Mámorító majnák, mejnók és minlák

^Fly

A brit admiralitás tisztjét, Francis Price Blackwoodot (1809 – 1854) 1841-ben korvettkapitánynak nevezték ki a Fly fedélzetére. A korvett elsődleges célja tudományos felderítés volt Ausztrália északkeleti partjain. 1845-ben Blackwood ezzel utazta be Új-Guinea harmadik leghosszabb folyóját[1], melyet így a korvettről neveztek el, és ennek megfelelően a neve mindmáig Fly folyó.[2] George Smith Mead (1849 – 1901) 1895-ben az American Naturalistban (Amerikai Természettudós) publikált, Birds of New Guinea (Miscellaneous) (Continued), Új-Guinea madarai (vegyes) (folytatás) címmel megjelent cikkében aprólékos leírását adja a seregélyfélék családjába tartozó, gyakran a kiszáradt fák tetején tanyázó aranyarcú majnának, mely a Fly folyó mentén, a környező szigeteken, de Új-Guinea távolabbi területein is él. (A kiszáradt fa mint élőhely a táplálkozási szokását mutathatja, azaz a fákban élő rovarokra vadászhat.) A fajt, írja Blackwood, Octavius Chamberlain Stone (1846 – 1933) összekeveri a sárgarigóval, ami valamelyest érthető, mert egy Port Moresbyben és Új-Guinea egyéb területein élő rokon „nem” valóban hasonlít a sárgarigóhoz. A rokon „nem” azonban, mai álláspont szerint, rokon faj alfaja, azaz a tévesztés még megbocsáthatóbb. A rokon faj a narancsmajna. Az orientalis, „keleti” alfaj színét bright rich orange-ként, „élénk, gazdag narancsszínként” írja le Mead.

^{Az orientalis alfaj. Hart (1830 – 1908) rajza (1875 és 1888 között)}

Jakobinusok, Szent Domonkos, zsíros kenyér

A vidafélék családjába tartozó, eredetileg a Szaharától délre élő, életmódját tekintve opportunista kakukkról, a dominikánus vidáról és neve eredetéről a vasorrú kupályokkal foglalkozó fejezetben már olvashatott az esetleg erre tévedt látogató. Akit semmiképpen nem szeretnék azzal megtéveszteni, hogy a dömésekről kizárólag ezt a fajt keresztelték el. Itt vannak ugyanis a kolibrifélék családjába tartozó jakobinuskolibrik. Lássuk ezt közelebbről.

Hill doktor elborul

A híres Dr. Hillt megvetik és elhagyják mindazok, akik régebben ismerték, mégpedig botrányos nyelvére és a hazudozásban felmutatott jártasságára tekintettel.
Emanuel Mendez da Costa (1717 – 1791) Peter Ascaniusnak (1723 – 1803)[1]

Nem hinném, hogy valaha is volt élő ember, aki nála nagyobb arcátlansággal vagy tudatlansággal írt volna. Egyedüli mentsége, hogy az írás a létfeltétele volt.
Peter Ascanius John Hillről (1714 – 1775) [2]

az alapos, az őszinte, a szerény Dr. H-ll…
Smollett (1721 – 1771) John Hillről[3]

Nemrég kilátásba helyeztük, hogy kísérletet teszünk sir John Hill szövevényekben gazdag, különleges életének rövid felvillantására.
Roy Sydney Porter (1946 – 2002) egy 1983-ban publikált kettős recenziójában George Sebastian Rousseau könyveire reflektál. Az egyik Hill leveleinek és kisebb írásainak sajtó alá rendezése, a másik egy esszégyűjtemény Smollettről, Hill ősellenségéről[4]. Smollett nemrég mint lehetséges Plinius Tertius bukkant fel rövid megemlékezéseink sorában. Különös módon (kicsi a világ?) Hill neve Plinius Quartuséval, azaz Emanuel Mendez da Costáéval is összefonódik. Maga sir John Hill bízvást válhatott volna Plinius Quintusszá, ha áldozatul nem esik – önmagának. Ezt fogjuk most közelebbről szemügyre venni.
Mert Hill élete mégiscsak gazdagabb annál, hogy ma egyedül arra emlékezzünk, ő a történelemben az első ember, aki rákbetegségét összekapcsolják a dohányzással[5].