki Antal (1730? – 1798) 1798-ban megjelent A növény-plánták országából való erdei és mezei gyüjtemény vagyis fa és fűszeres könyv, mellyben azoknak deák és oláh neveik, külső, belső és közhasznaikkal egyetemben Mathiolusból s más több fa- és füvészirókból a közrendű hazafiak kedvekért szálanként egybeszedettek című munkájában az antik auktoroktól tanulva így ír a kosborról:

A’ gyökere kettős tökforma, egyike friss, a’ másik pedig meghervadt forma. A’ kettős gyökérnek kettős a’ haszna: mert a’ frissel élünk, hogy a’ férjfiúság megerősbödjön; a’ hervadtal pedig ad coercendam libidinem, hogy a’ bujaságot el-óltsuk magunkban.[15]

Halljuk végül az orchideák libidófokozó erejét egy kisebb hatású kettősben:

Titkos szellemi kiindulópontként tisztelt N. barátom figyelemfelkeltő képe szolgált az Andrea Prader (1919 – 2001) által 1966-ban bevezetett orchidométerről, mely köbcentiméterben fejezi ki a tangenciális összehasonlítással nyert hereméretet.[16]


[1] http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2011/tv1106/mva.html

[2] http://www.theoi.com/greek-mythology/encyclopedia-l.html#O

[3] ὄρχις

[4] Orchidaceae

[5] http://orchideatarsasag.hu/?page_id=181

[6] szálep

[7] http://www.valentine.gr/mythology7_en.php

[8] szatírok eledele

[9] http://www.eol.org/pages/17267/overview

[10] A természet históriája, XXVI / 62

[11] A természet históriája, XXVII / 40

[12] A természet históriája, XXVI / 63

[13] Pedanios Dioskorides tanítása

[14] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

[15] http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1241/124113.htm

[16] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16010550

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s