Weöres Sándor címkéhez tartozó bejegyzések

A kalinca-ínfű és őstörténete

kalinca-ínfű

A kalinca-ínfű, ha leszámítjuk észak-amerikai bevezetését, egy egybefüggő nagy tömbben Európa mérsékelt klímáján, Észak-Afrikában és az arab világban él.[1] Utak, vetések szélén találjuk, világossárga virágjai a levelek hónaljában nyílnak (ettől az anatómiai kategóriától, úgy látszik, nem szabadulunk). Teája izzasztó és izgató, reumás panaszokra javasolják, illata rozmaringos. Se szeri, se száma a név tájnyelvi változatainak. Egyik forrásunk többek között efféléket sorol fel: „csermulya”, „fenyőfű”, „földi fenyő”, „földi tömjénfű”, „kalinka”, „köszvényfű”, „mezei” vagy „vadciprus”.[2] Bővebben…

Reklámok

A tizenharmadik ember

The hills tell one another, and the listening
Valleys hear

Blake (1757 – 1827): To Spring.[1] In: Poetical Sketches, 1783

A hegyek beszélik s a figyelő
Völgyek hallják

A tavaszhoz.[2] Költői vázlatok.
Szabó Lőrinc (1900 – 1957) fordítása (1959)

Sound the flute!
Now it’s mute.
Birds delight
Day and night.
Nightingale
In the dale,
Lark in the sky,
Merrily,
Merrily, merrily to welcome in the year

Blake: Spring.[3] In: Songs of Innocence, 1789

Flóta, mind
Szólj megint!
Szárny-öröm,
Fény-özön;
A madár
Völgybe’ jár,
Fölsuhan
Vidoran,
Vidoran, vidoran, mig az év ráköszön

Tavasz.[4] Az ártatlanság dalai.
Weöres Sándor (1913 – 1989) fordítása (1959)

1 csaloganyA légykapófélék családjába tartozó fülemüle vagy csalogány egyes vélemények szerint éppen ma, zöldcsütörtökön szólal meg (amikor, másfelől, kegyes ember friss zöldséget eszik, részben a jó termés reményében is)[5], mások a Muravidéken Márk (14? – 68?) evangelista napjához, április 25-éhez kötik azt a népi megfigyelést, hogy ha ekkor hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz[6]. (Tekintve, hogy a Muravidék a nyugati egyházhoz tartozik, és itt a húsvétvasárnap lehető legkésőbbi időpontja éppen Szent Márk napja[7], a két nézet egyidejű elfogadásával sem jutunk logikai feladvány lehetőségéhez.) Márpedig senki sem jár jól, ha hallgat a fülemüle: agytekervényei olyan bámulatos konstrukciót alkotnak, hogy hangterjedelme és repertoárja kimagasló az énekes madarak világában.[8] És mivel a sokféle dallam elfütyülésének csak úgy van kitapintható értéke, ha azokat a madár meg is tudja fejteni, ez lehetőséget teremt a számára a minél tökéletesebb elrejtőzéshez, így a túléléshez.

Bővebben…

Öregek

1 Rijn

Rembrandt (1606 – 1669): Idős szakállas férfi mellképe (1630)

Az öregség, öregedés, maguk az öregek már csak mint az élet kedves ellenpontjai is népszerű témái a zeneművészetnek, mely nem lehet meg efféle ellenpontok nélkül a maga énekes műfajaiban sem. Hogy ezeknek az ábrázolásoknak mi közük a valósághoz, már más kérdés, de a megszépítés is lehet művészi, hacsak valami közelebbről meg nem határozható okból (vagy nagyon is konkrét okból: saját tapasztalat alapján) nem érezzük már elviselhetetlenül hazugnak. A következő önkényes összeállításban három „alfajt” veszünk szemügyre. Bővebben…

Nap-angyal, hold-ördög

At the hole where he went in
Red-Eye called to Wrinkle-Skin.
Hear what little Red-Eye saith:

”Nag, come up and dance with death!”
Eye to eye and head to head,
(Keep the measure, Nag.)
This shall end when one is dead;
(At thy pleasure, Nag.)
Turn for turn and twist for twist—
(Run and hide thee, Nag.)
Hah! The hooded Death has missed!
(Woe betide thee, Nag!)

Kipling (1865 – 1936): The Jungle Book, 9.
Rikki-Tikki-Tavi (1894)[1]

Apró odvából kiles,
Ráncosnak szól Rőtszemes:

„Gyere, táncot ropni jó,
a halállal lejtsd, kígyó!
Fej a fejhez, szembe szem…
(Ütemre, kígyó!)
Egyik mindjárt holttetem…
(Kedvedre, kígyó!)
Fordulásra perdülést…
(Menekülj, kígyó!)
Elvétetted az ütést…
(Elterülj, kígyó!)”

Kipling: A dzsungel könyve, 9.
Rikki-Tikki-Tavi
Weöres Sándor (1913 – 1989) fordítása[2]

1 Herpestes

szürke mongúz

Bővebben…

A gazella évszázadai

…Und der Knabe ging zu jagen,
Und es treibt und reißt ihn fort,
Rastlos fort mit blindem Wagen
An des Berges finstern Ort;
Vor ihm her mit Windesschnelle
Flieht die zitternde Gazelle.

Schiller (1759 – 1805): Der Alpenjäger [1]

…S ment az ifjú a hegyekbe,
Hajtja, űzi őt a vágy
Fáradatlan, messze, messze,
Éjsötét szurdékon át;
Lépte zaján zerge retten
S fut a szélnél sebesebben.

Schiller: Az alpesi vadász
Rónay György (1913 – 1978) fordítása[2]

Az Alpokban nem él gazella, Schiller korában sem élt. Rónay György értő fordításában zergeként szerepel. A két állat nyilvánvaló különbözősége és különbsége dacára meglehetősen közeli rokonok (mindketten a tülkösszarvúak családjába tartoznak), de ami a valóságban Rónay Györgyöt inspirálhatta, az az Apostolok cselekedetei 9. fejezetének részlete a Szent Péter által feltámasztott Tábitháról[3]:

36Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.

1 Raising_of_Tabitha_Masolino_da_Panicale_1425

Masolino da Panicale (1383? – 1447?): Tábitha feltámasztása (1425)

3 zerge_tatra

zerge

valaszto

A tábitha káldeus nyelven gazellát jelent[4], a dorkas ógörögül őzet is, gazellát is[5]. Az Észak-Afrikánan élő dorkászgazella (Gazella dorcas) a nevébe sűríti a régi görög és mai nemzetközi nevet. De nézzük közelebbről a gazella szót.

Bővebben…