Azoknak a magyaroknak, akik az egzotikus madarakat kedvelik, viszonylag könnyű dolguk van: azokra a madarakra kell figyelniük, amelyek a Földnek kizárólag egy mintegy 93 ezer km2-es területet leszámított részén élnek. Ezen a területen belül is „különösen egzotikusak” az Alfred Russel Wallace (1823 – 1913)-vonaltól keletre élők.
A Wallace által 1856-ban meghúzott vonalat a kor másik jelentős biológusa, Thomas Henry Huxley (1825 – 1895) nevezte el róla.[1] A vonal a Balit és Lombokot elválasztó Lombok-szoroson és a Borneó és Celebesz (Kalimantan és Sulawesi) közti Makassar-szoroson keresztül halad[2], „útja” nagyobb részén kelet-nyugati irányú, úgyhogy „keleti” oldala helyett pontosabb lenne délkeleti oldalról beszélnünk. Ez a képzeletbeli vonal választja el egymástól az ázsiai és az ausztrál faunát (azaz a geopolitikai határokhoz nem ragaszkodik). Wallace, írja Charles Hirschman, vélhetőleg a leghíresebb ember azok között, akiről a legtöbben nem is hallottak. Darwintól (1809 – 1882) függetlenül, éppen a térség élővilágának tanulmányozása révén, kidolgozta az evolúciós elméletet, sőt, Darwinra ösztönzőleg hatott: mikor Darwin hírét vette, melyek Wallace elképzelései, sebbel-lobbal közzétette a sajátjait.[3] Huxley, az „agnoszticizmus” szó megalkotója olyannyira elkötelezett híve volt az evolúciós elméletnek, hogy elnevezték Darwin bulldogjának.[4]
A Wallace-vonaltól keletre-délkeletre él a mézevőfélék családja, tudományos nevén, mely láthatóan szó szerint ezt jelenti, a Meliphagidae, melyet a taxonómiába Nicholas Aylward Vigors (1785 – 1840) vezetett be 1825-ben. Ausztráliában él a 24 nembe osztott 72 faj több mint fele. A fás-cserjés területekben nem válogatnak az élőhelyben. Olykor nagy, agresszív csoportokat alkotnak, ami természetes, hiszen a rovarfogyasztás mellett nektárt szívogatnak (mézet nem), márpedig nektárból sohasem elég, és a lelőhelyek védelemre szorulnak.[5] Ráadásul önbizalomra tettek szert, az embertől nem ijedeznek, városokba is beköltöznek, sőt, ragadozó madarakkal szemben is merészek.
Ilyen kiterjedt családot nemenként vizsgálni doktoranduszok vagy doktorok „nemes” feladata lenne, de némelyiküket érdemes közelebbről is megnézni. Annál is inkább, hogy Alfred Edmund Brehm (1829 – 1884) és „fordítóbizottsága” nagy beleérzéssel, színesen ír róluk. Például:
a mézevők általában jó énekesek; egyik-másik pláne kiváló, míg némelyik nem tudta többre vinni a csacsogásnál.
Csak véletlen névhasonlóság, hogy érintem a malphigicserjék rendjét (tudományos nevén: Malpighiales), mely a nevét Marcello Malpighi (1628 – 1694) itáliai orvosról és botanikusról kapta. Ebbe a rendbe sorolták a kutyatejfélék családját, ahová a gumi- vagy kaucsukfa is tartozik.[6] Brehm azt írja, John Gould (1804 – 1881), az Ausztráliába expedíciót szervező nagy angol ornitológus és illusztrátor[7] megállapítása szerint a próteafélék családjába tartozó banksia és a gumifa teszi ki Ausztrália flórájának zömét. Itt résen kell legyünk. A gumifa ma mást jelent, mint akkor: bő száz éve még a mirtuszfélék családjába tartozó eukaliptusznemeket hívták így. Ezek a növények szolgálnak papagájok és mézevők lakhelyéül.
gumifa egykor (eukaliptusz) és maA következő kisfilmben egy mézevő egy banksia beporzásában tüsténkedik:
Brehmnél az eukaliptusz virágnedvei „méz” néven szerepelnek – lelke rajta, de tudnunk kell, hogy a „méz” szó jelentése mára a méhek által előállított táplálékra korlátozódik. A nedvek, a virágpor, az apróbb rovarok kihalászásához különleges, ecsetszerű nyelvvégződésük fejlődött ki[8]. Hans Friedrich Gadow (1855 – 1928) megállapítása szerint a nyelv alján egy-egy szarulemez fut végig, és ezek félbeválnak, a félbevált csövecskék később hosszant szintén megfeleződnek, és ez az elv vezet végül a finom ecsethez. Jelentős az egyes növény- és mézevőfajok kölcsönös „egymásra hangolódása”, és ez szintén szükségképpen alakul ki, ha a madaraknak kulcsszerep jut a beporzásban.
A vöröstorkú mézevőt Gould írta le 1838-ban. Nemének, az Acanthagenysnek (Gould még Acanthogenysnek mondta) egyetlen faja rufogularis, „rőttorkú” fajnévvel.[9] A nemnév az ógörög ἄκᾰνθᾰ, akantha, „tüskés (virágú)” és γένῠς, genys, „áll”, „száj” összetétele.[10] Nyilván nem véletlenül, hiszen ahogy a Brehm-könyvben áll, a pofák és a fültáj tollainak merev, csaknem szúrós nyulványai vannak. A torok színének ezúttal sem a vöröshöz, hanem inkább a rőthöz van köze:
A csupaszfejű-mézevőket az angol friarbird-öknek, „barátmadaraknak” hívja, hasonlóan a magyar barátkaposzáták, barátcinegék megnevezéséhez, melyek a „kapucnis” látványt nyújtó fejükről kapták a nevüket. „Kilógnak” a nemükből, például a halmaherai csupaszfejű-mézevő a Melitograis nem egyetlen faja. A fajnév gilolensis.
Megint a kevésbé különös utóbbival kezdve, a Fűszer- vagy (Moluka-) szigetek legnagyobbikán, Halmaherán[11] él a faj, és ennek a szigetnek korábbi neve Gilolo. A nemnév előtagja természetesen itt is az ógörög μέλι, meli, „méz” szóból származik, az utótag furcsább ennél. Az ógörög γραῖα, graia vagy γρᾱΐς, grais „öregasszonyt” jelent. A nemnevet 1872-ben kiötlő Carl Jakob Sundevall (1801 – 1875) furcsamód maga is megerősíti ezt az etimológiát, de további magyarázattal nem szolgál.[12] Talán becézési szándék („madárkám”, „édesem”) inspirálta a névadásra, talán messzebb kell tekintenünk: a csupaszfejű-mézevők nemnevére, annak a nemnek a nevére, amelybe eredetileg a halmaherai csupaszfejű-mézevőt is sorolták[13] egyéb kísérletek mellett. Ez a nemnév Philemon, az idős férfi, akinek a „párja” lehetne a kedves idős hölgy, korábbi nevén Baukis. Ámde esetleges bibliofil olvasóimnak bizonyára azonnal beugrik a név etimológiája. Az ógörög φιλήμων, filemon „kedvest”, „szeretetteljest” jelent.[14] De bizonyos méret alatt ugyan melyik madár nem kedves és szeretetteljes? A nemnév magyarázatául tovább kell menjünk ennél. A cium ma is az indonéz nyelv egyik kulcsszava, jelentése: „csókolj”. A Fűszer-szigetek lakói a polosion, „csókolózzunk” szót hallották ki a fák legmagasabb ágáról a tojóhoz szólni kívánó hím szűnni nem akaró, vágyakozó rikoltásából. Emiatt Georges-Louis Leclerc de Buffon (1707 – 1788) gróf a fajt polochion néven tárta a francia olvasóközönség elé.[15] Buffon gróf ezt maga is alátámasztja az 1771 és 1786 között kiadott Histoire naturelle des oiseaux-ban (A madarak természettana).[16] Azt írja, erről az etimológiáról Philibert Commerson (1727 – 1773) győzte meg őt, aki ennek alapján Philemon vagy Philedon (φιλήδων, filedon, „az élvezetek kedvelője”[17]) nemnevet javasolt. Maga Buffon jobbnak látta megmaradni a Polochionnál, de mint Alfred Newton (1829 – 1907) és Hans Friedrich Gadow 1893-ban megjegyzi, Louis Jean Pierre Vieillot (1748 – 1830) (1816-ban) a Philemon[18], rá egy évre, megkésve Georges Léopold Chrétien Frédéric Dagobert Cuvier (1769 – 1832) báró a Philedon nemnevet fogadta el.[19]
halmaherai csupaszfejű-mézevőMint fajnevéből is kihüvelyezhető, Új-Zélandon él a családhoz tartozó poé, tui vagy prédikálómadár, tudományos nevén Prosthemadera novaeseelandiae, szintén nemének egyetlen képviselője. A fajjal már foglalkoztam egy rövid bejegyzés keretében. Ezért itt csak Brehm keresetlen szavaira szorítkozom, melyekkel összefoglalja az 1814-15-ben Új-Zélandra látogató Johann Liddiard Rochelas véleményét a tui énekéről. Sajtóhibák kiszűrésével, de a korabeli írásmód megtartásával idézve:
Új-Zéland vadregényes őserdeinek jellemző hangú lakója – mondja Rochelas – a poé, tui vagy prédikálómadár. Nem túlozunk, ha azt állítjuk erről a csodálatos madárról, hogy az európai erdőségek énekesei közül egy sem veheti föl vele a versenyt. Véleményem szerint énekének összhangja és lágy bájossága valóban páratlan. Bármennyire is gyönyörködöm az európai fülemile csattogásában, mégis úgy találom, hogy a poé éneke messze túlszárnyalja s őszintén bevallva, soha életemben sem gondoltam volna, hogy egy madár ilyen elbűvölő és ilyen tisztán csengő hangon szólhasson. Későbbi utazók, akik a poéról megemlékeztek, nem dícsérik ugyan ennyire agyba-főbe, de valamennyien azt mondják róla, hogy kíváló énekes.
Magunk is eldönthetjük:
Brehm természetesen sosem felejti el érzékeltetni, hogy ki az úr a házban: az ember. Ismertetőjét ezzel zárja:
Bár általában meglehetős kényes madárnak tartják, megtörtént, hogy tíz évig is kibírta a fogságot. Ha a kalitkát és a többé-kevésbbé mesterséges táplálékot megszokta, hamar megtanul néhány emberszót, kutyamódjára ugat, rikácsol, mint a papagály, kotkodácsol s egyáltalában mindenrendű, rangú hangot utánoz. A maorik, Új-Zéland legősibb bennszülöttei nagyon sokra becsülik ezt a képességét, egyáltalában nem sajnálják tőle az időt, hogy tanítgassák s persze aztán madaruk dícséretével sem igen tudnak betelni.
Úgy látszik, hogy a poé az újzélandiaknál már ősidők óta kedvelt kalitkamadár volt. Rochelashoz kis fonott kalitkákban hozták s úgy kínálgatták neki megvételre. Még jelenleg is ugyanilyen módon kínálgatják őket s így kerülnek alkalmilag Európába, az állatkertekbe és madárkedvelők kalitkáiba.[20]
Bár a tui nyakdísztollainak van némi húrjellege, ez satnya magyarázat arra, miért nevezi Vajda Péter (1808 – 1846) a Philemon nemet „húrszinak” 1841-es szabad Cuvier-fordításának (Az állat-ország fölosztva alkotása szerint alapul szolgálandó az állatok természetleirásához s bevezetésűl az összehasonlító bonctanhoz.) 1. kötetében. Természetesen itt is olvashatjuk, hogy nyelvök szőr-ecsetbe végződő. Végül a taxonómiai viharok miatt így kesereg: fajaik, többnyire némelly alkatási különösség miatt kitűnők, a szerzők által mindenféle nemek közé hányattak. [21] Megnehezíti Vajda Péter rejtett szándoka kifürkészését, hogy a húros nyaktollazatú tui nem is ebbe a nembe tartozik.
[1] https://www.nature.com/articles/496162a
[4] https://www.britannica.com/biography/Thomas-Henry-Huxley
[5] https://biodiversity.org.au/afd/taxa/MELIPHAGIDAE
[7] https://adb.anu.edu.au/biography/gould-john-2113
[8] When is a tongue not a tongue? When it’s a brush
[10] https://en.wiktionary.org/wiki/Acanthagenys
[11] Halmahera. The Largest Island with white Sandy Beaches in Maluku
[12] Methodi naturalis avium disponendarum tentamen
[15] https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k5409113q/texteBrut
[19] https://www.worldbirdnames.com/bird/noisy-friarbird/17723.html
SUNYIVERZUM 
