Vajda János címkéhez tartozó bejegyzések

A bekebelezett hittudor

Feri bácsi… egy sarokba huzódva egy itcés üveggel, a falnak fordulva egy huzamban kebelezte be annak jóféle karlovici tartalmát.

Vajda János (1827 – 1897): Szerbek és búnyók (1885)[1]

Aztán mikor Környey elé tették az üvegcsizmát, mohó élvezettel kebelezte be a gyöngyöző, hűs sört feneketlen gyomrába.

Kosztolányi (1885 – 1936): Pacsirta (1924). Tizenegyedik fejezet (melyben a kései ébredésről, az esőről van szó, és a párducok ismét megjelennek)[2]

Természetesen A magyar nyelv értelmező szótára nagy felkészültségű és kiterjedésű szerkesztőbizottságáé az érdem, hogy ezekre az irodalmi példákra rábukkant, de az eredeti megjelenéseket kurtítja a maga céljaira, és (mint a többi hasonló esetben) csak a szerzőket tünteti fel hivatkozásában.[3] Úgyhogy valamennyi nyomozati utómunka a laikus utókorra is hárul. És ez nem elhanyagolható, mert a nehezebb esetben, Vajda Jánosénál érzékeny az időpont is.
Bővebben…