Az esetleges ny. olvasó láthatta már példáját a barokk költészet esetenkénti túlfinomultságának. A barokk énekes műfajok nyelvezetére ez a fajta szövevényesség kevéssé jellemző. Természetesen rengeteg bennük a klasszikus utalás, mint azt mutattam már a kaszpi tigris, „Hyrcania bestiája” felidézésével:
Vagy gondolhatunk a pelikán jelképére, melyet egykor szintén részleteztem:
A Händel (1685 – 1759)-idézetek sorába egy Bach (1685 – 1750)-művet ékelek, a viszonylag korai, 1716-ban, Mária megtisztulásának ünnepére komponált Komm, du süße Todesstunde (BWV161), Jöjj, halálom édes órája kezdetű kantáta nyitó áriájával:
SUNYIVERZUM 