Szergej Pavlovics Gyagilev címkéhez tartozó bejegyzések

Nike és Wagner

A megváltás oratóriuma

Thomas Mann (1875 – 1955) a Parsifalról (WWV111, 1882),
a Richard Wagner szenvedése és nagysága című tanulmánykötetben (1933)[1]

A Magyarországon annyi év után is szokatlannak számító csütörtök délután négy órai kezdettel vezényelte el Fischer Ádám a Parsifalt, ami a „munka hátországában” még így is telt házat vonzott. Nem az előadásról emlékezünk meg ezúttal, hanem a műsorfüzetről.[2] Bővebben…

Allegro barbarók

„Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!

Illyés Gyula (1902 – 1983): Bartók (1955)[1]

kőbe kalapált gyűlölet,
allegro-barbaro-jelen,
polifón álom…

Szilágyi Domokos (1938 – 1976): Bartók Amerikában (1964, 1972)[2]

1 Szekely

Bartók (1881 – 1945), Kodály (1882 – 1967) és a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes 1910-ben.
A vonósnégyes tagjai a felső képen balról: a gordonkás kassai Kerpely Jenő lovag (1885 – 1954), az első hegedűs Waldbauer Imre (1892 – 1953), a brácsás Molnár Antal (1890 – 1983) és a második hegedűs Temesváry János (1891 – 1964)

 

Mindjárt az elején essünk túl az írásmódon. A zongoramű (Sz49 BB 63) címét hol Allegro barbaróként, hol Allegro Barbaróként látjuk. Magától értetődik, hogy ha Bartók úgy döntött, a cím írásmódjával is érzékeltetni akarja szándékát az elszakadásról az évszázados hagyománytól, és nagy B-t használ, akkor erre megfellebbezhetetlen joga van. De Bartókban nem munkált ilyen szándék. Az 1911-ben komponált darab letisztított fakszimiléje a Nyugat 1913-as évfolyamának első számában jelent meg[3]: 2 Allegro barbaro

Fel is merült, hogy magát a zongoradarabot Bartók éppen a Nyugat felkérésére írta volna, de ez valószínűtlen. (Miért várt volna a közlésével bármely fél is közel két évet?) Bővebben…