Castelnau gróf társai a kalandban

^{az Apurímac folyó és völgye Peruban}

François-Louis Nompar de Caumont Laporte (1802? – 1880), Castelnau grófja tegnapelőtt említett, 1843 és 47 közötti dél-amerikai expedíciójának természetesen nem ő az egyetlen figyelemre méltó figurája.
Elkísérte őt például Victor-Eugène Hulot d’Osery (1819 – 1847) vikomt. D’Osery a Napóleont (1769 – 1821) hatalomba segítő Jean Victor Marie Moreau (1763 – 1813) tábornok unokaöccse volt. A tábornok, aki szembefordult Napóleonnal és emigrált, meggyőződéses republikánus volt, mégis a francia royalisták hívására vett részt a drezdai csatában a Napóleonnal szemben álló szövetségesek oldalán. Az ott szerzett sérülése vezetett a halálához.[1] Származása alapján érthető, miért esett a vikomtra az expedíciót vezető Castelnau gróf választása. Mindenesetre „polgári” foglalkozása azt is megvilágítja, miért lelik királyok, így Lajos Fülöp (1773 – 1850) élvezetüket tudományos expedíciók támogatásában.

Mártások, ártások, madárvilág

bodrosfejű arasszári

I. Beauharnais Vilmos (1365? – ?)[1], más írásmóddal Beauharnoys[2], az Orléanshoz közeli Miramion sieurje 1390-ben eljegyezte az orléans-i illetőségű Marguerite de Bourges-t (1369? – ?)[3]. Nem túlzás a feltételezés, hogy a francia történelem látott ennél jelentősebb eseményt is. Mégsem egészen elhanyagolható, mert a nagy múltú és kiterjedt, még az Antillák történetébe is beledolgozó „szép fegyverzetű” Beauharnais család[4] nevének ez az első említése.[5] A család némely tagjába bele-belecsípek, de célirányosan, közülük egyetlennek, egy kevéssé jelentősnek a működésére összpontosítva.

A nem neme: miért nem beszélünk a baleári faligyíkról?

– legalábbis egyelőre. Mert (mindenek előtt) nem mehetünk el szó nélkül jeles herpetológusok szóváltása mellett a tudományos nemzetségnévről. A vitát nem annyira a tárgya teszi érdekessé, mint az érvelések bizonyos döccenői.

baleári faligyík