A nem neme: miért nem beszélünk a baleári faligyíkról?

– legalábbis egyelőre. Mert (mindenek előtt) nem mehetünk el szó nélkül jeles herpetológusok szóváltása mellett a tudományos nemzetségnévről. A vitát nem annyira a tárgya teszi érdekessé, mint az érvelések bizonyos döccenői.

baleári faligyík

Johann Georg Wagler (1800 – 1832)

A nyakörvösgyík-félék családjába tartozó baleári faligyík tudományos nevét, a Podarcis lilfordit Albert Karl Ludwig Gotthilf Günther (1830 – 1914) adta 1874-ben.[1] Legalább a fajnév teljes világossággal áll előttünk: Thomas Littleton Powys (1833 – 1896), Lilford bárója, a nagy ornitológus előtti tisztelgés. A nemzetségnév Johann Georg Wagler kreációja 1830-ból, amelyet a kezdetektől nem támogattak egyöntetűen, mígnem 1973-ban Stevan James Arnold alaktani érvelését elfogadva használata általánossá vált. 1997-ben Wolfgang Böhme követ dob az állóvízbe. Az 1973-as reinstalláció óta a nemzetségnevet nőneműnek hitték. De tévesen.

Ennek jelentősége természetesen a hozzá illesztett fajnevek végződésében „csúcsosodik ki”. Például távolról sem mellékes, hogy a római gyík tudományos neve Podarcis sicula vagy Podarcis siculus. A fajnév „szicíliait” jelent, de a nemzetség egy másik faja például, a szicíliai faligyík éppen Waglerről kapta nevét, és az ő számára sem mellékes, hogy Podarcis waglerianának vagy Podarcis waglerianusnak hívják tudományos berkekben.

római gyík és szicíliai faligyík

A Podarcis nemzetségnév görög eredetije, a ποδάρκησ, podarkes, így Böhme, „gyorslábút” jelent, és Akhilleus állandó jelzője az Iliasban, így nem is lehet egyéb, mint hímnemű szó, és ezzel Wagler nyilvánvalóan tisztában is volt. A ποδάρκησ, podarkes szó, nem kétséges, a πούς, pus, „láb” és az‎ ἀρκέειν, arkeein, „segítségre sietni” összetétele az‎ –ης, –es‎ végződéssel (itt: „-ú”‎).[2] Bár Homeros (Kr.e. VIII. sz.) gyakrabban alkalmazza az ὠκὺς Ἀχιλλεύς, okys Akhilleus összetételt[3] – Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordításában: gyorslábu Akhilleusz[4] –, az Ilias XI. énekében valóban ποδάρκης δῖος Ἀχιλλεύς, podarkes dios Akhilleus szerepel[5], Devecseri fordításában: az isteni hős, gyorslábu Akhilleusz[6]. Böhme azt is írja, Wagler 1830-as eredeti közlésében ugyan a Podarcis nemzetségnevet használja, de annak mégis latin szóeredet ad, a pedibus celert, „gyorslábút” (lásd szép magyar szavunkat: „akceleráció”). Így persze kétséges, mire alapozza Wagler „magától értetődő” tudását a szó homerosi használatáról. De ha felütjük Wagler eredetijét, a Natürliches System der Amphibien: mit vorangehender Classification der Säugethiere und Vögel: ein Beitrag zur vergleichenden Zoologie-t (A kétéltűek természeti rendszere az emlősök és madarak előzetes osztályozásával: hozzájárulás az összehasonlító állattanhoz), abban (nem visszaélésszerű kihagyásaimmal) ezt látjuk.[7] (A Rennechse „futógyík”.)

Márpedig itt a pedibus celer nem tekinthető szóeredetnek, hanem inkább magyarázatnak. (A kifejezés állandósult a latinban, és elvonatkoztatva az ógörög „segítségre siető lábú” értelem ellentétébe csapott: „eliszkoló lábúba”.) Böhme úgy tudja, az első alkalom, amikor a nemzetségnévről annak neme, mégpedig a hímnem kiderült, 1843-ban volt, Leopold Joseph Franz Johann Fitzinger (1802 – 1884) névadásaikor.[8]
Elméletét megtámadták. Benedetto Lanza (1924 – 2016) és S. Boscherini 2000-ben a Podarcis nemzetségnevet az általuk is görög eredetűnek tekintett Podarce („gyorslábú”) latin női névre vezetik vissza. A latin név pedig eredetileg egy hárpiának a neve Homerosnál (az Ilias XVI. énekében, tehetjük hozzá[9]). Ποδάργη, azaz Podarge a nyugati széllel, Zefirossal (egy másik gaztettét már lelepleztük) egybekelve szüli meg Xanthost és Baliost, Akhilleus két lovát[10] (azaz nem kerülünk nagyon messzire az eredeti változattól). Nem világos azonban, mire alapozzák etimológiájukat. Megfelelő nevű hőst férfi alakban is találunk az Ilias II. énekében: Árész-sarj rendezte csatára, Podarkész (szintén Devecseri fordításában[11]). Ez a Podarkes egy szerencsés csodának köszönheti világra jöttét, tudjuk meg Athéni Apollodoros (Kr.e. 180? – 120?) Mitológiája I. könyve IX. fejezetének 12. szakaszából. A lényegre szorítkozva: az ifjú Bias szerelme, Pero kezét a sok pályázó kérő közül akkor nyeri el a lány apjától, Neleustól, ha elhozza Fylakes híres teheneit, melyet egy erőteljes véreb őriz. Bias bátyját, Melampust kéri meg a feladat elvégzésére, aki ezt elvállalja, de azt jövendöli, hogy ha rajtakapják a lopáson, akkor egy évet kell börtönben sínylődnie, utána azonban jön a tehenekkel. Valóban fülön csípik, és az esztendő vége felé járva Melampus kihallgatja két szú beszélgetését a tetőgerendában. Megtudja, hogy nemsokára keresztülrágják magukat. Ekkor új cellához ragaszkodik, amit meg is kap, és az előző összeroskad. Fylakos felismeri Melampusban a jóstehetséget, kioldja kötelékeiből, és a teheneket is neki ígéri, ha elárulja, milyen módon lehet kigyógyítani fiát, Ifiklost terméketlenségéből. Bikaáldozat bemutatása után egy sólyom feltárja a baj eredetét: a fiú még kicsi volt, mikor apja kiherélt egy kost, és ettől rettent vissza. A kést Fylakos akkor véresen egy szent tölgybe szúrta, és a tölgy azóta kérgével körbefonta. Azt a kést kell megtalálni, és annak rozsdájától nyeri vissza a fiú az erejét. Melampus a megtalált kés rozsdáját tíz napig keverte Ifiklos italába, aki ezek után az emlegetett Podarkest nemzette. Az Iliasnak természetesen van egy ennél híresebb Podarkese is: mint a Mitológia II. könyve VI. fejezetének 4. szakasza emlékeztet rá, ez volt Trója királyának, Priamosnak eredeti neve is.[12]
Ugyanebben az évben, 2000-ben az „ősatya”, Arnold is megszólalt. Egyebek mellett rámutatott Böhme tárgyi tévedésére: Napóleon (1769 – 1821) unokaöccse, Canino és Musignano hercege, Charles Lucien (Jules Laurent) Bonaparte (1803 – 1857) már jóval Fitzinger előtt, többször is világossá tette a Podarcis nemzetségnév nemét, mégpedig nőneműként. Érvelését Böhme 2003-ban Jörn Köhlerrel írt válaszcikkében visszaigazolja, melyben azonban önkényesnek ítéli Lanza és Boscherini hárpia-érvét, továbbá a cikk 2004-es revíziójában felkarolja Ulisses Caramaschi az évben megfogalmazott véleményét arról, hogy itt az első szerző szavának érve nem dönt, hiszen Wagler nem nyilatkozik (és nem is nyilatkozik meg) a nyelvtani nem dolgában. Ráadásul a nemzetközi standardok (bizonytalan esetekben) a hímnemet preferálják.[13]
2007-ben ez utóbbit az ügyben Jeroen Speybroeck megismétli, ugyanakkor meglepetését fejezi ki amiatt, hogy egyetlen kutató sem vizsgálta meg tüzetesen Wagler magyarázatát a Pedacris nemzetségnévre, a pedibus celert. A celer, „gyors” itt nyilvánvalóan hímnemű alak, tehát a nemzetségnév is az.[14] Ez az érv azonban gyenge lábakon áll. A celer nyilvánvalóan a pedibus előtaghoz igazodik. A teljes nőnemű alak pediba celeris lenne. De mit tegyünk, a rómaiak nem a női formában használták a kifejezést, és Waglernek sem fordult meg a fejében, hogy egy magyarázat kedvéért ezen változtasson. Ez azonban a nemzetségnév nemét aligha érinti.
Remélhetőleg minden akadály elhárult az elől, hogy beszélhessünk a baleári faligyíkról.


[1] http://www.iucnredlist.org/details/17795/0

[2] ποδάρκησ

[3] Ilias I. ógörögül

[4] Ilias I. magyarul

[5] ποδάρκης δῖος Ἀχιλλεύς

[6] az isteni hős, gyorslábu Akhilleusz

[7] https://archive.org/stream/natrlichessystem00wagl#page/154

[8] Böhme elmélete

[9] Podarge gyermekei

[10] Zefyros

[11] Ilias II. magyarul

[12] http://mek.niif.hu/05700/05780/05780.htm

[13] Böhme válasza

[14] http://www.podarcis.de/AS/Bibliografie/BIB_1575.pdf

Reklámok

One response to “A nem neme: miért nem beszélünk a baleári faligyíkról?

  1. Visszajelzés: Ha egyszer a lódög kinyitja a száját… | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s