Titus Livius címkéhez tartozó bejegyzések

Illír földön

Ez idő tájban érkeztek meg a carnusok, histriaiak és az iapides nép követei, s bejelentették, hogy Cassius consul tőlük először kalauzokat követelt, akik megmutatják az utat, amelyen seregét elvezetheti Macedoniába, majd békésen elvonult tőlük, mint aki máshol óhajt háborút folytatni. De útközben visszafordult, ellenség módjára járta be földjeiket, mindenütt gyilkosság, rablás és gyújtogatás jelezte útját, s ők a mai napig sem értik, miért tekintette őket a consul ellenségnek.
azt válaszolták, hogy a senatus egyrészt nem tudott előre a felpanaszolt eseményekről, másrészt nem helyesli, ami történt. Viszont jogtalan eljárás lenne távollétében tárgyalás nélkül elítélni egy volt consult, mikor az az állam szolgálatában van távol. Ha majd C. Cassius visszatér Macedoniából, s ők jelenlétében óhajtanak vádat emelni ellene, a senatus megvizsgálja az ügyet, s azon lesz, hogy elégtételt kapjanak
Azt is elhatározták, hogy a követeknek fejenként kétezer ast küldenek ajándékba, a két királyi fivér pedig a következő különleges adományokat kapta: egy-egy öt font aranyból készült nyakláncot, öt, huszonöt font súlyú ezüstedényt, két felszerszámozott lovat lovászokkal együtt, továbbá lovassági fegyvereket és hadiköpenyeket, s ruhákat a kíséretükben levő szabadoknak és rabszolgáknak.

Titus Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17): A római nép története a város alapításától. XLIII. könyv, V. fejezet, 2-3. szakasz

Muraközy Gyula (1892 – 1961) fordítása[1]

Titus Liviust idézni könnyű, de röviden idézni képtelenség. A (még így is tömörített) szemelvényből azt látjuk, a késő köztársasági szenátus rendkívül nemesen bánik a kissé „megszaladt” hatalmú tisztviselőivel, és a béke kedvéért ha nem is a kárvallottakat, de azok korrupt vezetőit és követeit a maga szempontjából olcsón lekenyerezi. Nem is ragaszkodtak tovább az utólagos kivizsgáláshoz, és Caius Cassius Longinust valóban nem is vonták kérdőre csalárd tettéért. Legalábbis ez nem fért rá Titus Livius végtelen lapmezejére.


Caius Cassius Longinus (Kr.e. 87? – 42)

Itt álljunk meg egy pillanatra. Igen, ez az a Cassius, akit a Julius Caesar (Kr.e. 100 – 44) elleni merényletben játszott szerepéért Dante (1265? – 1321) azért vet a pokol legmélyére, egyenesen Lucifer szájába Iskarióti Júdással († 33?) és Brutusszal (Kr.e. 85 – Kr.e. 42) együtt, mert szent felfogása szerint a legsúlyosabb bűn annak elárulása, aki szeret bennünket, megbízik bennünk:

„   …Júdás az Iskarióti.
Feje benn van, lába kilóg a száján.
A másik kettő, kiknek feje lóg ki:
az Brutus – a fekete szájból ez csügg,
ládd, hogy nyújtózik, nem tud szót se szólni.
Meg Cassius – nézd azt a vastag testüt.
De már az éj közelget; már mi mostan
mindent láttunk, utunkat újra kezdjük.

Babits Mihály (1883 – 1941) fordítása[2]

Cassius vérében volt az árulás, az a fajta is, amellyel egy felsőbb bugyorban eléldegélhetett volna az idők végezetéig, és a legrosszabb fajta is.


De fordítsuk figyelmünket az egyik panaszos nép, az iapides felé, tegnapi ígéretünk szerint.  Bővebben…

Reklámok

Szicília éjszakái

… qui prior strinxerit ferrum, eius victoria erit.
Aki elsőnek ránt kardot, azé lesz a győzelem.

Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17): A római nép története a város alapításától XXIV. 38
Muraközy Gyula (1892 – 1961) fordítása

Szicília néhány vérfürdőjét tekintjük át, néhány meglepetéssel – lesznek szereplők, akiktől nem vártunk volna mészárlást, helyette másoktól feltételeztünk volna effélét. De ha egy történelem bonyolult, még lehet váratlan. Bővebben…

Old Grog és Jenkins füle

1 Hosier_s GhostAs near Porto-Bello lying
  On the gently swelling flood,
At midnight with streamers flying
  Our triumphant navy rode…

Porto-Bello közelében,
  Hol a lágy hullám dagad,
Ott hasít a zászlónk éjjel,
  Flottánkra vár diadal*)

Glover (1712 – 1785): Admiral Hosier’s Ghost (Hosier tengernagy szelleme)

A grosgrain (nagy szemű) durva szövésű selyemféle. Leginkább kitüntetések szalagjaiként alkalmazzák. Ruhaanyagként kimondottan kényelmetlen, cserébe különösen tartós. Angolul, olykor magyarul grogram, de magyarban hivatalosan bordás selyemszövet vagy angóra-selyemszövet (nyelvileg sajátosan kereszteznek benne két távoli rokont, a nyulat és a hernyót).
Az “öreg grognak”, Edward Vernonnak (1684 – 1757) különösen kedvesek voltak a grogramból szőtt ruhák. Bővebben…