Spenser címkéhez tartozó bejegyzések

Odák és visszák, ódák és palinódiák

A Tisza partján uj kalászok érnek
de e kalász mind könnyű, magtalan,
veti fejét, engedve, bármi szélnek
s szegényes, bár ragyog, mint vertarany.
Az ily kalászok vaj kenyérig érnek?
s nem száll toklászuk léggé nyomtalan?
S ha áll is szűrüt sok meddő kalászom,
be bús lesz első őszi takarásom!

Babits Mihály (1883 – 1941): Palinódia (1908)
Nyugat, 1913 / 6

Tekintsünk most el a „vaj kenyér” verstani döccenőjétől, mely nem a „vajas kenyér”, hanem a „vajh kenyér”, „vajon kenyér” megtévesztő rövidülése, amint azt a Czuczor-Fogarasiból megtudjuk.[1] A kesernyés hangú versben Babits a költészet forradalmárai miatt aggódik. Természetesen nem tudjuk meg a versből, személy szerint kinek a forradalmi lendülete aggasztja a Tisza partján. Nem valószínű, hogy Juhász Gyuláé (1883 – 1937), aki ugyan a magyar líra megújítója, de a ma száz éve meghalt Ady Endre (1877 – 1919) elkötelezett híveként sem forradalmár. Valószínűbb maga Ady mint célpont – a Tisza jó százhatvan kilométerrel elkerüli Nagyváradot, de Adyt ezer szál fűzi Szegedhez. Egy másik „palinódiában”, Ady Endrének címmel, 1911-ben Babits leírja ambivalens viszonyát Adyhoz. Ez a vers közvetlenül „a” Palinódia után következik az 1945-ben az özvegy, Török Sophie (1895 – 1955) által sajtó alá rendezett első Babits-összkiadásban. A Palinódiát Kardos Pál (1900 – 1971) irodalomtörténész is így értékeli, és Ady-utalása alapján Babits Adyhoz akkoriban fűződő érzéseit „tétovának” mondja.[2] De tegyük hozzá, Babits szimbólumrendszere azt a feltételezést is megengedi, hogy általában beszélt a „nagy magyar (vidéki) valóságról”. Igazságtalanok lennénk, ha a Fogarason megírt vers[3] hangvételét konzervatívnak mondanánk, inkább az (elnyűtt szóval) „értékmegőrzési” vágyat halljuk ki belőle. A Nyugatban a vers nyolc évvel keletkezése után jelenik meg ezzel a bevezetővel: Bővebben…

Reklámok

Maximilián történetei

ifj. Marcus Gheeraerts (1561 – 1636): William Camden (1551 – 1623) 1609-ben

Cambden, the nourice of antiquitie,
And lanterne unto late succeeding age

Spenser (1552 – 1599): THE RUINES OF TIME (1591), 170.[1]

Camden, régi kor ápoló dajkája,
messzi jövő megvilágító lámpája…

CAMDEN!  most reverend head, to whom I owe
All that I am in arts, all that I know

Ben Jonson (1572 – 1637): E  P  I  G  R  A  M  S . (1616) XIV. — TO WILLIAM CAMDEN.[2]

Camden! Legméltóbb kútfő, akinek én tartozok
Mindenért, mi művészetben, tudásban vagyok…

A katolikus egyház három Maximiliánt tisztel szentként. Bővebben…

Különféle rácsozatok, bevezetővel

 And on his brest a bloudie Crosse he bore,
The deare remembrance of his dying Lord

Spenser (1552 – 1599): The Faerie Queene (1596), Book I, Canto I.[1]

Mellkasán véres keresztet viselt,
Haldokló Uráról mint édes emlékjelt.

A tündérkirálynő, I. könyv, I. ének

1-saint_george_raphael

Raffaello (1483 – 1520): Szent György legyőzi a sárkányt (1506)

A kappadókiai születésű görög Szent György (271? – 303) ugyan legyőzte a Silena városát rettegésben tartó kisebb sárkányt – a hagyomány Libya tartományba teszi a helyet, de Andrew Wilson több egyéb változatot is számon tart[2] –, a vértanú elsöprő népszerűségét mégis halálának és megkínzatásának azok a részletei okozzák, melyeket a katolikus egyház ma nem tart hitelesnek.[3] Számos foglalkozás (köztük első helyen a katonaság) védőszentje, de ugyancsak égi oltalmazója sok országnak, tájegységnek, városnak. Közülük első helyen Grúziát kell említsük, annál is inkább, mert bizonyos hagyomány szerint nevük (az angolban még látványosabban: Georgia) Szent Györgyéből ered. Ám egy másik magyarázat szerint a név a görög Γεώργιος, Georgios, „Földműves” szóból származik. Ennek a nézetnek a hívei felhozzák, hogy id. Plinius (23 – 79) A természet históriája IV. könyve 26. fejezetében a szkíták (szittyák) hatalmas régiójából az egyiket Georgi néven említi.[4] Mások úgy tartják, a forrás a perzsa گرج, gorj népnév, melynek középperzsa és ázsiai-ibér gyökerei vannak, amiből egyebek közt pártus és óörmény elnevezések is fakadtak.[5] De Szent György védi többek között Angliát, Görögországot, Oroszországot, Etiópiát, Litvániát, Palesztinát és Portugáliát, számos várost, köztük Bejrútot, Cácerest, Ferrarát, Genovát, Moszkvát és Ljubljanát. Továbbá Aragóniát és Katalóniát.

2-valeri
Katalóniában a mai napig nagy tiszteletnek örvend. Gaudí (1852 – 1926) jelentősége mellett természetesen eltörpül Valeri i Pupurullé (1873 – 1954), de barcelonai Art Nouveau stílusú Szent György-háza népszerű látványosság.[6] Ennek tornyáról szóljunk kicsit részletesebben, pontosabban a nevéről. Bővebben…