Nyikita Szergejevics Hruscsov címkéhez tartozó bejegyzések

A biológia és a Gazda

Marx, Engels, Lenin és Sztálin társadalomfejlődésről szóló tanításainak legmesszebbmenő következményei és előrejelzései kezdtek megvalósulni a szovjetek földjén.

Szergej Ivanovics Vavilov (1891 – 1951):
A szovjet tudomány harminc éve[1] (1947)

Cserenkov-sugárzás

A szovjet fizikai optika atyja, idézetünk szerzője Pavel Alekszejevics Cserenkovval (1904 – 1990) együtt egy radioaktív környezetnek kitett vizes palackban megfigyelték azt a sugárzást, melyet Oliver Heaviside (1850 – 1925) teoretikusan már 1888-ban előre jelzett, és amelyért aztán Cserenkov 1958-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kapott Ilja Mihajlovics Frankkal (1908 – 1990) és Igor Jevgenyjevics Tamm-mal (1895 – 1971). (Az utóbbi két fizikus 1937-ben fogalmazta meg a tudományos magyarázatot.[2]) Az effektus alapját ma már kisiskolások tanulják: a radioaktív sugárzás során kiszabaduló nagy sebességű részecskék nem léphetik át ugyan a fény sebességét, de elég gyorsak lehetnek ahhoz, hogy sebességük meghaladja a fény sebességét valamely közegben, például vízben. Ilyen közegbe érkezve a közeg molekuláinak elektronjait aktivizálják, melyek alapállapotukra kék fény kibocsátásával térnek vissza.[3] (Helyileg olyan mikrokörnyezetet alakítanak ki, melyben a fény aktuális sebessége lehet nagyobb az alapközegben lehetségesnél, de éppen ennek az átalakulásnak a visszafordulása idézi elő a Cserenkov-sugárzást.)
Szergej Ivanovics Vavilov már 1932-ben tagja volt a Szovjet Tudományos Akadémiának. 1945-től haláláig annak elnöke is volt, Sztálin-díjat négyszer kapott: 1943-ban, 46-ban, 51-ben és 52-ben. Tudományos eredményein túl népszerűsítő tudománytörténeti írásai is megjelentek. Pályaívét nem roppantotta meg bátyjának, Nyikolaj Ivanovics Vavilovnak  tragikus sorsa sem. Vizsgáljuk meg ezt közelebbről.  Bővebben…

Reklámok

Az ember szegfűvel

Asztalomon őrzöm fényképét
Az embernek a fehér szegfűvel –
Akit a hajnal szürkületében
Keresőlámpák fénykörében
Lelőttek.
Jobbjában szegfűt tart,
Mely mintha a görög tenger
Maroknyi fénye lenne.

Nâzım Hikmet (1902 – 1963) verse
a Советская женщина-ban (A Szovjet Nő, 1952. április)[1]

1918. november 24-én alapították meg Kun Béla (1886 – 1938?) vezetésével Budapesten a Kommunisták Magyarországi Pártját, mely Központi Bizottságának elnöke lett. Pár nappal korábban hívta életre a Vörös Ujságot, miután egy héttel a pártalapítás előtt hazatért Moszkvából.[2] A pártalapítást az ő vezetésével még november 4-én, Moszkvában készítették elő.[3] Bővebben…

Zsivago doktor rémtörténete

A rab ember mindig eszményíti a rabságát.

Paszternak: Zsivago doktor, II. kötet, 16. rész, 7. fejezet[1]

Paszternak az 1903 és 1929 között játszódó Zsivago doktort 1948 és 1955 között írja. Mind a cselekmény, mind annak megírása, ha érinti is Sztálin (1878 – 1953) virágkorát, annak klasszikus korszakát kikerüli. A nagyregény művészi értékeinek megítéléséhez nem hagyhatjuk figyelmen kívül egy akkora irodalom, mint az orosz, erőteljes ábrázolás- és bölcseletkultuszát, mely legalább is a Nyugatra sosem a „meséjével” hatott, hanem a lelkével. A mű valódi értékét természetesen nem szabad összetévesztenünk a Doktor Zsivágóéval, a belőle 1965-ban készített érzelgős amerikai-brit filmével (és különösen annak kísérőzenéjével)[2]. Az orosz irodalom a mai napig is vonzódik a nagyregény műfajához, egy olyan világirodalmi környezetben, mely már eltolja magától. A Zsivago doktor a legmélyén konzervatívabb a műfajánál is: a legszentebb orosz hagyományhoz, a tárgyilagossághoz és érzékenységhez nyúl vissza, egy olyan, hivatalosan érzéketlen korban, amelyben a tárgyilagosság népellenes bűncselekménynek számított. Ennek megfelelő volt fogadtatása is a hivatal részéről. A Novij Mir 1956-ban azzal utasította vissza, hogy rágalmazza a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Paszternak szerét ejtette, hogy műve Olaszországba kerüljön, ahol 1957-ben ki is adták. Egy éven belül tizennyolc nyelven volt hozzáférhető.[3] 1958. október 23-án, délután három után húsz perccel a stockholmi Nobel Könyvtár olvasótermében Österling (1884 – 1981) annyit mond: Paszternak. Bővebben…

Sztálin Szibériában

Не помните ли фамилию Кобы? Привет, Ульянов
Nem emlékszik Koba családnevére? Üdvözlettel, Uljanov

Lenin (1870 – 1924) levele Grigorij Jevszejevics Zinovjevhez
1915. augusztus 3-án

Большая просьба: узнайте фамилию Кобы.
Nagy szívességre kérem: tudja meg Koba családnevét!

Lenin levele Vjacseszlav Alekszejevics Karpinszkijhoz (1880 – 1965)
1915. november 9-én[1]

Mi történhetett, hogy a bolsevik frakció régi harcosának, Sztálinnak (1878 – 1953) a családneve ennyire elhomályosult a mozgalom vezetőinek emlékezetében? A magyarázat nem korlátozódhat Lenin egészségi állapotára, hiszen a levelek keltezéséből azt olvassuk ki, három hónap kevés volt Zinovjevnek, hogy a maga emlékezetébe idézze. Hosszú sora van ennek, mely azonban nem annyira unalmas, mint a Krátkij kursz, azaz az SzK(b)P rövid története. Bővebben…