John Smith édes álmai és a rémvalóság

ANTHONIO

Hang cur, hang, you whoreson insolent Noyse-maker, we are lesse afraid to be drownde, then thou art.
…
A confused noyse within.
Mercy on vs.
We split, we split, Farewell my wife, and children,
Farewell brother: we split, we split, we split.

Shakespeare (1564 – 1616): The Tempest, I / 1. (1610-11?)[1]

ANTONIO

Lógni fogsz, te korcs! a kurva anyád, te szemtelen szájhős, mi nem félünk úgy a fulladástól, mint te.
…
Zavaros zaj kintről,
– „Kegyelem!” – „Elsüllyedünk!” – „Asszony, fiaim, Isten veletek!” – „Ég veled, testvér!” – „Elsüllyedünk!” –

Fábri Péter fordítása[2]

1606-ban I. Jakab (1566 – 1625) kiváltságlevelével (charter) alapult meg a Plymouth és a London Társaság, együttes nevükön Virginia Társaság. Részvénytársasági keretben, melynek fő részvényese Thomas West De La Warr báró (1577 – 1618) volt, célkitűzésük két újabb észak-amerikai kolónia létrehozása és működtetése volt (csekély területi átfedéssel) Új-Angliában. Működtetési nehézségek miatt a Plymouth Társaság Maine-i kolóniája hamarosan megszűnt. A társaság 1609-ben felfüggesztette működését. Új-Anglia Tanácsa néven újabb királyi kiváltságlevéllel szerveződött újjá.[3] A London Társaság működése nem érthető meg John Smith (Smyth, 1579? – 1631) kapitány abban játszott szerepe és életútja vázlatos megismerése nélkül.