Ménesi út

A ~ kultúrtörténeti szempontból a Gellérthegy egyik legfontosabb útja. Története teljesen feldolgozatlan.[1]

1

3

7

9/a

11-13

12

16

19

21

23/a

26

27

31

33

35

36

37

39

40

41

44

45

49

51

53

55

57/a

57/b

59/b

62

63-65

69

70

71

74

75

76

77

77/a

77/b

79

81

82

83/a

85/a

85/b

87

98

102

104

Kalandnak kicsi, betűnek sok, ha valaki a Ménesi úti portyájáról számol be, de akadnak zamatos mazsolaszemek a kissé, meglehet, kiszikkadt kalácsban. Néhány illusztrisabb ház képe, reményem szerint, oldani fogja az esetlegesen itt feltűnő ny. olvasó önvédelmi, spontán unalmát. A galériában megtekinthető képek túlnyomórészt tőlem származnak, az építés adatai, ha másképpen nem jelzem, a Hungaricana informatív adatbázisából[2].
A Szentimreváros területnév kegyeleti. 1930-ban határozták el a XI. kerület mint közigazgatási egység létrehozását. Az átszervezések 1934-re fejeződtek be, onnan 1950-ig (!) a kerület neve Szentimreváros volt. Ma a Gellérthegy és Kelenföld egy-egy kis egybefüggő darabjára használják[3], és ilyenként nem emelkedik önálló rangra. Ha azonban különálló területnek tekintjük, akkor a Gellérthegytől hosszasan éppen a Ménesi út választja el: a páros oldal teljes egészében, a páratlan az első 5 házszámig tartozik a Szentimrevároshoz. (Ez utóbbi kis bevezető szakaszon az utcanévtábla Gellérthegyet jelöl meg.)
1893-ban jelölték ki az utat, mely 1929-ig viselte mai nevét. Akkor Nagyboldogasszony útját javasolták új névnek, melynek elfogadásáról a korabeli sajtó így számol be:
Azonnal hatalmas, mai fogalmaink szerint teljesen szabad sajtópolémia bontakozott ki, melyben az ott lakók tiltakoztak a leggúnyosabban. Bangha Béla József Nepomuki János (1880 – 1940) jezsuita szerzetes társadalmi és tudományos szemléjében, a Magyar Kultúrában Pezenhoffer Antal (1893 – 1973) atya védte meg a hivatalos álláspontot.
Horváth Füsi Józsefnek (1909 – 1960) egy apadó sajtószabadságú korban, 1946-ban a Budapestben volt szabad kifejtenie indulatos és pontatlan álláspontját:
De az új név hivatalosan a sztálinizmust is túlélte, a Ménesi út csak 1953-ban kapta vissza eredeti nevét.[4]