Melencolia n + I

…a bölcsészek és társaik elkerülhetetlenül melankóliára ítéltetnek… Gyakorló melankolikusként Ficino minderre többek között könnyű borokat, kellemes illatokat és tiszta, napfényes levegőt, illetve zenehallgatást ajánl. 

Rigán Lóránd: Szaturnusz fintora (Korunk, 2007)[1]

A hyppokratesi (Kr.e. 460? – Kr.e. 370?) „négy fő kedélyállapotot” és az azokat szerinte kialakító testnedveket már tárgyaltuk, és a sors úgy hozza, hogy egyik akkori hivatkozásunkban illusztrációul mai fő témánkat tették be.[2] „Fekete epe”, μελαγχολή, melankhole ugyan nincs a közönséges bonctanban felismerhető váladékaink között, forrásunk a mai biokémia állításaira támaszkodva a kedélyállapotokat egyéb „nedvek”: hormonok hatásával magyarázza, így a melankóliát a noradrenalin hiányával. (Ilyenképpen a halmazállapotának végképp nincs jelentősége.)