Lakatos István címkéhez tartozó bejegyzések

A tiszafa, a borz és a méreg

at myrtus validis hastilibus et bona bello
cornus, Ituraeos taxi torquentur in arcus.

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19): Georgica II.[1]

Mirtusz erős kelevéznek jobb, som harcban előnyös,
Míg az itúraeus kézívhez az ívafa szolgál.

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[2]

1-tiszafaAz antikvitás elég tágas ahhoz, hogy minden generáció megcsodálja, és elég szűk ahhoz, hogy benne a szálak összefussanak. Nézzük ezt a tiszafa, a borz és a méreg példáján. Bővebben…

Reklámok

A kapor: tartsd szárazon

…körben csak sajtot fűzött fel spártai fűvel,
s száraz régi kapor csüngött le, nyalábba kötözve…

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19): Moretum[1]

Már liliommal telt kosaruk, szed a hószinü náis
Mákfejet is, halovány violákba vegyítve tenéked
S jószagu kaprot köt nárcisz-koszorúba ezekhez;
Majd füszeres füveket foglal füzögetve fahéjba,
Sárgás boglárkát végül lágy áfonya mellé.

Második ekloga[2]

Lakatos István (1927 – 2002) fordításai

1-kapros

kapros dübbencs

A kapor régóta becsben áll. Már a gyógymódok ősi gyűjteménye, a Georg Moritz Ebers (1837 – 1898)-papirusz megemlíti Kr.e.1500-1550 körül. Szerzője szerint enyhíti a felpuffadást, hashajtó és vizelethajtó.[3] A természet históriája XX. könyvének 74. fejezetét id. Plinius (23 – 79) a kapor gyógyhatásainak szenteli. Az egyiptomi megállapítások mellé még tesz néhány biztató javaslatot. Gyökerét vízben vagy borban macerálva megszüntethető a szem váladéka. Magvait gőzben inhalálva eláll a csuklás. (Ebben ravasz bölcsesség rejlik. Mire a fazék víz felforr és a kaprot is előkerítjük, aligha van csuklás, mely el nem áll magától is.) Hamvait szedd a nyelvcsap duzzanatára, de tartózkodj magától a növénytől, mely nemcsak a látást gyengíti, de szaporodásodban is meggátol![4] (Ebben pedig a gyengülő látás olykor segítségül szolgálna.) És természetesen nem áll meg id. Pliniusnál a kapor terebélyes kultúrtörténete. Bár veszít poétikus erejéből.


Az előszláv koprъ, kopr, „kapor”[5] szóból fejlődtek ki a szláv nyelvek szavai a kaporra, így például a szerb-horvát kopar[6]; a magyar szó is szláv átvétel. (Ragozási okokból az átvett szó „kapr” lehetett.)[7] A kapor angol neve dill. Ennek kissé kalandosabb eredetéről kétféle vélemény forog, az egyik szikár, a másik költői. Bővebben…

A csodálatos dictamnon és rokonai

1 Dikti

Ég a szerencsétlen Dídó, őrjöngve fut immár,
Úgy fut az utcákon, mint szarvasünő, kit a pásztor
Kréta mezőin megcélzott és megsebesített:
Benne maradt-e a nyíl? a vadász nem tudja, azonban
Tudja a szarvasünő, s bár még megfutja sebével
Dictének vadonát, az a vessző, érzi, halálos.

Vergilius (Kr.e. 79 – Kr.e. 19): Aeneis / IV

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[1]

A zenerészlet Dido egy későbbi őrjöngését állítja elénk, amikor már más tőr járja át szívét: a halálos elhagyatottságé. De az idézet olvastán két kérdés is felötlik bennünk. Miért fut immár őrjöngve Dido pun királynő, és miért futja meg sebével a szarvasünő Dictének vadonát? Az első kérdésre a válasz egyszerű. Az agilis Didót szerelem tüze égeti Aeneas iránt. Indokolásnak ennyi bőven megteszi. Mai fűzfapoéták bizonyára nősténymacskáéhoz hasonlítanák sebzettségét, és akkor nem lenne második kérdésünk. Vergilius azonban nagy költő volt, és így nyomozásra kényszerülünk. Bővebben…

Avernus: alvilág, feltámadás és az albán nyelv

λίμνην τ᾽ Ἄορνον ἀμφιτορνωτὴν βρόχῳ
καὶ χεῦμα Κωκυτοῖο λαβρωθὲν σκότῳ
(…limnen t’Aornon amfitornoten brokho
kai kheuma Kokytoio labrothen skoto…)

…az Avernus-tó vizét hurokként fonja körbe
és gyors vizét Kokytos zúdítja bele…

a kalkhysi Lykofronos (Kr.e. III.sz.): Alexandra[1]

1 Wilson

Wilson (1714 – 1782): Az Avernus-tó (1765 körül)

Az ifjú Händel (1685 – 1759) itáliai körútja egyik apokaliptikus csúcsteljesítménye az 1708 húsvét vasárnapján bemutatott Feltámadási oratórium (La resurrezione, HWV47), második oratóriuma. Az ambiciózus librettót Carlo Sigismondo Capece (1652 – 1728), a hányattatott sorú, száműzetését éppen Rómában töltő Mária Kazimira Lujza (Marysieńka, 1641 – 1716) lengyel és litván fejedelmi ágyas, majd királyné udvari költője írta.[2]

2 pzzo ruspoli 1699

Róma, Palazzo Ruspoli (1699). Itt mutatták be 1708 húsvét vasárnapján a Feltámadási oratóriumot

Az előadás, sőt, előadássorozat anyagi fedezetét Francesco Maria Marescotti Ruspoli márki (1672 – 1731) teremtette meg, nem kímélve a költségeket. Az akkori mércével gigászi zenekarban huszonegy hegedű, négy brácsa, öt-öt cselló és nagybőgő, két trombita, négy oboa és egy harsona megszólalását tervezték, de ezt Händel még kiegészíttette egy fuvolával, két blockflötével, egy fagottal és egy viola da gambával, vélhetőleg úgy, hogy az arzenál bizonyos hangszerei közül többet is megszólaltatott egy-egy muzsikus. Ruspoli márki ezerötszáz példányban kinyomtatta a szövegkönyvet.[3] A darabban szereplő Angyal névrokona, Arcangelo Corelli (1653 – 1713) vezette első hegedűsként a zenekart. Mária Magdaléna szerepét a kor neves szopránjára, Margherita Durastantira (1685 – ?) bízták, de az éber XI. Kelemen (1649 –1721) azonnal tiltakozott. Pápai rendelete kategorikusan tiltotta nők fellépését. Így a bemutató után a szerepet különböző híres castratók énekelték.[4]

Mint oratorikus műveknél ez megszokott, a Resurrezionét gyakran kezdőszavairól emlegetik: Disserratevi, o porte d’Averno (Táruljanak ki az Avernus kapui). A lenyűgöző indításban szereplő Avernust vizsgáljuk meg közelebbről. Bővebben…

A Priáp és izmusa

Vere rosa, autumno pomis, aestate frequentor
spicis: una mihi est horrida pestis hiemps;
nam frigus metuo et vereor ne ligneus ignem
hic deus ignavis praebeat agricolis.

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19) (?): Priapeia, I.[1]

Őszre gyümölcsöt, nyárra kalászt, tavaszodva virágot
oly sokan aggatnak rám: csak a tél iszonyú.
Mert rémít a hideg, s – isten-létemre – ijesztő,
hogy tüzifául hord majd el a lomha paraszt.

Priapus-versek I. Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[2]

Vergilius sokat foglalkozik (a görögösen szólva) Priapos tiszteletet parancsoló alakjával – ezzel függhet össze, hogy (olykor) neki tulajdonítják a stilárisan nem rá valló Priapus-verseket.[3] Priapos szüleiről széles körű népi találgatások bontakoztak ki a görög hitvilágban.[4] A leggyakoribb változat szerint anyja Afrodite – apaként a törvényes hitves, Hefaistos nem merül fel –, és Hera, a házi tűzhely őre, aki Paris ítélete miatt amúgy is megorrolt Afroditére, a szerelemistennőn végigsimított varázslatos kézmozdulatával elérte, hogy a gyermek különös torzszülöttként jöjjön a világra. Bővebben…

Hősök és állatok az Iliászból

 És hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből,
nagyhírű Hektór máglyája köré seregeltek.
Majd miután oda gyűltek s együtt volt valamennyi,
máglyatüzét oltván legelőször lángszinü borral
végig, ahol csak a tűz pusztított, ennek utána
tiszta fehér csontját testvérei, társai szedték
össze kesergés közt, s arcukról hullt a kövér könny.

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Iliász
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása
[1]

Az Iliász dicsőségét nemcsak a hősei hirdetik mindörökké, de azok az állatok is, amelyeket tisztelettől indítva biológusok róluk neveztek el. Vizsgáljuk három szereplő sorsát, és ezzel párhuzamosan a nevüket viselő állatokat. Bővebben…

Térj vissza, Astrea

0 Balajthy

Balajthy Jó’sef verses köszöntője[1]

3 Salvator_Rosa_Astrea_artatlansag_tisztasag_szuz_istennoje

Salvator Rosa (1615 – 1673): Astrea, az ártatlanság és tisztaság szűz istennője távozása (1665)

Astreus multifunkciós titán: reszortjai közé tartoznak a csillagok, a bolygók, a csillagászat és az esti szürkület.

Bővebben…

Félistenek eledele, a pizza

1 celer_roman_loaf_as_pizza-300x180

Túlsütött pizza. Herculaneum, Kr.u. 79

Heus! Etiam mensas consumimus!

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19): Aeneis, VII.

“Ejha, megesszük az asztalt is!”

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása

A pizza szó egy 1907-es olasz etimológiai szótár szerint a tájnyelvi pinza, összeszorítani vagy ütni szóból ered (ahogy a palacsintát vagy a lángost készítik); mások a középkori görög süteményből, a pittából vezetik le, amely a mi pite szavunknak is ősatyja; a távolból felsejlik a pita, kerek, kovásztalan kenyér. Az étel maga a jelek szerint perzsa eredetű: Kr.e. 500 körül ottani katonák kerek pajzsukon tésztát sütöttek, majd arra datolyát és sajtot tettek (az ananásznál biztos jobb…).
De az odafigyelő olaszt nem lehet megtéveszteni ilyen gyerekes próbálkozásokkal. Bővebben…

Küzdelmek Vergiliusszal

 Sunt lacrimae rerum

Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor,
hogy sírnak a szobámban nesztelen;
sötétedő, sejtelmes alkonyokkor
bús lelküket kitárják meztelen.

Babits Mihály (1883 – 1941)

Vergiliust (Kr.e. 70 – Kr.e. 19) fordítani ha nem is lehetetlen, mindenesetre reménytelen. A rafinált eszközök, melyeket alkalmaz, észrevehetők, de visszaadni nem lehet. A formai kötöttségek betartása természetesen általános gyötrelme minden fordítónak, ha jó arcot is vág hozzá. Ám itt speciális nehézségeket támaszt a lefordítandó szöveg. Lássunk erre néhány példát. Bővebben…

Odysseus utolsó útja

 de’ remi facemmo ali al folle volo,
sempre acquistando dal lato mancino.
Tutte le stelle gia de l’altro polo…

Dante (1265? – 1321): Isteni színjáték – Pokol, XXVI. ének

…az evezőket
     bolond repűlés szárnyaivá tettük,
     s vitorláink mind balfelé verődtek.
 Új ég, új csillag ragyogott felettünk.

 Babits Mihály (1883 – 1941) fordítása

Borges (1899 – 1986) kilenc Dante-tanulmányának egyike a Pokol XXVI. énekével, Odysseus utolsó utazásával, illetve annak kultúrtörténeti “lenyomatával” foglalkozik. Érdemes egy kicsit megvizsgálnunk Homeros (Kr.e. VIII.sz.), Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19) és Dante véleményét Odysseusról. Bővebben…