Utolsó római császárok

Jelentések sohasem rengetik meg a világot. A tények igen, de ezeken nem tudunk változtatni, mert amikorra a jelentés befut, már megtörténtek. A jelentések csak felizgatják a világot, épp ezért lehetőleg le kell szokni róluk.

Dürrenmatt (1921 – 1990): A nagy Romulus

1. Romulus Augustulus. Hagyományosan őt, az ún. Nyugat-római Birodalom utolsóként beiktatott császárát tekintik az utolsó római császárnak.
   

   Romulus Augustulus (461? – 476? 500? 511?)

   Elődje az augustusi hivatalban, Julius Nepos (Rokon Gyula) – eredetileg dalmát hadvezér – kinevezte a pannóniai Flavius Orestest (425? – 476) hadvezérré (figyeljünk a sovány magyar szálra!). Ezzel szakított azzal az újkeletű hagyománnyal, hogy nem császárok neveznek ki hadvezéreket, hanem megfordítva. Meg is lett a baj: Orestes rövidesen száműzte Julius Nepost, és saját fiát, Romulus Császárkát tette meg uralkodónak. Azonban ő gyakorolta a hatalmat. Egyszer betoppant hozzá egy szkír hivatalnok, Odoaker (435 – 493), és egy végtelenül unalmas, szokványos kéréssel állt elő: temérdek más nép mintájára ők is kaphassanak letelepedési engedélyt és földet. Orestes nem volt kegyosztó hangulatban, ami mélyen elkeserítette Odoakert. Szomorúságát csak Orestes meggyilkolásával tudta enyhíteni, a Császárkát nyugdíjazta és egy Nápoly melletti kúrián szállásolta el. (Ez a legközkeletűbb változat.) Romulus Augustulus utolsó hivatali intézkedéseként italiai királlyá nevezte ki Odoakert (nem megrendítő – addigra már számos királyság állt a birodalom területén).

2. Julius Nepos. Őt viszont Odoaker elismerte nyugat-római császárnak, pénzt is veretett az arcmásával és nevével. Nem is

   

   Julius Nepos (430 – 480)

   lett volna semmi baj a birodalmi jogfolytonossággal, ha Nagy Theuderich keleti gót király (454 – 526) hosszas ravennai ostromlást követően előbb italiai társkirály nem lesz, majd Odoaker megölése után a teljes nyugati terület „királya”, és innentől nem merül fel nyugat-római császárok kinevezése.

3. Boldog XI. Konstantinos Palaiologos. A Bizánci Birodalom, mely magát így hivatalosan sosem nevezte, hanem Római Birodalomnak (röviden Romániának), fővárosát pedig hivatalosan nem Konstantinápolynak, hanem Új Rómának, 1453-ban végérvényesen áldozatul esett az oszmán előrenyomulásnak. II. Nagy Hódító Mehmed szultán (1432 – 1481) a döntő ostrom előtt egérutat kínált a császárnak, ám Konstantinos inkább a hősi halált választotta.
   

   boldog XI. Konstantinos Palaiologos (1405 – 1453)

4. II. Szent Nagy Komnen Dávid. A mintegy négyezer lakost számláló, magát trükkök százaival bő kétszáz évig fenntartó Trapezunti Császárság a Bizánci Birodalom örökösének tekintette magát. Ám 1461-ben, miután valamennyi támogatója összeomlott, II. Mehmed könnyűszerrel bevette a császárságot, és néhány éven belül a Komnenos család írmagját is kiirtotta.
   

   II. Szent Nagy Komnen Dávid (1408 – 1463)

5. II. Ferenc (német-) római császár, I. Ferencként magyar király.  A 800-tól (mások szerint 962-től) fennálló (Német-) Római Birodalomnak 1806-ban Napóleon (1769 – 1821) vetett véget, miután már két álló éve hiába kapacitálta a császárt önkéntes lemondásra.
   

   II. Ferenc (1768 – 1835)

6. II. Miklós cár. Az orthodox Orosz Birodalom tekintette magát a Római (Bizánci) Császárság folytatójának. Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij (1881 – 1970), a cárizmus megdöntője azonban már nem tekintette magát császárnak. (Szomorú analógia: a Romanov család írmagját is kiirtották.)
   

   II. Miklós (1868 – 1918)

7. VI. Mehmed szultán. Természetesen az Oszmán Birodalom is a császárság folytatójának tekintette magát egészen 1922-ig, amikor a Török Nemzetgyűlés kimondta a szultánság mint államforma megszűnését.
   

   VI. Mehmed szultán (1861 – 1926)

   A szultán Máltára menekült. Fiát, a tehetséges festőt, II. Abdul-Medzsidet (1868 – 1944) azonban még kalifává választották.

   Atyja, V. Mehmed szultán (1844 – 1918) ellenezte ugyan a belépést az I. világháborúba, a Birodalom irányításában már csak formális szerepet töltött be, és így Törökország a Központi Hatalmak oldalán harcolt. Budapest jeles közterülete viselte nevét (ma és korábban: Múzeum körút).

   

   II. Abdul-Medzsid kalifa: Zenehallgatás