Szvetlana Joszifovna Allilujeva címkéhez tartozó bejegyzések

A biológia és a Gazda

Marx, Engels, Lenin és Sztálin társadalomfejlődésről szóló tanításainak legmesszebbmenő következményei és előrejelzései kezdtek megvalósulni a szovjetek földjén.

Szergej Ivanovics Vavilov (1891 – 1951):
A szovjet tudomány harminc éve[1] (1947)

Cserenkov-sugárzás

A szovjet fizikai optika atyja, idézetünk szerzője Pavel Alekszejevics Cserenkovval (1904 – 1990) együtt egy radioaktív környezetnek kitett vizes palackban megfigyelték azt a sugárzást, melyet Oliver Heaviside (1850 – 1925) teoretikusan már 1888-ban előre jelzett, és amelyért aztán Cserenkov 1958-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kapott Ilja Mihajlovics Frankkal (1908 – 1990) és Igor Jevgenyjevics Tamm-mal (1895 – 1971). (Az utóbbi két fizikus 1937-ben fogalmazta meg a tudományos magyarázatot.[2]) Az effektus alapját ma már kisiskolások tanulják: a radioaktív sugárzás során kiszabaduló nagy sebességű részecskék nem léphetik át ugyan a fény sebességét, de elég gyorsak lehetnek ahhoz, hogy sebességük meghaladja a fény sebességét valamely közegben, például vízben. Ilyen közegbe érkezve a közeg molekuláinak elektronjait aktivizálják, melyek alapállapotukra kék fény kibocsátásával térnek vissza.[3] (Helyileg olyan mikrokörnyezetet alakítanak ki, melyben a fény aktuális sebessége lehet nagyobb az alapközegben lehetségesnél, de éppen ennek az átalakulásnak a visszafordulása idézi elő a Cserenkov-sugárzást.)
Szergej Ivanovics Vavilov már 1932-ben tagja volt a Szovjet Tudományos Akadémiának. 1945-től haláláig annak elnöke is volt, Sztálin-díjat négyszer kapott: 1943-ban, 46-ban, 51-ben és 52-ben. Tudományos eredményein túl népszerűsítő tudománytörténeti írásai is megjelentek. Pályaívét nem roppantotta meg bátyjának, Nyikolaj Ivanovics Vavilovnak  tragikus sorsa sem. Vizsgáljuk meg ezt közelebbről.  Bővebben…

Reklámok

Hegedűs egy minszki háztetőn

Az idő elszállt,
Nem irgalmaz,
Ami elmúlt.
Az ágak már
Utunkra hajoltak…

Fefer: Ifjúság[1]

Alekszej Mihajlovics Granovszkij (1890 – 1937)

Slojme Mihajlovics Mihoelsz nehéz korszak nagy színésze volt. Alekszej Mihajlovics Granovszkij színésztársulatából alakult 1920-ban a Московский Государственный Еврейский Театр[2], azaz Moszkvai Állami Zsidó Színház, ismert betűszóval a GOSZET, melynek Mihoelsz vezető színésze lett, majd amikor Granovszkij 1928-ban úgy döntött, Németországban folytatja tovább életét, őt nevezték ki az igazgatójának is.[3] Chagall (1887 – 1985) hosszú időn át a legszorosabban együttműködött a színházzal, pannókat festett. Maga a festő is csak később, 1973-ban tudta meg, hogy a színház 1950-es felszámolását követően a műveit megőrizték.[4]

Chagall: Hegedűs a háztetőn (a GOSZET számára, 1920)

A Hegedűs a háztetőnt Chagall három változatban festette meg: 1912-ben, 1920-ban és 1923-24-ben. A téma legkorábban 1908-ban jelenik meg a Halott című képen: a gyertyákkal körülölelt ravatal felett a háztetőn hegedűs játszik. De a szintén 1924-ben festett Halál című képén egy gyászmenetnek a hegedűs szintén a háztetőn hegedül, és ehhez Chagall hozzáfűzte, utalva a mondásra, „…mint hegedűs a háztetőn…”. Az 1920-as változatot Chagall a színház számára készítette. Vityebszkben, Chagall kora ifjúságának helyszínén a hegedűs ott játszott minden sorsfordulónál, és ahogy a mondás tartotta, az élet olyan, mint a hegedűs játéka a háztetőn: csiholj elő egy kedves dallamot anélkül, hogy kitörnéd a nyakad.[5] Sólem Áléhem (1859 – 1916) az 1894-ben írt Tóbiás, a tejesemberben ehhez címszereplőjén keresztül még hozzáfűzi: a hagyomány és haladás közt is úgy ingadozunk, mint hegedűs a háztetőn.[6] Bővebben…