I. Lipót címkéhez tartozó bejegyzések

Rejtelmek ha zengenek Mozart első itáliai útján

A man who has not been in Italy, is always conscious of an inferiority, from his not having seen what it is expected a man should see.

James Boswell (1740 – 1795): Life of Johnson[1]

Aki nem járt Itáliában, kisebbrendűségi érzéstől szenved amiatt, hogy nem látta azt, amiről elvárható, hogy lássa.

Doktor Johnson (1709 – 1784) élete 

Mozart három itáliai útja mind az ifjúkorára esik, apja, Leopold (1719 – 1787) aprólékos és tökéletes szervezésében. Salzburg azokban az időkben erőteljesen támogatta zenészeinek, elsősorban természetesen énekeseinek itáliai tanulmányútjait, az itáliai zene bemutatását a számukra, oktatásuknak mintegy lezárásaként. A gyermek Mozart esete természetesen más volt. Oktatásának lezárása nem merült fel. A „bemutatás” nem elsősorban az itáliai zeneművészet bemutatását jelentette az ő számára, éppen ellenkezőleg: az ő bemutatását az olasz zenei világnak és társadalomnak, és, korabeli kifejezéssel, a Grand Tour, „nagy út” megszervezésével az itáliai kultúra bemutatását a legfogékonyabb szellemi korát élő Mozartnak. Johnson idézett mondásának szellemében. Bővebben…

Reklámok

Öregek

1 Rijn

Rembrandt (1606 – 1669): Idős szakállas férfi mellképe (1630)

Az öregség, öregedés, maguk az öregek már csak mint az élet kedves ellenpontjai is népszerű témái a zeneművészetnek, mely nem lehet meg efféle ellenpontok nélkül a maga énekes műfajaiban sem. Hogy ezeknek az ábrázolásoknak mi közük a valósághoz, már más kérdés, de a megszépítés is lehet művészi, hacsak valami közelebbről meg nem határozható okból (vagy nagyon is konkrét okból: saját tapasztalat alapján) nem érezzük már elviselhetetlenül hazugnak. A következő önkényes összeállításban három „alfajt” veszünk szemügyre. Bővebben…

A gepárd és a ragyogó költő

A gazellák után hallgattassék meg a másik fél is.

1 cheetah

“Vagyok, mint minden állat: fenség”

A gepárd nem nagymacska: nem a testmérete miatt, hanem a tudomány világos rendszerezése alapján. Nincs lebegő nyakcsontja és gégefője nem teszi alkalmassá a bömbölésre.[1] Életterének tragikus beszűküléséről különféle beszámolókat olvashatunk.[2]

2 Cheetah_range

A korábban Ázsiában is virágzó populációt nemcsak kíméletlenül „sport”-vadászták, de befogásuk és rövid kiképzésük után vadászállatként is bevetették.[3] Ehhez felnőtt példányok befogására és beidomítására volt szükség: a gepárd kicsinyei csak felnőtt gepárdoktól tudják elsajátítani a vadászat tudományát.[4] Angolban társneve emiatt hunting-cat, vadászmacska.[5] A terepre szállításig figyelme elkalandozásától ugyanúgy sapkával oltalmazták, mint a vadászsólymokat.[6] Bővebben…

Händel és Savoyai Jenő

George-ot íróasztalánál fogadta – nagy volt – az írószék is nagy volt; az izgága törpét, Szavojai Jenő herceget – hadd túlozzunk kicsit, egyébként minek volna komédiás az ember – George éppenhogy észrevette: néha babák vagy elfelejtett női alsóruhák hevernek így fotelok karfáin.[1]

Szentkuthy (1908 – 1988): Händel

2 James_Quin

James Quin (1693 – 1766)

„Regényes életrajzában” Szentkuthy Miklós részletesen beszámol egy velencei találkozóról az ifjú Händel (1685 – 1759) és Savoyai Jenő között, melyet a neves angol színész, James Quin szájába ad. Ez a találkozó teljes egészében fikciónak mondható a következő rövid oknyomozás eredményeképp. Bővebben…