Tamarind, tamariska, I. Nagy Szent Tamara és sokan mások

Talán örökké lehetne verselni rólad régi kert,
vén köhögős kutadról, mely szalma közt fázva telelt,
a tamariszkról, melynek bőre ráncos és durva mint a vén emberé
s mégis oly virágos gyengeszép ágakat nyujt az ég felé!

Babits Mihály (1883 – 1941): Nyugtalanság völgye
– A régi kert, II. (1920)[1]

^Tambre

Leírásom első felében, mely a Kr.e. XIX-XVIII. században játszódik, a szent hagyományokra támaszkodom, nem a szikárabb, rendszerint a nemtudás bástyái mögé menekülő tényfeltárás eredményeire. Utóbbi kutatások szerint például a dél-arábiai sémita nabateus törzs nem származtatható Nebájóttól[2], Ismáel elsőszülött fiától. A hagyomány ezt a leszármazást tartja valóságosnak.[3] Hasonlóan Ismáel az észak-arábiai izmaeliták ősatyja[4]. (Ezek az izmaeliták nem keverendők a magyar kereskedelmet élénkítő böszörményekkel.[5])