Prokopios címkéhez tartozó bejegyzések

Pásztor Szent Wendely és a vandálok

a jászárokszállási Szent Vendel-szobor

SZENT VENDELIN BUZGÓN KÉRÜNK,
ISTEN ELŐTT LÉGY MELLETTÜNK,
MARHADÖG ELLEN VÉDELMÜNK.

Szoborfelirat Jászárokszálláson, 1832[1]

A „vandál” szó a XVII. századtól hordozza mai ismert jelentését, de nagyon valószínű, hogy nem Geiserich (389? – 477) „Dárdakirály” Rómát fosztogató hadmozdulatai miatt – 45 évvel korábban I. Alarich (376 – 410) vizigót király már megszállja és kifosztja Rómát, és a vizigótoknak nincs meg ez a hírneve –, hanem az ő, de leginkább fia, Hunerich (411 – 484) kegyetlen keresztény-, pontosabban katolikusüldözése miatt, melyről Prokopios (500? – 560?) így ír: senki sem nyomta el olyan kegyetlenül és igazságtalanul a keresztényeket, mint Hunerich. (Prokopios korán élt.) Zord rendeletei végrehajtását Hunerich előszeretettel bízta ariánusokra.[2] (Hispaniai fennhatósága után a Vandál Királyság súlypontja a Földközi tenger szigetvilágára és Észak-Afrikára terjedt ki.[3]) A vandálok latin vandalus neve a nép saját magára alkalmazott elnevezéséből ered, melynek valószínű ősforrása az előgermán wandilaz, „vándorolni”.[4] Ez ugyanarra az indoeurópai wendh-, „fordulni” gyökre támaszkodik, mint az angol wend, „kanyarodik”[5] és wander, „vándorol”[6] („csavarog”). Kevéssé meglepő, hogy a mi „vándorol” (majd ebből a „vándor”) szavunk, német közvetítéssel, szintén ugyaninnen ered.[7] Bővebben…

Bizánci anekdoták életre-halálra

1 Belisarius_Vincent

Vincent (1746 – 1816): Belizár (505? – 565). Egy legendás történet szerint miután I. Justinianus (483 – 565) megvakíttatta, Belizár, „az utolsó római”, koldusként tengette életét. A festményen egy katonája ismeri fel (1776)

A bizánci történelmi változások közvetlen tanúja, az „utolsó antik történetíró” – akinek tárgyilagossága és szavahihetősége mindenesetre alatta marad nevesebb elődeiének – , Prokopios (500? – 560?), egyebek közt írt egy nevezetes könyvet az udvari élet intrikáiról, melynek címe Aνέκδοτα, Anekdota, latinosan Anecdota. A görög szó az ανέκδοτος, anekdotos többesszáma, jelentése: „kiadatlan”, az αν, an, „-tlan”, έκδοτος, ekdotos, „kiadott” összetételből; utóbbi az εκ-, ek-, „ki-” + διδόναι, didonai, „adni” természetes együttese. Maga a zaftos, mélyen elfogult mű valóban anekdotikus történetekből áll, a mai értelemben, így ez a cím a mai egyesszámú szó végső alapja.[1]  Bővebben…

Händel vizigótjai (a Balaton érintésével)

1 intro

valasztoHol arabok vad csodái egyben
Gótok zord, sötét árnyképeivel
Írják sorát az énekeseknek,
Menj, onnan meríts – int a hegy-szellem:
Hallom, én, gyermek – hallom s engedelmeskedem.

Sir Walter Scott (1771 – 1832): The vision of Don Roderick; a poem.
(Don Roderick látomása. Költemény, 1811)[1]

Händel (1685 – 1759) első teljesen olasz nyelven írt operájával, az 1707-ben bemutatott Rodrigóval (HWV5) már találkoztunk. A darab keletkezéstörténete és témája megér egy kis függeléket a már leírtakhoz. Bővebben…