Amint egy magát Ben Johnsonnak valló szerző írja, sir George Somers (1554 – 1610), a Virginia Társaság admirálisa a Sea Venture, Tengeri Vállalkozás flottavezető hajón szenvedett Bermudánál hajótörést, de a többi, Virginiába érkező hajó híradásával ellentétben egyetlen ember sem vesztette életét a katasztrófában. Somers lett Bermuda, az első angol koronagyarmat kormányzója, így a sziget egy ideig az ő nevét viselte. Akkortájt Bermudát Virgineolának nevezték. Mind magát Virginiát[1], mind Virgineolát a szüzességét deklaráló I. Erzsébetről (1533 – 1603)[2] keresztelték el[3]. Ám a nevet kiszorította felfedezőjéé, Juan de Bermúdez († 1570) kapitányé. Ha elfogadjuk a feltételezést, hogy a kapitány 1503-ban fedezte fel a szigetet, akkor a sós tengeri levegő különösen jó hatást gyakorolt az egészségére, hiszen a dicsőséget 67 évvel túlélte.[4] Bermúdez kapitány a saját állítása szerint először 1515-ben számolt be II. (Katolikus) Ferdinándnak (1452 – 1516) az „indiai” útjáról. A maga részéről a szigetet Garza néven emlegeti, nyilvánvaló összefüggésben hajója nevével: La Garça, A gém.[5] Egy későbbi leírásában a kapitány hivatkozik az 1515-ös beszámolóra, majd a sziget és környéke faunájának részletezésében szemmel látható élvezetet talál a repülőhalak és a kormoránok leírásában, valamint a szigeten nagy tömegben élő vaddisznókéban. J. Maxwell Greene 1901-ben publikált BERMUDA (alias SOMERS ISLANDS). HISTORICAL SKETCH., Bermuda (másképpen Somers-szigetek). Történeti vázlat című összefoglalójában hozzáteszi, hogy a Bermudák körüli nagyszámú hajótörést ezek a vaddisznók okozták, ugyanis óriási volt az érdeklődés, amelyet az ember irántuk tanúsított. (Az érdeklődés nem zoológiai természetű volt.) Az összefoglaló nagyban támaszkodik sir John Henry Lefroy (1817 – 1890) vezérőrnagy 1877-79 között két kötetben kiadott visszaemlékezéseire.[6]
Az esetleges ny. olvasó talán még emlékszik rá, hogy a legutolsó, tegnapelőtti bejegyzés a megkérdőjelezhetően kalandos életű John Smith (Smyth, 1579? – 1631) kapitánnyal és a virginiai pályafutását bemutató The Generall Historie of Virginia, New-England, and the Summer Isles, Virginia, Új-Anglia és Bermuda egyetemes története című, 1624-ben kiadott visszaemlékezésével foglalkozott. Ott tett ígéretemhez híven most ennek a műnek egy madártani fejezetével foglalkozom, mely a
THE FIFTH BOOKE.
THE GENERALL HISTORIE OF THE BERMVDAS, now called the Summer Iles, from their beginning in the yeere of our Lord 1593. to this present 1624. with their proceedings, accidents and present estate.
ÖTÖDIK KÖNYV
A BERMUDÁK, mostani nevükön Somers-szigetek EGYETEMES TÖRTÉNETE, a mi Urunk 1593-as évének kezdetétől a jelen 1624-ig, előzményeivel, eseményeivel és jelen állapotával
című könyvben található. Ebben az olvasó pillanatok alatt eljut a Cahowes. The Tropicke Bird and the Pemblicos presagements, A bermudai viharmadarak. A fehérfarkú trópusimadár és a kis vészmadár előrejelzései című fejezetig.
bermudai viharmadár
SUNYIVERZUM 
